Mint arról beszámoltunk: az uniós állam- és kormányfők júniusi csúcstalálkozóján az olasz és spanyol vezetők váratlanul támadást intéztek Angela Merkel német kancellár ellen, azt követelve, hogy az európai mentőalap közvetlenül tőkésítse fel a bajba jutott bankokat, hogy az ne növelje az érintett tagország államadósságát. Merkel ebbe feltételesen úgy ment bele, hogy először létre kell hozni az egységes bankfelügyeleti rendszert. Októberben úgy egyeztek meg az uniós vezetők, hogy az év végére kialkudják az egységes felügyelet jogi kereteit, de ez valószínűleg csúszni fog, hiszen például az Európai Parlament is nagyobb beleszólást követel magának.

Az álláspontok közeledtek, de még mindig komoly konfliktusokkal kell számolni. Az új egységes rendszerben elvileg az Európai Központi Bankhoz (EKB) kerülne át a felügyelet, miközben a hatásköröket (a mentőprogramban részesülő országok és a rendszerszerű bankok kivételével) a nemzeti felügyeleti hatóságok gyakorolnák, de nagy kérdés, hogy milyen lesz a munkamegosztás az EKB és a nemzeti szervek között. Ehhez kapcsolódik annak eldöntése is, hogy végül is mennyi bankot felügyelne az EKB: a németek a tartományi takarékbankokra nem szeretnék kiterjeszteni az új rendszert, miközben a francia álláspont – pénzintézeteik nagy mérete miatt is – minden bankra kiterjesztené a felügyeletet, de azt alapvetően nemzeti hatáskörben tartaná.

Nagy-Britanniával is lesz még menet: London biztosan nem akar belépni az új felügyeleti rendszerbe, és csak akkor adja áldását a mechanizmusra, ha biztosítva látja, hogy ennek keretében nem kényszerítenek rá semmit. Nem tett jót a tárgyalást megelőző hangulatnak, hogy a francia jegybank vezetője, Christian Noyer egy hétfői interjúban közölte: nincs értelme annak, hogy az euró pénzügyi központja Londonban legyen „offshore-ként”, és inkább Párizsba vagy Frankfurtba kéne áthelyezni. A britek paranoiájuk igazolását látták a nyilatkozatban.

Kulcskérdés a hitelesség szempontjából az EKB-n belül a monetáris és a felügyeleti tevékenység elválasztása. Erre válaszként merült fel a felügyeleti tanács létrehozásának ötlete, melyben az eurózónán kívüli, de a mechanizmusban részt vevő országok is képviseltethetnék magukat. Ez megoldást jelentene arra is, hogy az eurózónán kívüli, a rendszerhez csatlakozni kívánó országok bele tudjanak szólni a döntésekbe annak ellenére, hogy az EKB kormányzótanácsában (mert nincs eurójuk) nem lehetnek ott. Magyarország számára is fontos lehet az a javaslat, hogy az euróövezeten kívüli országok visszautasíthassák az EKB ajánlásait (már ha az adott ország csatlakozott az új rendszerhez), ha azoknak hatása van a költségvetésre.

Magyarország egyébként hivatalosan nem szerepel a pénzügyminiszteri találkozó napirendjén, de ettől még bárki szóba hozhatja az országot, főleg az informálisnak szánt reggeli közben.