Az idei költségvetést módosító törvényjavaslathoz kapcsolt, zárószavazás előtti indítvány az adósság keletkezésének céljától és a felvételének egyéb körülményeitől teszi függővé, hogy az önkormányzat végül mennyi támogatást kaphat – de azt kikötik, hogy a támogatás ezután sem lehet kevesebb, mint amekkora adósság idén december 12-én fennáll.

Azt már nem részletezi a javaslatot benyújtó Nemzetgazdasági Minisztérium, hogy milyen esetekben kell a településeknek az eddig reméltnél kisebb támogatással számolniuk. Vélhetően a kormány így próbál különbséget tenni a hasznosnak és a kevésbé hasznosnak tekintett hitelfelvételek között, ezek felhasználását is szem előtt tartva. Az „igazságossági” elem beépítése egyben azt a célt is szolgálhatja, hogy az önkormányzati adósságrendezés uniformizált jellege miatt tiltakozó városvezetőket lecsendesítse.

Az adósságrendezési program bejelentésekor ugyanis még fideszes körökben is felháborodást váltott ki, hogy a kormány nem tesz különbséget a települések között aszerint, mire használták fel a kölcsönt, hitelt, hanem minden 5000 alatti lélekszámú önkormányzat gondjaira egységes megoldást javasolt.

A hét elején esedékes zárószavazás előtt még azt is becsempésznék a javaslatba, hogy az adósságrendezési eljárásban érintett helyhatóságok csak akkora értékű betétet, számlakövetelést kénytelenek átengedni a támogatás fejében az államnak, amekkora egyébként az adósság, aminek a fedezetére, teljesítésére létrehozták a betétet, vagy ahhoz kapcsolódóan keletkezett számlakövetelésüket. Magyarul ha több pénz áll rendelkezésükre, akkor az ehhez köthető adósságnak megfelelő összegnél többet nem vesz el az állam a településektől.

Az eredeti javaslatban ez nem szerepelt, nyilván az egyértelműsítés volt a módosítás indoka. Azt is kikötné a szaktárca, hogy az adósságkonszolidációval felszabaduló összeget az önkormányzat csak a lejárt szállítói tartozásainak kiegyenlítésére fordíthatja, abból önként vállalt feladathoz kapcsolódó kiadás nem teljesíthető. Mindezt csak arra az esetre írja elő a módosító, ha az adósságrendezéssel keletkező megtakarítás nem megy el egészében a jogszabályokban előírt minimális ellátások finanszírozására.

E változások, különösen a támogatás csökkentését lehetővé tévő szankció bevezetése bizonyosan hatni fog az állam és az önkormányzatok közti pénzmozgásra. A korábbi számítások szerint az 5000 főnél kisebb települések adósságkonszolidációja mintegy 95 milliárd forint költségvetési támogatást igényelt volna, ennél az összegnél tehát valószínűleg kisebb is elég lesz. Hogy mennyi, az majd csak az adósságrendezés során derül ki, mint ahogy arra is ezekben a napokban kell választ adnia a kormánynak, hogy mi lesz azokkal a helyhatóságokkal, amelyek a módosítás kárvallottjai lesznek, mert nem kapják meg a beígért támogatás száz százalékát.

A határidők szűkösek, a december 12-i állapot szerint történik az elszámolás, az önkormányzati adatszolgáltatás után elvileg december 28-án már a hitelezők számláin kell lennie a pénznek. Január végéig pedig le kell zárni az elszámolást az önkormányzat és az állam között: ha a szükségesnél több támogatást kapott a település, akkor a különbözetet vissza kell fizetniük, ha kevesebbet, akkor pedig az illetékes minisztérium folyósítja a hiányzó támogatást.

A megváltozott feltételek nem csak a helyhatóságok és az állam közötti pénzügyi kapcsolatokra lesznek hatással: az önkormányzati adósságkonszolidációval indokolta egyebek mellett a kormány, hogy miért módosítja az idei és a jövő évi adósságszámítását. Egy, a 2013-as költségvetési törvényjavaslathoz csatolt előterjesztés szerint ugyanis nem annyi lesz ez a mutató, mint eddig gondoltuk, mert az árfolyam erősebb (az euró esetében 299,4 forint helyett már 283,4 forinttal számolnak), a hiánycél magasabb lesz, s a GDP-prognózist is ideje volt frissíteni.

Mindezek eredményeképpen a kormány szerint az államadósság-mutató idén év végén nem a GDP 78 százalékán fog állni, hanem 74,6 százalékon, míg jövő év végén 76,8 százalék helyett 73,7 százalékra sikerül lenyomni az adósságot. A lapunk által megkérdezett elemzők szerint semmivel nem rosszabb vagy jobb az új kormányzati előrejelzés (például az árfolyam tekintetében), mint a korábbiak.

 – A 300 forinthoz közeli euró valóban nem tűnik jelenleg életszerűnek, s a kormány most azt a megoldást választotta, amit egyébként az előrejelzések során szoktak, az aktuális árfolyamot vetítik ki a következő évre – mondta egyikük. Ami az államadósságot illeti, „tök mindegy”, mit mond a kormány, a piac úgyis azt figyeli, mennyi lesz valójában év végén a mutató. Arra vonatkozóan, hogy ez a módosítás, a javuló piaci kondíciók feltételezése esetleg bizonyítéka lenne annak, hogy a kormány mégis megállapodást tervez az IMF-fel, azt mondták, hogy ebből nem lehet ilyesmire következtetni, s egyébként is a kormányzati magatartás inkább azt sugallja, hogy egyhamar nem lesz megállapodás, sőt egyre több jel utal arra, hogy egyáltalán nem lesz.

Ez nem trükk!

– Az állam úgy vesz át adósságokat, „hogy nincs mögötte trükk” – jelentette ki egy hétvégi fideszes fórumon Varga Mihály. A tárca nélküli miniszter hozzátette: „Átvesszük az adósságot, de azt szeretnénk elérni, hogy ez az adósság ne termelődjön újjá, ezért bizonyos fékeket építünk be a rendszerbe.”

Varga Mihály és Tállai András egyeztetnek a parlamentben az adósságrendezésről FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS