Kockázatos letelepedés
Rogán Antal, Babák Mihály és Kapus Krisztián önálló képviselői indítványként terjesztette be még október 27-én azt a törvényjavaslatot, amellyel módosítanák a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényt, hogy – más országok példáját követve – megteremtsék a befektetői letelepedés jogintézményét.
E szerint különös méltánylást érdemlő gazdasági érdeknek kell tekinteni, ha egy nem uniós polgár igazolja, hogy ő (vagy a többségi tulajdonában álló társaság) legalább 250 ezer euró értékben rendelkezik az Államadósság Kezelő Központ Zrt. által kibocsátott Letelepedési Államkötvénnyel, pontosabban a kizárólag ezt forgalmazó gazdasági társaság által kibocsátott, legalább öt évre szóló határozott idejű értékpapírral.
Időközben egy gazdasági bizottsági módosítás alaposan átfogalmazta az indítványt, bekerült például az a kitétel, hogy a tartózkodási engedély legfeljebb öt évre szólhat, amely alkalmanként meghosszabbítható. Valamint azt is szabályozzák, hogy aki már hat hónapja rendelkezik a befektetéséhez kötődő tartózkodási engedéllyel, különösebb jogi procedúrák nélkül juthasson határozatlan idejű magyarországi tartózkodásra jogosító nemzeti letelepedési engedélyhez.
Információink szerint a Belügyminisztériumot váratlanul érte a javaslat, amely számos bűnügyi és nemzetbiztonsági kockázatot hordoz magában, hiszen lényegében ellenőrizhetetlen, hogy a letelepedési engedélyért folyamodó külföldi befektetendő pénze honnan származik. Később azonban – minként arról lapunknak belügyi források beszámoltak – kormányon belülről megnyugtatták a tárca illetékeseit, hogy a Rogán–Babák–Kapus-féle előterjesztés elfogadása esetén sem változnak a letelepedési engedély megadásához szükséges egyéb feltételek.
Abból, hogy a törvényjavaslat különösen méltánylandó gazdasági érdeknek minősíti a 250 ezer eurós (azaz mintegy 70 millió forintos) állampapír-vásárlást, egyenesen következik, hogy a kérelmezőnek előbb meg kell vásárolnia a letelepedési államkötvényt ahhoz, hogy esetében fennálljon a különösen méltánylandó ok. Emiatt tartanak a belügyi tisztviselők attól, hogy a befektetés megtörténte után már holmi bűnügyi-bűnmegelőzési vagy súlyosnak nem nevezhető, de létező nemzetbiztonsági kockázatra tekintettel nem lehet az efféle kérelmeket elutasítani.
Bár a javaslatról majd csak ezen a héten szavaz parlament, a Magyar Nemzet információi szerint a bejelentés hírére máris megnőtt a magyarországi letelepedés lehetősége iránt érdeklődők száma. Másfelől kőkemény támadások érték a kormányt és az előterjesztőket, amiért 70 millió forintért „árulják a magyar állampolgárságot”. Ez utóbbi állítást egy a lapnak nyilatkozó névtelen (feltehetőleg) kormánypárti illetékes sommásan „nettó hazugságnak” nevezte.
Tette ezt annak ellenére, hogy az eredeti előterjesztés indoklásában szó szerint ez olvasható: „Jelen javaslat azért köti az állampolgárság megszerzését állampapír-vásárláshoz, mert ezzel is segíteni kívánja az állam finanszírozását. A letelepedés ezen formája iránt folyamodók más közvetlen befektetései pedig élénkítő hatást fejtenek ki a hazai ingatlanpiacra, kereskedelemre és befektetési piacokra”. A gazdasági bizottság által jegyzett módosítás azonban már kerüli az „állampolgárság” kifejezés használatát.
Azt, hogy végső soron a kormánytöbbség letelepedést vagy akár állampolgárságot is hajlandó-e adni 70 millió forintért, ma még kérdéses. A kormányzati kommunikáció e témában napokkal ezelőtt írásban feltett kérdéseinkre még nem adott választ.
Biztonságpolitikai szakértők szerint kétségtelen, komoly kihívást jelent majd a relatíve kis összeggel hozzánk érkező befektetők ellenőrzése, feltéve, ha ezrével jelentkeznek befektetői letelepedési engedélyért. Szakmailag nem megoldhatatlan az ügy, de fel kell készülni arra, hogy bűn- és terrorszervezetek is megkísérelhetik 70 millió forintért (ami számukra aprópénz) uniós letelepedési engedélyhez juttatni amúgy látszólag feddhetetlen tagjaikat (a büntetlen előélet egyébként továbbra is feltétel marad). Sokkal nagyobb azonban az általunk megkérdezett elemzők szerint a javaslatban rejlő gazdasági kockázat – még azt figyelembe véve is, hogy a letelepedési államkötvények eladása jelentős bevételekhez juttathatja a költségvetést.
Számos szabad tőkével rendelkező ország ugyanis nyílt protekcionista hitelpolitikát folytat: jóval kedvezőbb feltételekkel ad kölcsönt uniós letelepedési engedéllyel rendelkező polgárainak befektetéseihez, mint bárki másnak, komoly versenyelőnyhöz juttatva őket az adott ország – és általában az Európai Unió – piacán. Egy Kína gazdaságpolitikáját jól ismerő kormányzati illetékes elismerte: a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága határozott arról, hogy a kínai pénzintézeteknek miképpen kell támogatniuk a külföldön érvényesülni kívánó kínaiakat. Más, jelentős befektethető tőkével rendelkező országok is hasonló hitelezési gyakorlatot követnek, ami több elemző szerint is azzal fenyeget, hogy a részben az állam finanszírozásának javítása végett ide csábított külföldi befektetők a hazájuk bankjaitól az itteninél lényegesen kedvezőbb feltételekkel felvett hitelekből alapított vállalkozásaikkal „leverhetik” a hazai kis- és középvállalatokat.
Önmagában a Rogán–Babák–Kapus-javaslat valamelyest tehát javíthatja a költségvetés helyzetét (bár ezermilliárd forintos bevételhez mintegy 14 ezer befektetni vágyó külföldinek kellene vásárolnia a nekik szánt speciális értékpapírból), az hasonló hatással lehet a jelenleg tőke- és hitelhiánnyal küszködő magyar kis- és középvállalatok piaci pozícióira, mint amilyen hatással a rendszerváltozáskor még létezett hazai nagyvállalatokra a multik megjelenése.
