A módosítás a Nemzetgazdasági Minisztérium – az idén ötmilliárd forintból gazdálkodó – szervezetátalakítási alapjából szakít ki 204 milliót a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) mellett működő TSZSZ számára.

A szervezetátalakítási alapról szóló kormányrendelet értelmében azonban innen csak a központi költségvetési, társadalombiztosítási szervek, valamint a kormány, a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek által alapított alapítványok, közalapítványok juthatnak támogatáshoz, továbbá azok a nonprofit gazdálkodó szervezetek, amelyekben az államnak, központi költségvetési szervnek többségi befolyása van.

A TSZSZ jelen állás szerint egyik kategóriába sem fér bele. Ezen a helyzeten persze jogalkotással még lehet változtatni. S nem csak emiatt lehet szükség jogszabályok megalkotására. Parragh László, az MKIK elnöke szerint a TSZSZ kialakítása még nem zárult le. A jövő tavasz elejére tervezett startig fel kell állítani egy olyan rendszert, amely minimalizája a károkozás lehetőségét, és biztosítja a munkában részt vevő szakemberek elfogulatlanságát.

Az utóbbi érdekében Parragh nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a listára kerülés előtt a szakértőket „hitelességi vizsgálatnak” vetik alá. „Garanciák kellenek, hogy nem élnek vissza a pozíciójukkal” – magyarázta az elnök.

Arra is ügyelni kell szerinte, hogy a TSZSZ által hozott döntések a lehető legmegbízhatóbbak legyenek. „Egy több tízmilliárdos autópályaépítés elszámolási vitájában nem engedhető meg, hogy olyan döntés szülessen, amelyről utólag bebizonyosodik, hogy megalapozatlan volt. A kárfelelősséget ki kell védeni” – mondta lapunknak az elnök.

Vagyis az MKIK szeretné elkerülni azt a helyzetet, amikor egy tévesen hozott TSZSZ-döntésre alapozva megtörténik a kifizetés, de a kifizető bírósághoz fordul (ez a jogorvoslati út ugyanis nyitva marad), ám hiába nyeri meg a pert, ha a pénzt nem tudja visszaszerezni a számlát kibocsátó vállalkozástól (mert megszűnt, vagy a per lefolyása alatti időszakban került olyan anyagi helyzetbe, hogy nem tud eleget tenni a bírósági döntésnek). Ilyen esetben a TSZSZ felelőssége is felvethető, ami súlyos anyagi következményekkel járhat – attól függően persze, hogy a jogszabályok mit írnak elő ezekre az esetekre.

A tervek szerint megyei szinten épül majd ki a rendszer, a megyei kamarák kaptak megbízást, hogy állítsák össze a listákat a TSZSZ munkájában részt vevő szakemberekről. Parragh László azt nem tudta megbecsülni, hogy mekkora lesz az apparátus, de tekintetbe véve a munka nagyságát, a vitás esetek számát, „nyilvánvalóan nem pár emberről beszélünk”. Arra törekednek, hogy a lánctartozással érintett szakmák mindegyikének legyen képviselője a TSZSZ-ben. Ebből kiindulva a 204 milliós támogatás nem tűnik elégnek, de Parragh László megfontolandónak tartja, hogy az eljárásért díjat kérjenek majd, például a teljesítés értékének valamekkora százalékát.

A lánctartozások továbbra is súlyos gondot okoznak a gazdaságban, de az MKIK elnöke szerint objektív okokból – a gazdasági válság miatt kisebb a megrendelésállomány – a korábbinál kevesebb vitás ügy keletkezik. A tartalmuk azonban nem változik: a megrendelő valamilyen oknál fogva megtagadja a teljesítésigazolás kiállítását, ezért a beszállító nem jut hozzá a pénzéhez, elkezdődik a hosszú ideig tartó pereskedés, amelynek a végére az esetek jó részében már csak bottal lehet ütni a megrendelő nyomát. A jogi vitát megelőző fórum lesz a TSZSZ, amely az érintett fél kérelmére az építési, kivitelezési feladatok teljesítéséhez kapcsolódó szakkérdéseket megvizsgálja, és ennek alapján történhet az elszámolás.