– Patai Mihály azzal indokolta lemondását a bankszövetség elnöki posztjáról, hogy megbukott az általa képviselt, a kormánnyal együttműködésre törekvő stratégia. Hogyan tovább? Megpróbálják erőből elérni, amit érvekkel nem sikerült?

– A korábban kötött stratégiai megállapodások részelemei közül jó pár továbbra is működik, ilyen például a devizaalapú jelzáloghitelesek terheit könnyítő árfolyamgát vagy a fizetésképtelenné vált adósok lakását megvásárló eszközkezelő, de az biztos, hogy általánosabb rendező elveket jelentő együttműködés megkötésére – egyelőre – nem törekszünk a kormánnyal. Természetesen azokban az eseti jellegű ügyekben, amelyekben szükséges és fontos az egyeztetés, továbbra is él a jó partneri viszony a kormánnyal.

– Mondana néhány példát?

„Bízunk abban, hogy a bankadó nem marad meg a jelenlegi formájában”

– Utoljára az 1930-as években épült olyan kevés lakás Magyarországon, mint most, a forgalom is nagyon visszaesett, az elmúlt három évben csak az élethelyzet megváltozásából adódó, így például a házasság vagy válás miatt megjelent igények alig felét elégítették ki, ez mostanra mintegy kétszázezer elhalasztott lakásvásárlást jelent. Ahhoz, hogy erről a mélypontról el tudjunk mozdulni, a keresletet fel tudjuk pörgetni, szükség van a hitelezés növelésére, de szükség van az állami szabályozási keretrendszer kiigazítására is. De említhetném az üzleti alapú bérlakások piacát. A hazai bérlakásállomány alig a hetede-tizede a környező uniós országokénak, s ennek elsősorban a jogszabályi feltételekben meglévő hiányosságok az oka. Ha a törvényi kereteken, a javaslatainkat is figyelembe véve, az állam módosít, akkor az mindenkinek kedvezőbb lehet.

Nagyon fontos kérdés az uniós források lehívása és felhasználása. A jelenlegi, jövőre záruló uniós költségvetési ciklusban Magyarország a rendelkezésére álló támogatásoknak eddig csak a nyolcvan százalékát kötötte le, míg a lehívásban, a pénzek felhasználásában ennél is rosszabbul áll, az arány alig ötven százalék. Ennek részben az az oka, hogy a pénzügyi közvetítőrendszer részvétele nagyon mérsékelt, márpedig a hitelintézetekre az első, a tanácsadói-pályázati fázisban szükség lenne, hogy aztán később, az önerő előteremtése vagy kiegészítése, a beruházások előfinanszírozása már zökkenőmentes legyen. Ahhoz, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban, 2014 és 2020 között, az új támogatási, lehívási és elszámolási rendszer keretei között a forrásokat nagyobb arányban tudjuk felhasználni, már jövőre el kell kezdeni az együtt gondolkodást, a hatékonyabb intézményrendszer kereteinek megalkotását.

– Úgy nehéz együttműködni, ha a partner nem tartja be az ígéreteit. Az elmúlt másfél évben a kormány legalább ötször rúgta fel a bankokkal kötött két megállapodását.

– Én ezt árnyaltabban látom. Az elmúlt időszakban a deficitcél elérése minden érvet, a gazdaság élénkítését szolgáló minden egyéb szempontot háttérbe szorított. A kormány mindent a három százalék alatti hiány teljesítésének rendelt alá, és ennek terhét sok esetben a bankszektor fizette meg. A kabinet a bankok és – nagyon fontos – egyben az ügyfelek terheinek növelésével igyekezett tartani a deficitet, míg az előrelépésről, a gazdasági növekedés beindításáról, élénkítéséről nem tudtunk közösen megoldást találni. Egy stratégiai megállapodáshoz arra van szükség, hogy legalább középtávra előre lehessen gondolkodni, ehhez pedig kiszámítható gazdaságpolitika, kiszámítható jogszabályi környezet kell. Ezek nélkül a bankoknak nem marad más lehetőségük, mint hogy az aktuális problémákat, eseti ügyeket próbálják meg kezelni.

– A bankadó 2010-es bevezetésekor Erdei Tamás, a bankszövetség akkori elnöke azt mondta, hogy ekkora terhet csak átmeneti időre tud vállalni a szektor. Ha a különadó tartósan fennmarad, akkor azt a pénzintézetek kénytelenek továbbhárítani. Milyen hatása lesz az ügyfelekre, hogy a kormány nemrég arról döntött: a jelenlegi szinten állandósítja a bankadót?

– Nemcsak mi mondjuk, hanem a kormány is elismeri, hogy a magyar bankadó az uniós átlag tízszerese, ami komoly terhet jelent a pénzintézeteknek. A külföldi anyabankok ennek ellenére, adott esetben a recesszió miatt elszenvedett veszteségeik mellett is, folyamatosan pótolják, messze a törvényi minimumszint felett tartják a magyarországi leánybankok tőkéjét. Csak az elmúlt három évben 600 milliárd forint tőkeemelést hajtottak végre az anyabankok, így biztosítják a potenciált és az esélyt ahhoz, hogy adott esetben az élénkülő gazdaság vagy legalább a gazdaságpolitikában bekövetkező trendforduló láttán hitelezéssel is bekapcsolódjanak a növekedés serkentésébe. De az csak egy dolog, hogy a tőkeemelésekkel fenntartják a lehetőséget, a végső döntést, hogy a tőke mellett forrást is biztosítanak a hitelezés bővítéséhez, hideg matematikai elemzés, a költségráfordítás és a jövedelmezőség vizsgálata kell hogy alátámassza. És mindaddig, amíg a tulajdonosok nem látják, hogy az általuk biztosított források esetében legalább olyan megtérüléssel számolhatnak Magyarországon, mint a környező régiós országokban, addig a pénzüket nem fogják ide hozni.

Mi azonban továbbra is bízunk abban, hogy a bankadó nem marad fenn a jelenlegi formájában. A jövő évi büdzsé is jól mutatja, milyen sokszor változhat a költségvetés és az adórendszer akár igen rövid idő alatt is, 2014 pedig még igen messze van. Ahhoz, hogy a bankrendszer biztosítani tudja a gazdasági növekedéshez szükséges forrásokat, támogatni tudja a gazdaságpolitika célkitűzéseit, a jelenleginél nagyobb mozgástérre van szüksége. Ha a bankadó megmarad is, akkor annak mindenképp együtt kell járnia például a hitelezés egyfajta ösztönzésével, hogy a pénzintézetek csökkenthessék terheiket a lakossági és a vállalati hitelezés bővítésével.

– Januártól újabb terhet is kapnak a nyakukba, a tranzakciós illetéket, amelyből kétszer akkora bevételre számít a kormányzat, mint a bankadóból. Ennek az áthárítására már megtették az első lépéseket a bankok.

– A bankadó bevezetése 2010-ben lenullázta a bankok eredményét, 2011-ben a végtörlesztés miatt a többség veszteséggel, a szektor kétszázmilliárd forintot meghaladó mínusszal zárt. Az idei első kilenc hónapban a pénzintézetek többségükben és összességében továbbra is veszteségesek voltak, s a már elfogadott intézkedések nem sok jót ígérnek jövőre sem. A bankok – mint minden gazdálkodó szervezet – ebben a helyzetben nem tehetnek mást, mint hogy reagálnak a változásokra. Ez persze bankonként eltérő eszközrendszert jelent. Azt ma még nem lehet megmondani, milyen hatással lesz a bankolási szokásokra a tranzakciós illeték, a megváltozó ügyfélmagatartás pedig újrapozicionálhatja az adóbevételi struktúrát, és újrapozicionálhatja a vállalatok versenyképességét is. Az illeték azonban nem vállalhatatlan mértékű, ezer forintonként két, illetve készpénzes ügyletek esetében három forint elvonást jelent, és tranzakciónként nem lehet több hatezer forintnál, így nagy átrendeződésre én nem számítok.

– Az adórendszernek a bankok számára kedvezőtlen alakítása mellett a kormány időnként előáll valami extra kívánsággal is. Tavaly a végtörlesztés, idén és jövőre az önkormányzati adósságok rendezése okozhat váratlan veszteséget a szektornak.

– Mivel folyamatban lévő ügyről van szó, és intenzív tárgyalásokat folytatunk a kormányzattal, ezért erről sokat nem mondhatok, de annyit elárulhatok, hogy az ötezer lakosnál kisebb települések esetében mindkét fél számára elfogadható kompromisszum születhet az év végéig. Ami az ötezer fő feletti településeket illeti, most egyelőre egy feladat van, megoldást kell találni az év végével lejáró működési hitelek problémájára, egyelőre csak erről egyeztetünk a kabinettel. Ennek a mintegy 200 milliárd forintra rúgó tartozásnak az átstrukturálására nyitottak a bankok, de azt látniuk kell, hogy ha ezt megteszik, mire számíthatnak jövőre, amikor az adósságrendezésben érintett további nagyjából 300 milliárd forint hitelről dönteni kell.

– És lehet, hogy a sor itt még nem ér véget. Orbán Viktor miniszterelnök többször említette már, hogy a lakossági devizahiteleseket érintő végtörlesztés és az önkormányzati adósságok rendezése után foglalkozni kívánnak a vállalati devizahitelekkel is.

– Véleményt csak olyan elképzelésről tudok mondani, amely legalább már egy a parlamentnek benyújtott törvényjavaslat formájában megismerhető. Ilyenről nincs szó, és eddig a kormány sem vetette fel ezt a kérdést a bankszövetséggel folytatott egyeztetéseken, de nem is látom különösebb értelmét. A lakosságival szemben a vállalati hitelezésben nem jellemző a devizaalapú kölcsön.

– Nem lehetnek könnyű helyzetben a magyarországi bankok vezetői, amikor azt kell megindokolniuk a külföldi anyabanknak, miért adjon forrást az itteni hitelezés bővítésére. Hiszen azt látják, hogy amit a cső egyik végén betesznek, azt a kormány a másik végén adók és egyéb terhek formájában kiszippantja.

– Mint mondtam, az anyabankok egyszerű matematikával döntenek a források elosztásáról a leánybankok között, de nyilván a működési környezet kiszámíthatatlansága sem segíti a pozitív hozzáállást. Az utóbbi időben jelentősen csökkentek az anyabanki források, csak az elmúlt egy-másfél évben hatmilliárd eurót vontak ki a külföldi pénzintézetek. A válság előtti években Magyarország volt a leginkább a külső, így az anyabanki forrásokra utalt és támogatott ország a régióban a maga 150-160 százalékos hitel/betét mutatójával, de ilyen jelentős forráskivonás után is még mindig az első három között vagyunk a jelenlegi 125 százalékos aránnyal. Nem teljesen elrugaszkodott elképzelés az, hogy a hitelezést kizárólag saját belső forrásokból fedezzük, de látni kell, hogy a magyar megtakarítási szokások és a gazdaság struktúrája mellett, ráadásul úgy, hogy a költségvetés a korábbinál erősebben a belső megtakarításokra alapozott finanszírozása is mérsékli a tényleges, a hitelezéshez rendelkezésre álló szabad forrásokat, erre még nagyon sokáig nem lesz lehetőség. Az biztos, hogy az utóbbi időben hozott, a bankokat érintő kormányzati döntések több anyabankot is stratégiája áttekintésére fognak késztetni. Akár kivonulások, összevonások is lehetségesek, üzletágakat zárhatnak be, de reméljük, hogy erre nem kerül sor, mert a kormányzat gazdaságpolitikájában a költségvetési hiány tartása mellett helyet kaphat már a gazdasági növekedés ösztönzése is.

– Ilyen feltételek mellett nem lehet nagy tülekedés a bankszövetség elnöki székéért. Ön elvállalná a szervezet vezetését, ha felkérnék?

– Az új elnök megválasztásánál most vannak fontosabb és sürgetőbb ügyek is, például az önkormányzatok adósságának rendezése, amit részben év végéig meg kell oldani. Az elnöki pozíciónak egyébként már messze nincs akkora súlya, mint akár csak pár évvel ezelőtt. A szövetségen, de még az elnökségen belül is szűkebb munkacsoportok foglalkoznak egy-egy területtel és problémával, ezek vezetői egyeztetnek a kormány képviselőivel, így az adott kérdésben ők fontosabbak, mint az elnök. A bankszövetség közgyűlése egyébként várhatóan jövő tavasszal, április–májusban dönt majd az új elnökről.

Névjegy

GYURIS DÁNIEL 1988-ban végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, majd 1996-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen bankmenedzser szakokleveles közgazdász diplomát, majd ugyanebben az évben a Pénzügyi és Számviteli Főiskola pénzügyi szakán, pénzintézeti szakirányon szakközgazda oklevelet is szerzett. Szakmai pályafutását agrármérnökként, egy vegyesipari szövetkezetnél kezdte. Később termelési elnökhelyettesként felelt a termelőágazatok irányításáért.

1989-től az Agrobank Rt. főosztályvezetője, 1991-től az Inter-Európa Bank Rt. főosztályvezetője volt. 1999-től az FHB Jelzálogbank Nyrt. vezérigazgatója és a bankcsoport működéséért felelős ügyvezető igazgatója volt. 2010. november 1-jétől az OTP Bank vezérigazgató-helyettese, az ingatlan-, kisvállalkozási és agrárdivízió vezetője, valamint az OTP Jelzálogbank Zrt. és az OTP Lakástakarékpénztár Zrt. elnök-vezérigazgatója. Gyuris Dániel a Magyar Bankszövetség alelnöke, Patai Mihály november közepi lemondása óta megbízott elnökként vezeti a szervezetet. 2009-ben és 2011-ben az év bankárának választották.