Ránk telepszik az állam
A rendszeres havi költségvetési beszámolók ugyan nem tartalmaznak információt a büdzsé várható alakulására vonatkozóan, csak az éves tervet közli a szaktárca, de annak érdekében, hogy pontosabb képünk legyen, kikértük a Nemzetgazdasági Minisztériumtól a 2012-es jövedelemcentralizációt, illetve újraelosztási mértéket jelző, a kormány várakozásait tükröző adatokat.
A válasz szerint idén a jövedelemcentralizáció – vagyis a bevételek – mértéke a bruttó hazai össztermékhez (GDP) viszonyítva 46 százalék lesz, az újraelosztás – tehát a kiadás – pedig a GDP 48,7 százalékát éri el. Utóbbi eltér egyébként attól a számtól – 48,5 százalék –, amit a kormány tavasszal a konvergenciajelentésnek is beillő Széll Kálmán Terv 2.0-ban feltüntetett.
A Brüsszelnek ősszel elküldött EDP-jelentés szerint 29 ezer 400 milliárd forintos idei hazai összterméket alapul véve az jön ki, hogy a kormány szerint az állami kasszába nagyjából 13 ezer 500 milliárd forint érkezik be az év folyamán, míg kiadásokra nagyjából 14 ezer 300 milliárdot kell fordítani. A kettő különbözetét teszi ki a hiány, amit hitelből kell fedezni.
A kormány honlapján elérhető költségvetési jelentések szerint a mostani évre a törvényi előírás szerint 14 ezer 437 milliárd forint lett betervezve a bevételekre, a kiadásokra pedig 15 ezer 013 milliárd. Az október végi egyenlegek szerint ezeknek az előirányzatoknak mintegy 80 százalékát érték el a teljesítések. Van azonban egy másik kalkulációja is a tárcának, ebben a korrigált előirányzatokat tüntetik föl, de a magán-nyugdíjpénztári vagyon vagy a 250 milliárdos áfaper hatásai igazából csak a bevételeknél okoznak eltérést az idei évet tekintve. Itt a bevételeknél 14 ezer 095 milliárd forint szerepel.
– A következő években várhatóan emelkedni fog a jövedelemcentralizáció mértéke, és mivel a kormány szerint 2013-ban is akkora – 2,7 százalék – lesz a deficit, mint idén, a kiadásoknak is értelemszerűen emelkedniük kell a GDP-hez mérten – állítja Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősség Intézet Budapest vezetője. Vagyis a jövedelemcentralizáció, de még inkább az újraelosztás közeledhet az 50 százalékhoz, ami az állam kiterjeszkedését jelzi a gazdaságban, szemben az ezzel ellenkező kormányzati ígéretekkel.
Romhányi szerint ezek a ráták az OECD-országok között magasnak számítanak, ott az első harmadba tartozik Magyarország: ennél is intenzívebb az állam jelenléte a gazdaságban egyes mediterrán országokban, viszont a kelet-közép-európai térségben ennél visszafogottabb állami aktivitás a jellemző. A szakértő az NGM által közölt mutatókkal kapcsolatban megjegyezte, felfedezhető, hogy a jövedelemcentralizáció és az újraelosztás közötti rést szándékosan állították be 2,7 százalékra, vagyis a megemelt hiánynak megfelelő mértékre, de nem látja pontosnak a kalkulációt, mert a kamattal összefüggő, de a közölt adatokba nem tartozó pénzmozgásokat is figyelembe véve kellene kijönnie a 2,7 százaléknak. Márpedig a kamategyenleg negatív, tehát elvileg még magasabb deficittel kellene számolni az NGM számaiból kiindulva.
Az NGM Romhányi megállapításaira a következőket reagálta:
Valójában az újraelosztás és a jövedelemcentralizáció közötti rés és a deficit ugyanazt jelenti (ti. az összes kiadás és összes bevétel különbégének GDP-hez viszonyított mértékét), és ha a kormány 2,7%-os hiányt tervez, akkor magától értetődő, hogy a tervezett rés is 2,7%. A jövedelemcentralizáció és az újraelosztás közti különbség definíció szerint a kamategyenleget is tartalmazza, így téves az okfejtés, miszerint magasabb deficittel kellene számolni az NGM számaiból kiindulva.
