A törvény új lesz, a válság marad a régi
A borász-képviselő október 1-jén puccsszerűen, a szakmai képviseletekkel nem egyeztetve már beterjesztette javaslatát, ám Font Sándor (Fidesz), a mezőgazdasági bizottság elnöke levetette azt a napirendről. Tiltakozott a tervezet ellen a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) is. Tiffán tervezetéből az verte ki leginkább a biztosítékot a szőlőtermelőknél, amely a borászatok számára feloldotta volna a kötelező hegyközségi tagságot.
Ezzel gyakorlatilag teljesen megszűnt volna a termékpálya átláthatósága, és még szélesebbre tárult volna a kapu azok előtt, akik főként olcsó külföldi alapanyagból készült bort forgalmaznak magyar eredetűként. Az 1995-ben elfogadott régi törvénynek voltak anomáliái. A hegybíró egyszerre volt a hegyközség tagjai által választott tisztségviselő és a szakmai közigazgatás képviselője.
Az őt megválasztó hegyközségi tagokkal szemben kellett (volna) érvényt szereznie a jogszabályoknak, uniós rendtartási elemeknek – miközben a hegyközség volt a munkáltatója. Sokan kifogásolták, hogy a hegyközségekben minden tagnak egy szavazata van – függetlenül az általa művelt terület nagyságától. A saját szőlőterülettel rendelkező borászatok tulajdonosai azt szerették volna, ha akaratuk meghatározó szerepet kap a döntéshozatalban.
Többek véleménye szerint Tiffán Zsolt eredeti javaslata az elmúlt évtizedben kiemelkedett családi borászatok érdekeit képviselte az ágazat többi szereplőjének rovására. De volt benne egy nagyon direkt államosítási szál is: a hegybírókat a minisztérium nevezte volna ki, a hegyközségeknek, illetve a HNT-nek semmi beleszólása nem lett volna a kiválasztásukba. Különösen az alföldi szőlőtermelők zúgolódtak a törvényjavaslat változatlan elfogadása ellen.
Csütörtök este a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsának ülésén Feldman Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára ismertette a vita során született módosításokat. E szerint a hegybíró személyére a jövőben az egyes hegyközségek választmánya tesz javaslatot, a HNT főtitkára nevezi ki őket, és ez utóbbi szervezet gyakorolja fölöttük a munkáltatói jogokat.
Megszűnik az „egy tag, egy szavazat” elve. Minden megkezdett hektár után jár egy szavazat – de egy tag az összes szavazatok maximum tíz százalékát birtokolhatja. Marcinkó Ferenc, a HNT elnöke ezt is sokallja: az öt legnagyobb termelő így is mindent eldönthet a kisebbek ellenében. Ő maximum három szavazatot adna egy személynek. Benne maradt a tervezetben, hogy egy hegyközségnek legalább 500 hektár területet kell összefognia – vagyis a kisebb hegyközségek önállóságát felszámolják, és beolvasztják őket a nagyobbakba.
Bekerült a tervezetbe, hogy a HNT-ben is területarányos szavazás érvényesüljön. A soltvadkerti Frittmann János, aki 2007-ben elnyerte az Év borásza címet, kérdésünkre kiemelte: a változás jelentősen megnöveli a Kunsági borvidék befolyását, amelynek eddig csak egy szavazata volt a 22 közül, miközben az összes szőlőtermő terület mintegy 40 százalékával rendelkezik.
A struktúra sem jó
Az elmúlt húsz évben folyamatosan csökken Magyarországon a szőlőterület, a hazai bortermelés és a borexport. A hegyközségi törvény változása orvosolhatja a szakmai, közigazgatási irányítás anomáliáit, de nem sokat segít az ágazat strukturális válságán – mondja Keresztes József, a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsának titkára. A nagy borászatok olyan tőkéscsoportok kezébe kerültek, amelyeknek nincs közük a szőlőtermesztéshez. Ezek a cégek kemény árversenyt vívnak azért, hogy termékeik az áruházláncok polcára jussanak. Leszorítják a beszerzési áraikat, és ezzel tönkreteszik az ágazatot.
