Ultimátumot küldött Brüsszel
Ennél rövidebb időt, négy hetet adott a bizottság Magyarországnak arra, hogy megszüntesse az indokolatlan és aránytalan korlátozásokat az étkezési utalványok piacán. A korábban többszereplős cafeteria-rendszer (a SZÉP-kártya és az Erzsébet-utalvány) a terület újraszabályozása után állami kézben összpontosult. Így a kedvezményes adózású étkezési utalványok piacáról kiszorították az addig meghatározó francia cégeket, emellett a korábbi utalványok helyébe lépett Erzsébet-utalvány elfogadásának a jogát a Tescón és a Sparon kívül más külföldi láncok máig nem kapták meg.
Ha a magyar fél nem teljesíti határidőre a bizottság kérését, akkor az ügyet a luxemburgi Európai Bíróság elé utalják. A telekommunikációs szektorra kivetett krízisadóval összefüggésben októberben már bírósághoz fordult a testület, igaz, abban az ügyben azt kell eldöntenie a luxemburgi székhelyű szervezetnek, hogy ez az adóteher összeegyeztethető-e az uniós távközlési jogszabályokkal. A vonatkozó EU-s előírások szerint ugyanis a távközlési szektorra kivetett adóból származó bevétel kizárólag az ágazat speciális szabályozási költségeinek fedezésére fordítható, nem pedig a költségvetési lyukak befoltozására, ahogyan azt az
Orbán-kormány tette a bizottság értékelése szerint.
A Nemzetgazdasági Minisztérium tegnapi közleménye szerint „a bizottság nyitott kapukat dönget”, a parlament ugyanis – a testület kérésétől függetlenül – már döntött a különadók ez év végével történő kivezetéséről. Ugyanakkor a kormány meg van győződve arról, hogy a hatályos magyar szabályozás teljes mértékben összhangban áll az uniós joggal. A kabinet az adórendszer átalakítása során emellett olyan adónemek bevezetéséről döntött, amelyek hosszú távon is kiszámíthatóvá teszik az államháztartást – hívja fel a figyelmet a szaktárca.
A tét nagy, a távközlési és a kiskereskedelmi szektorból három év alatt összesen 270 milliárd forintot szedett be az állam, így ha az Európai Bíróság a bizottságnak ad igazat, az extraadóztatott cégek a kamatokkal együtt tetemes kártérítésre tarthatnak igényt, s ez alól az sem lehetne kibúvó, hogy a kormány közben kivezeti a különadókat. Ha a luxemburgi bíróság megállapítja, hogy a különadók diszkriminatívak voltak, a megsarcolt cégek akár közvetlenül az Európai Bíróságnál is indíthatnak pert az így elvont pénzek visszaszerzéséért. Nemrég a Hervis (vélhetőleg az anyacég, az osztrák Spar kezdeményezésére) már beperelte a különadó miatt a magyar államot a székesfehérvári bíróság előtt, s az ügy azóta kikerült Luxemburgba.
Vélhetőleg ezekre az eshetőségekre is gondolt a kormány, amikor az alkotmány átmeneti rendelkezéseibe az is bekerült, hogy ha valamely uniós testület elmarasztaló döntése miatt a költségvetésnek fizetési kötelezettsége keletkezik, akkor a kormány különadókat vethet ki azért, hogy ennek eleget tudjon tenni.
