Selejtes erőművek
Ezeket pótolni szükséges - rögzítik. Arról viszont, hogy milyen arányban, viszonylag elnagyolt igények fogalmazódnak meg a jelenleg még nem nyilvános dokumentumban. Az anyag készítői vizsgálandónak ítélnek olyan, esetenként egymásnak ellentmondó jövőbeni folyamatokat, mint a gazdasági növekedés, az energiahatékonyság, a környező országokban épülő erőművek. Szükségesnek nevezik a versenyképesség fenntartását, a megújuló energiatermelés lehetőség szerinti növelését vagy éppen egy szivattyús-tározós erőmű építését is.
Noha az Efcst a parlament által tavaly elfogadott energiastratégia részletszabályait tartalmazná, kismértékben máris korrigálni kényszerül azt. Az energiastratégia ugyanis a kormány igen vérmes, évi 3 százalékos GDP-növekedési számaira alapozva jósolt húszéves távlatra – ennek megfelelően igen magas – villamosenergiaigény-növekedést. Ám az elmúlt évi tapasztalatok szerint a fogyasztás sokszor éppenséggel csökkent vagy szinten maradt. Hozzáteszik azt is, hogy eddig az emelkedés íve is mindig alatta maradt a jósoltaknak. A tervezet részint a rendszerirányítást végző állami Mavir, részint a Regionális Energia Kutató Központ (REKK) tanulmányait idézi. Ezek most évi 1-2 százalékos áramkereslet-növekedést jósolnak, de utóbbi felhívja a figyelmet az energiahatékonysági intézkedések, korszerűsítések ezt esetleg csökkentő hatására is.
A tervezet készítői az erőmű-létesítéseket alapvetően a vállalkozókra bíznák, szorgalmazva a kiszámítható jogi környezetet. Ugyanakkor valamennyi tervváltozat alapvetően épít a Paksi Atomerőmű állami bővítésére. Számításaik szerint két 1200 MW-os blokk lép üzembe a 2020-as évtized második feléig. (A tervek szerint 2030 után a jelenlegi blokkokat fokozatosan leállítanák.)
Az anyag szintén alapvetőnek ítéli a gázerőmű-fejlesztéseket. Az ismert elképzelések közül megemlíti a 450 MW-os Dunamenti G4-es blokkot, a 442 MW-os Csepel III-at, a szegedi 920 MW-os (svájci hátterű) fejlesztést, a Mol és a cseh CEZ Ercsinél tervezett 800 MW-os blokkját, illetve egy 800 MW-os almásfüzitői tervet. (Noha a dokumentum elején megjegyzik, hogy az amerikai hátterű Tiszai Erőmű teljesen leállt, a tervekben még szerepel egy ottani 860 MW-os fejlesztés, és jelentősen felfelé húzza a számokat a tönkrement EMFESZ 2600 MW-os nyírtassi gázerőműterve is.)
Az anyag készítői mindazonáltal fontosnak tartják a gázerőművek fejlesztését, remélve, hogy a hatékonyságjavulás révén nem vagy csak kevésbé nő meg ezáltal az ország külső gázfüggősége. A szénerőmű tekintetében kissé ellentmondásos az anyag. A Mavir úgy számol, hogy a jelenleg 950 MW-os, a magyar áramtermelésben a Paksi Atomerőmű után a második legnagyobb súlyú Mátrai Erőmű teljesítménye 2022-re 750 MW-ra csökkenhet, majd 2027-re eltűnik. Az anyag ugyan számol itteni bővítési lehetőségekkel, de ennek erős feltételeként támasztja a kibocsátott füstgázokat teljesen kiszűrő, gazdaságos technológiák megjelenését. A kormány határozott célja ugyanis a kibocsátáscsökkentés, viszont Magyarország messze legbővebb széntartalékait a Mátra rejti.
Ezen túlmenően a jövőben is fontos szerepet tulajdonítanak az úgynevezett kiserőműveknek, melyek egy része korszerű, gázalapú, más része pedig megújuló energiát hasznosít. Ebben a tekintetben nem várnak jelentős termelésbővülést: a számszerű előrejelzések főként a mostani szint megmaradását, illetve a meglévő blokkok modernebbekkel való kiváltását várják.
A tervezet visszafogottan elemzi, hogy az új erőműpark mennyire lesz versenyképes a környező országok – sokszor jóval olcsóbb – termelőivel szemben, illetve például az atomerőmű-bővítés kapcsán milyen térségi együttműködést tartanak lehetségesnek. Úgyszintén kevés teret kap annak felmérése, hogy ilyen időtávban milyen lehet a fogyasztás szerkezete. Az Energiastratégiához hasonlóan továbbra is úgy vélik, hogy az atomerőmű többlettermelésének nagy részét elektromos autók fogják felszívni.
