Útdíjtender: beárazott orosz rulett
Egymásra találtak az orosz rulett szerelmesei az Állami Autópálya Kezelő (ÁAK) Zrt. elektronikus útdíjtenderén. Az adófizetők pénzével játszó kormánynak annyira kell az új díjrendszertől jövőre várt 75 milliárd forint, hogy az sem érdekli, ha beruházás nem készül el időre. Egyedül az számít, hogy ha a kamionosok nem, hát legalább a hat hónapos rendszerépítés aggályos feladatát felvállaló szállítók fizessenek. És a brahisták keze nyomát viselő számítások akár be is jöhetnek. A lehetséges építőket látszólag annyira elvarázsolta a több tízmilliárd forintra rúgó bevétel lehetősége, hogy saját szakértőik figyelmeztetéseit sem hallják meg. Első ajánlataikat annak ellenére leadták, hogy pontosan tudják: ahogy az orosz rulettnél lenni szokott, jó esetben hathoz egy az esély az UD 2013 július 1-i átadására.
A hétfőn benyújtott, nem kötelező érvényű ajánlatokban az óvatos szállítók mindenesetre beárazták a rendkívül rövidre szabott, az indokoltnak tartott két év helyett hat hónapos rendszerépítési idő kockázatát. A legnagyobb játékteret a Kapsch TrafficCom AG és a Kapsch Telematic Services Telematikai Szolgáltató Kft. párosa hagyta magának. Konzorciumuk nettó ajánlati ára meghaladja a 165 milliárd forintot. Ami majdnem négyszerese a kormány által az UD közbeszerzési eljárásra jóváhagyott bruttó 42 milliárd forintos keretösszegnek.
De kesztyűs kézzel kezeli az ÁAK tenderét a T-Systems Magyarország Zrt. is. Az ÁAK ajánlatok bontásáról készült jegyzőkönyvének tanúsága szerint a társaság 66 milliárd forintot kérne a Németországban már működő, műholdas helyzetmeghatározásra épülő útdíjrendszer magyar változatáért. A nem kötelező érvényű ajánlatok alapján ugyanakkor úgy tűnhet, a versenyben induló másik két pályázó vagy nem olvasta el figyelmesen az ÁAK pályázati felhívását és szerződéstervezetét, vagy nagyon biztos a dolgában. Erre utal, hogy China International Telecommunication Construction Corporation 49,3 milliárd forintos árat írt hétfőn beadott ajánlatába. A Getronics Magyarország Kft. pedig még olcsóbban, 42,9 milliárdért vállalkozna a rendszer kiépítésére.
Az alacsony árakkal versenybe szállók mellett szól, hogy az UD-tender egyetlen értékelési szempontja éppen az ár. Aki a legkevesebbért vállalja a beruházás megvalósítását, az nyer. De érdemes figyelni arra is, hogy az orosz ruletthez nélkülözhetetlen golyót a kormány jó előre csőre töltette az ÁAK irodistáival. Az elektronikus útdíjtenderen indulásra alkalmasnak tartott négy pályázónak kipostázott szerződéstervezetben az állami sztrádatársaság a többi között mintegy mellékesen rögzítette: akkor is elrendelheti az UD rendszer bekapcsolását, ha a 3,5 tonnánál nagyobb tehergépkocsik sarcolására szolgáló hálózat nem készült el, vagy nem áll készen feladatai ellátására. Ezt pedig kiegészítették azzal is, hogy ha a működésképtelen díjszedés működtetését esetleg elrendelik, a rendszerszállítót a szerződés szerinti „hibás teljesítésre” vonatkozó következmények terhelik. Ami itt vaskos kötbér fizetésének kötelezettségét jelenti.
Hogy pontosan mekkoráét, alighanem csak a bennfentesek tudnák pontosan meghatározni, és még ők is összevesznének a végleges számokon. A szerződéstervezetből mindenesetre annyi kiderül: ha a szállító olyan feltételeket nem tud teljesíteni, amelyek az UD éles üzembe kapcsolását egyébként nem akadályoznák, a kötbér összege minden megkezdett nap után 100 millió forint. Jóval enyhébb büntetést határoztak meg arra az esetre, ha az UD netán a megfelelő szolgáltatási szinteket nem éri el határidőre. Ilyenkor a napi kötbér kétmillió forint lehet. De van külön hibás teljesítési kötbér arra az esetre is, ha az UD esetleg az elektronikus útdíjrendszerekre vonatkozó uniós előírásoknak, irányelveknek nem tenne eleget. Amennyiben az ÁAK ilyent tapasztal, minden hibával megkezdett nap után 300 millió forintot verhet le a vele szerződött szállítón.
Mindez azt jelenti, hogy ha ügyesen szabják meg, miben hibázott az UD építője, a napi kötbér összege akár 400 millió forint is lehet. Ez pedig nagyjából megegyezik a rendszer 150 milliárd forintban megálmodott éves árbevételéből számolható napi díjbevételével. Vagyis, ha egyszer a szerződést aláírták, a kormánynak édes mindegy, megépül-e az UD, vagy sem. A költségvetés így is, úgy is pénzénél van.