A kormány 2011. július 7-én vásárolt darabonként 85 eurós (akkori középárfolyamon 22 500 forintos) áron Mol-részvényeket. A több mint 21 százalékos tulajdont jelentő csomag megszerzését stratégiai céllal indokolták, részben e részesedésen keresztül tervezi a kormány kézben tartani Magyarország energiaügyeit. Hogy mégsem csak hosszú távú célokról lehet szó, az először Varga Mihály szavaiból derült ki: a ma már a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős tárca nélküliminiszter korábban többször megemlítette, hogy a Mol-pakett is fedezetül szolgálhat a finanszírozás biztosítására. Ezenkívül a jegybanknál lévő, fel nem használt IMF-hitel –részben ebből fedezték a Mol-papírok megvásárlását is – és a nyugdíjvagyon került szóba hasonló összefüggésben. Most minden eddiginél egyértelműbben jelezte egy kormányzati szereplő, hogy ha az élet úgy hozza, a kormány nem lesz rest értékesíteni stratégiainak tekintett befektetését az olajtársaságban. A miniszteri válaszlevél kitér arra is, hogy csak veszteséggel lehetne most eladni ezeket a papírokat. Mint Matolcsy írja, a Mol-részvények 2012. október 24-i záróárfolyama 18 775 forint volt (aznapi középárfolyammal számolva 66,78 euró), egyben jelzi, hogy árfolyamveszteségről nem lehet beszélni, mert a részvényeket nem értékesítették, így csak a tőzsde pillanatnyi állásáról kaphatunk képet. Elismeri viszont, hogy „lényeges veszteség” keletkezne akkor, ha most, rögtön kellene piacra dobni az állam Mol-részesedését. A tegnapi tőzsdei kereskedésben 19 050 forinton zárt a Mol, tehát emelkedett az árfolyama a miniszter által említetthez képest.