Nyár elején, két szocialista képviselő kérdésére, Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter a parlament honlapján a honi közműtartozások májusi állapotát bemutató adatsort tett közzé. A dokumentum, mely adatszolgáltatóként a Magyar Energia Hivatalra hivatkozott, saját bevallása szerint sem volt minden tekintetben pontos. A sok átfedés miatt ugyanis a megjelent számok kissé túlzóan mutathatták be a valós állapotokat. A másik probléma az volt, hogy a miniszter korábbi állapotokat nem közölt. Vagyis, az eredetileg feltett kérdésre, miszerint az utóbbi időkben miképpen változott a tartozások mértéke, nem adott választ. Lapunk július óta várja az energiahivatal válaszát a tekintetben, hogy ez, illetve a korábbi évekre vonatkozó hasonló bontás hol érhető el.

A korábbi szociális tárca e szakterülettel foglalkozó egykori munkatársa, Herpai Balázs ugyanakkor az Esély című kiadvány egy 2010-es számában közzétette a májusihoz minden tekintetben hasonló bontású 2003-as és 2009-es adatsort. (E tanulmányt lapunk annak idején bemutatta.) A módszertanból fakadóan a konkrét számadatok ugyan valamennyi táblázatban túlzóak lehetnek, de a változás mértékéről így is pontos képet kaphatunk. Az adatok ugyan az összes fogyasztóra vonatkoznak, de ezek kilenctizede rendre a lakosság köréből kerül ki.

A kimutatások szerint 2003 decemberében a lejárt gázszámlák összértéke kétmilliárd forint alatt volt. Ugyanez a szám 2009 végén 16 milliárdra, 2012 közepén pedig már 71 milliárdra rúgott. A gázszolgáltatásból 2003-ban négyezer fogyasztót zártak ki. Ez 2009-re 30 ezerre, 2012-re pedig már 116 ezerre nőtt. Az utóbbi három évben háromszor annyi háztartást zártak ki a gázszolgáltatásból, mint azelőtt hat év alatt. 2003 óta az összgázfogyasztói létszámhoz képest a kikapcsoltak aránya a kimutathatatlanról három százalék fölé ugrott. Harminc napon túl 2003-ban 68 ezer, 2012 májusában 548 ezer fogyasztó tartozott. Itt az összeshez viszonyított arány kettőről 15 százalékra emelkedett. A gázdíjjal 361 napnál régebben tartozó „reménytelen esetek” száma a 2003-as 14 ezerről mostanra 179 ezerre nőtt. Az összesen belüli arány kilenc év alatt 0,2 százalékról öt százalék fölé nőtt.

Az áram tekintetében némiképp tompábban, de hasonló folyamatok figyelhetők meg. Az összesített áramtartozás négymilliárd forint volt. Ez a szám 2009 végén 18 milliárdra nőtt, 2012 májusában pedig már 47 milliárd forintra rúgott. Az utóbbi három évben kétszer annyival emelkedett a tartozás mértéke, mint az azt megelőző hat év során. A kikapcsolt áramfogyasztók 2003-ban meglepően magas, 44 ezres száma 2009-ig csökkenő trendet mutatott, ám ez mostanra ismét megközelítette a 2003-as szintet. Harminc napnál régebben 2003-ban is tartoztak vagy 335 ezren, de ez a szám idén már eléri a 837 ezret, ami az összlétszám 15 százaléka. 361 napnál régebben – a 2003-as 10 ezer tartozó után – idén már 286 ezren nem fizették áramszámlájukat, ami az összes fogyasztónak immár az öt százaléka.

A kifizetetlen számlák összértéke 2003-ban a távhőszektorban volt a legnagyobb – ötmilliárd forint –, ezzel szemben a 2012-es 26 milliárdos érték már a legalacsonyabb. A szektorban továbbra sem jellemzőek a kikapcsolások, bár a 2003–2009-es nullához képest idén háromezer távhős fogyasztónál már nem volt meleg víz. A tartozók számát illetően ugyanakkor a távhőágazat már 2003-ban borzasztó képet mutatott, ami azóta nem változott jelentős mértékben. Akkor 192 ezren tartoztak 30 napon túl, ami az összlétszám 29 százalékának felelt meg. Ez 2009 végére körülbelül 40 százalékkal mérséklődött, azóta pedig 161 ezer ilyen fogyasztót tartanak nyilván, ami az összlétszám 24 százaléka.

Mindezek alapján már meg lehet válaszolni Mesterházy Attila és Józsa István tárcavezetőhöz intézett kérdését. A képviselők arra voltak kíváncsiak: igaz-e, hogy növekedett a díjhátralékos energiafogyasztók aránya. Igaz.