Ez a szóhasználat a 4:3-as szavazati arányra utal, s valószínűleg a kormánypártok által delegált tagok akarata kerekedett felül a belsősök – azaz Simor és két alelnöke – felett. Biztosat erről az ülés jegyzőkönyvének publikálásakor, két hét múlva tudhatunk meg. A tegnapi ülésről kiadott közlemény újfent hangsúlyozza, hogy az infláció leszorítása elleni harcban a jegybank eszköztelen, a határainkon túlról begyűrűző nyersanyag- és üzemanyagárak emelkedését érdemben nem tudja befolyásolni.

Mint ismert, két és fél éves csúcsra, 6,6 százalékra ért az infláció szeptemberben, amiért a külső hatások mellett a kormányzati intézkedések is felelősek. Ennek nyomán a jegybank által kívánatosnak tartott 3 százalékos inflációs cél elérése távolabbra tolódik, most 2014 első felében látnak erre lehetőséget. A költségsokkok kifutásával az infláció csökken ugyan, de tartósan a kívánatos szint felett marad. A belső fogyasztás a reálkeresetek csökkenése miatt stagnál, a tartósan magas munkanélküliség miatt béroldali nyomás sincs az infláción.

Az októberi kiigazításokról is véleményt alkotott a tanács. Ennek legfontosabb üzenete, hogy a kormány a megszorító intézkedésekkel ismét bizonyította elköteleződését az alacsony hiánypálya mellett. Azt a monetáris tanács is látja, hogy a pénzügyi szektort erősen sújtó egyensúlyjavító csomagok a bankrendszer tőkevonzó képességének csökkentésén és a hitelezés visszafogásán keresztül – középtávon – visszavethetik a gazdasági növekedést, de ennek most nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget.

Mindenesetre az ország recesszióban van, a növekedés megindulására csak jövőre lehet számítani, s akkor, ha az exportpiacainkon is érvényesülnek a konjunkturális hatások. Simor elmondta, hogy jórészt globális tényezők, a nagy külföldi jegybankok likviditásbővítő lépései okozták az országkockázati felárunk (CDS) jelentős javulását. A tanács álláspontja szerint további kamatcsökkentésekre akkor kerülhet sor, ha tartósnak bizonyulnak a kedvező pénzpiaci folyamatok, és a középtávú inflációs kilátások javulnak.

Az EU/IMF-hitelmegállapodás megkötését továbbra is alapvetőnek tartják a tanács tagjai. Nem okozott meglepetést a piaci szereplők számára a 25 bázispontos kamatcsökkentés. Jobbágy Sándor, a CIB Bank elemzője visszaköszönő érvekkel alátámasztott kamatvágási ciklus folytatására számít, s ha a külső körülmények nem romlanak számottevően, akkor szerinte év végére 6 százalékra csökken a ráta. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy bár a monetáris tanács folyamatosan hangsúlyozza az EU/IMF-megállapodás fontosságát, az azt körüllengő bizonytalanságok mégsem intik óvatosságra, vagyis a kamatcsökkentés elhalasztására.

Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője szerint a döntéshozatal során a kedvezőtlenebb folyamatokat megragadó inflációs jelentést „überelte” a kockázati megítélés javulása. Ő is hatszázalékos kamatot vár az év végére, de nem lenne meglepve, ha valamivel ez alá süllyedne a ráta.

Simor András jegybankelnök és helyettesei ezúttal is kisebbségbe szorulhattak