A Matolcsy György által tegnap ismertetett 367 milliárd forintos megszorítócsomag megalapozottságát illetően az elemzőknek komoly kétségeik támadtak. Gárgyán Eszter, a Citibank vezető elemzője szerint – az október 5-i első őszi, 397 milliárdos egyenlegjavító programhoz hasonlóan – a remélt bevétel fele jöhet csak be, olyan sok kockázati tényező övezi a kormányzati becsléseket. A mostani csomag kizárólag az adóbevételek növelésére fókuszál, mentes a szerkezetjavító reformintézkedésektől. Alanyai pedig elsősorban a bankok és a többnyire külföldi kézben lévő szolgáltató vállalatok.

Gárgyán Eszter szerint a csomag arra jó lesz, hogy a kritikus három százalék alatt tartsa a 2013-as költségvetési hiányt, még ha számításai szerint a hó elején 2,7 százalékosra belőtt deficitcél eléréséhez további 0,2 százalékos, azaz 50-60 milliárd forintos megtakarításra lenne szükség. A kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy kikerüljön a 2004 óta az ország ellen folyó túlzottdeficit-eljárás alól, s hogy emiatt egyetlen eurót se veszítsen el az uniós támogatásokból, ugyanakkor az ennek érdekében meghozott intézkedések erősen veszélyeztetik a törékeny gazdasági növekedést. A bankok hitelezési hajlandósága tovább csökken, a vállalkozások nem jutnak kedvező áron kínált fejlesztési forrásokhoz, s ez visszaüt a gazdaságra. A bankokat sújtó terhek növelésével az IMF, a zömmel külföldi tulajdonú közszolgáltatók hátrányos helyzetbe hozásával pedig Brüsszel nem lesz megbékülve – vetette föl Gárgyán Eszter.

Citibankos kollégájához hasonlóan Kondrát Zsolt sem tartja megalapozottnak az újabb csomagot. Az államkincstár megadóztatásából, a közművezeték-adó bevezetésétől, a 2,5 millió forint feletti egyedi számlák ellenőrzésétől többletbevételhez nem jut a kormány 2013-ban, de a cafeteria közterheinek emelésére is a kormányzati szándékkal ellentétes választ adhatnak a munkaadók. Az MKB Bank vezető elemzője szerint a két őszi csomag ezzel együtt meghozza az eredményét, már ami a deficitcélt illeti. A bankok és a közszolgáltatók viszont további költségcsökkentéssel és tevékenységük karcsúsításával reagálhatnak a megszorításokra amellett, hogy a pluszterheket megpróbálják áthárítani a lakosságra. Mindez lassabb gazdasági növekedéshez, a foglalkoztatottság csökkenéséhez és magasabb inflációhoz vezethet. Az igen valószínű, hogy a megszorításoknak a jövő évi növekedést visszafogó hatása erőteljesebben érvényesül, mint azt a GDP 2013-as bővülését most egyről 0,9 százalékra korrigáló kormány feltételezi – közölte lapunkkal Kondrát Zsolt.

Török Zoltán szerint a két, bevételi oldalon erősen túltervezett pakk együttesen teljesíti a deficitelvárásokat. Kérdésünkre a Raiffeisen Bank vezető elemzője ugyanakkor nem zárta ki, hogy újabb paksamétát húznak elő Matolcsy György rettegett asztalfiókjából. Az alsó középosztály helyzetbe hozására vonatkozó kormányfői ígéret ugyanis egyelőre a levegőben lóg. Igaz, ez források átcsoportosításával is finanszírozható, hiszen újabb hiánynövelő intézkedéseket már nem tehet a kormány – ismerte el. Szerinte 0,5 százalékos növekedés, öt százalék fölé ugró infláció és ugyanekkorára csökkentett alapkamat jellemzi majd 2013-at. Hozzátette: az új kiigazítással a kormány a régi utat járja, a pluszterheket még inkább a vállalkozói szférára terheli, s gyakorlatilag rájuk bízza, hogy abból mennyit számláz tovább a lakosság felé.

Török Zoltán egy jó hírt is talált: nevezetesen a feketelevest most nagykanállal adagoló kormány jövőre – már a választásokra készülve – jóval kisebb kiigazításra kényszerül majd. Úgy vélte, a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága, a sorozatban bejelentett megszorító intézkedések aláássák a befektetői bizalmat, s ezzel sokkal nagyobb kárt okoznak, mint amekkorát például a bankadó rendszerben tartása jelent. Az elemző meggyőződése, hogy az IMF/EU-hitelmegállapodásra sem fog sor kerülni, ezt a költség-haszon elemzés elvégzése után bátran ki lehet jelenteni. Most jóval kisebb a kormányzati szándék amegegyezésre, mert a finanszírozási környezet külső hatásra látványosan javult. Az IMF egyébként sem újabb megszorításokat akar látni, hanem minőségi problémái vannak a gazdaságpolitikát illetően – vélte Török Zoltán. A megállapodás a gazdasági szabadságharc feladását jelentené, s azzal a kormány a nehezen kiharcolt mozgásterét jelentősen leszűkítené – hangsúlyozta az elemző.