− Hamarosan itt a fűtési szezon. Mire számíthatnak azok, akik gázt használnak?

− A nemzetközi árak emelkedése folytán áremelési nyomást érzékelünk, ugyanakkor a kormány továbbra is határozottan elkötelezett a rezsiköltségek kordában tartása mellett. A kettő közötti feszültség feloldására jelenleg is kidolgozás alatt áll egy elképzeléscsomag. E szerint az átlagos gázfelhasználás több mint két és félszerese, évi háromezer köbméter felett meghúznánk egy határt. Január elsejétől az e felett fogyasztó lakossági és az egyéb, egyetemes szolgáltatásba tartozó ügyfelek számára mintegy 18-26 százalékkal nőne a tarifa.

Ez egy viszonylag szűk réteg, hisz csak a háztartások hat százaléka tartozik ebbe a körbe, bár a teljes fogyasztásban arányuk sokkal nagyobb, 18 százalék. A társadalmi igazságosság úgy kívánja, hogy ők a jövőben lényegében piaci áron vásárolják a gázt, és ennek ez a szint felel meg. Ugyanakkor nekik is lesz lehetőségük arra, hogy kilépjenek az államilag garantált egyetemes szolgáltatásból, és ha valamely gázkereskedő számukra kedvezőbb tarifát ajánl, azt válasszák. Megjegyzem, a központi tarifás szolgáltatás nagyobb biztonságot, kiszámíthatóságot és kényelmet ad a fogyasztónak.

− Abból, hogy egy családban sok gáz fogy, még nem következik, hogy jómódú.

− Nyilván gondolunk azokra is, akiknek talán magas a fogyasztásuk, ám rosszabb anyagi körülmények között élhetnek. A nagycsaládosoknak megmarad a gázárkedvezmény: ők az 1200 köbméteren felüli, a gyermekszámtól függő fogyasztási határokig továbbra is a legalacsonyabb tarifát fizetik, és igénylési feltételeiket tovább könnyítettük. Azoknak, akik valamely más, többnyire saját hibájukon kívüli okból kerülnek ilyen kellemetlen helyzetbe, feltétlenül az energiatudatosságot ajánljuk. Természetesen nem az azonnali költséges felújítást, hanem saját háztartásuk ésszerű és energiatakarékosabb működtetését. Például a nyílászárók cseréje helyett azok olcsón kivitelezhető szigetelését, nagyobb réseinek eltömését, a kazánok és fűtőeszközök rendszeres karbantartását. Azt, hogy pontosan ki kerül bele ebbe a magasabb fogyasztói körbe, a szolgáltatók kimutatásaiban szereplő, idei fogyasztás alapján állapítják majd meg.

Nekik megszűnik az 1200 köbméterig kedvezményes tarifa, és az első elfogyasztott köbmétertől a magasabb árat fizetnék. Ha a fogyasztás ismét évi háromezer köbméter alá esik, visszakerülnek az alacsonyabb tarifás körbe. Ezért a fennmaradó őszi-téli hónapokban különösen tudatos fogyasztásra biztatom azokat, akik a határon billegnek. Nyomatékosítanám, hogy a tervek megvalósulása esetén a fogyasztók 94 százaléka számára január 1-jétől sem emelkedne az ár. Sőt, vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy mondjuk a 800-1000 köbméter alatti fogyasztásúak számára tarifát csökkentsünk. Ennek forrása értelemszerűen a nagy fogyasztásúaktól befolyt többlet, de erről még ne kérdezzen számot. Ha a rendszert bevezetjük és beválik, hasonló felosztás működhetne a villamos energia kapcsán is, a későbbiekben kidolgozandó fogyasztási határok és árváltozási mértékek mellett.

− Biztos, hogy emelkednek azok a nemzetközi energiaárak? Az olajár stagnál, a tőzsdei gázár csökkenő tendenciát mutat, a világot elönti az olcsó amerikai gáz, az orosz tarifa titkos, de talán csökken, a forint erősödik...

− A magyar–orosz gázárindex olajáralapú, kilenc hónapos késleltetéssel. Az olaj most 115 dollár, az elmúlt időszakokban többnyire jóval lejjebb állt. A gázárformulánk az előzetes adatok alapján emelkedik, amit a forinterősödés csak részben ellensúlyoz. A tőzsdei gáz néhány éve valóban olcsóbb, mint a hosszú távú magyar–orosz szerződésé. Ám szintén hullámzik. Az amerikai palagáz másfél éve okozott piaci sokkot, amikor – képletesen – először fordították vissza onnan az arab szállítóhajókat. Az így támadt felesleget például Európában tárazták ki. De a hatás enyhült, így a tőzsdei árak emelkedtek.

− Osztja az EU sejtését, hogy a Gazprom a főként általa ellátott keleti államokban, így nálunk is magasabb tarifát szab, mint a több lábon álló nyugat-európaiakban?

− Ha az EU a vizsgálatához adatokat kér tőlünk, azt megadjuk.

− Középtávon miként lehetne csökkenteni a gázárat, ha feltesszük, hogy belátható időn belül sem a Nabucco, sem a Déli áramlat, sem a horvát Krknél tervezett gázterminál vezetéke nem érinti hazánkat?

− Az átmeneti időszakban – mely reményeim szerint minél rövidebb lesz – az hozhat kiszámíthatóságot, ha a hazai árakat az európai piacéhoz közelíthetjük. Ennek van kockázata: a gyorsan változó tőzsdéken felfelé is ugorhat az ár. Feltétlen híve vagyok a több lábon állásnak. Az azeri kitermelők döntése alapján jövő év elején derül ki, mely európai vezetékrendszer fér hozzá az ottani gázforrásokhoz. Bízom a Nabuccónak kedvező változatban. A Krk-gázterminál létrejötte az Európai Unió egyik központi célja. Rendkívül fontos lenne ugyanis a Lengyelországtól Szlovákián és Magyarországon át Horvátországig tartó észak–déli gázfolyosó, amely összekötné a Balti-tenger és az Adria lehetséges tengeri gázlefejtőit. Ám sajnálatosan nem látjuk sem a horvát kormány, sem a beruházók gyors megvalósítás iránti elkötelezettségét. A mi részünkről a magyar–szlovák gázvezeték 2014 első negyedévében megépül. Nem vagyok híve a köntörfalazásnak: ennek költségét a fogyasztók fizetik meg. De megéri, mert később lenyomhatja a tarifát. Áramhálózati összeköttetéseink révén a napokban helyezhettük egy platformra a magyar, a szlovák és a cseh áramtőzsdét, ami szintén csökkentheti az árakat. A szlovák vezeték révén pedig a nyugati gázpiacokhoz férhetünk hozzá szabadabban. Ez a lényeg, nem az, hogy az orosz vagy más eredetű molekula fizikailag merre mozog majd. Kétségtelen, a beruházás átadásakor válik erőteljesen aktuálissá a 2014 végén lejáró magyar–orosz gázszerződés kérdése is. A kabinet, mint látható, nem ölbe tett kézzel vár erre, de kártyáinkat nem szeretném most kiteregetni. Úgy vélem, a magyar kormány lesz olyan helyzetben, hogy erről a kérdésről – közvetve vagy közvetlenül – Oroszországban tárgyaljon.

− Vagyis – Orbán Viktor szavaival élve – tényleg pillanatok alatt megveszik az E.ON-tól a magyar–orosz szerződést jelenleg birtokló nagykereskedőt és a gáztárolórendszert?

− A tárgyalások jelenlegi fázisában a kérdésről nem kívánok az eddigieknél bővebben nyilatkozni.

- Hogy találta meg Önt az energiaügyi helyettes államtitkári poszt, mik a céljai és a tárcánál eltöltött másfél hónap tapasztalatai?

- A Mol-csoporttól egy belső átszervezés révén, huszonhárom év után közös megegyezéssel távoztam. Ezt követően keresett meg Kovács Pál államtitkár úr az ajánlattal, amire jó szívvel igent mondtam. Úgy érzem, a kormányzat és az üzleti élet sokszor majdnem ugyanarra gondol, mégis más nyelven szólalnak meg. Elbeszélnek egymás mellett. Ott nekem is sokszor vághatták a fejemhez, hogy emiatt képes lennék-e jobban csinálni. Most megpróbálom. Alapvetően bányászember lévén a Molnál elsősorban a kitermelés területén tevékenykedtem, de a gázszállítás is közel került hozzám, idővel természetesen megismerhettem a kereskedelem fortélyait, az utóbbi évtizedekben pedig eurázsiai igazgatóként elsősorban menedzseri képességekre volt szükségem. Hogy miben más az államigazgatás? Lassabb, de nem feltétlenül rossz értelemben. Az üzleti életben van egy projekt és azt a lehető leggyorsabban, leghatékonyabban meg kell valósítani. Az államigazgatásban is van cél, de azok eléréséhez jóval szélesebb körű egyeztetés szükséges. Nyilván meg kell felelnünk politikai, társadalmi, szociális elvárásoknak és ezek összhangját megteremtve kell a feladatainkat megvalósítani. Ez bizony időigényes. A magánszféra jellegéből adódóan nem szereti az ilyen mértékű átláthatóságot sem, hiszen az üzleti titkok nem tartoznak a nyilvánosságra. De az államigazgatásban fontos az átláthatóság is. Remélem, el tudom sajátítani az itt használatos nyelvet. Meggyőződésem ugyanis, hogy szükség van a szakpolitika és az üzleti élet között egyfajta tolmácsra. Ha sikerülne egymás nyelvére lefordítani a mondandónkat, számos feszültség megszűnne. Már most, az elfogadott energiastratégia cselekvési terveinek kialakítása során tapasztalom ennek kedvező hatását. A tárcán belül többen foglalkozunk az energiaágazattal, de mindenkinek vannak súlyponti ügyei. Természetesen sok az átfedés, így egymásnak is segítünk. Az Energiaügyért Felelős Helyettes Államtitkárság most az erőműfejlesztési, a távhőfejlesztési és az ásványvagyon-felmérési cselekvési terveken dolgozik.

- Nem fél, hogy elődeihez hasonlóan előbb-utóbb önt is lelobbistázzák?

- Az elmúlt hónapokban soha senki nem hánytorgatta fel nekem a Molnál eltöltött szakmai múltamat. Az üzleti hátteremet inkább előnynek, mint hátránynak tekintik. Amióta elfoglaltam ezt a posztot, csakis a megoldandó problémákra összpontosítunk.

- Az állami MVM visszalépése után lesz még a hatalmas mátrai lignitkészleteket hasznosító erőműfejlesztés? És végülis leállítják az állami Vértesi Erőművet?

- Magyarország földje 6,5 milliárd tonna fekete- és barnaszenet, illetve - legnagyobb mennyiségben - lignitet rejt. A Mavir felmérése szerint 4-5 éven belül a hazai erőműtermelés 16-18 százalékát új blokkokkal kellene pótolni. A jelenlegi magyarországi erőművek átlagos hatásfoka 33 százalék. Megfordítva ez azt jelenti, hogy a felhasznált nyersanyag energiájának 67 százaléka elvész a termelés során. Ezen gyökeresen változtatni kell. De csakis gazdaságilag megtérülő és a környezetvédelmi céljainknak megfelelő beruházásokat támogatunk. 2050-re széndioxid-kibocsátásunk 80 százalékos csökkentését vállaltuk. Most körülbelül 20 százaléknál tartunk. Így fontos célnak tartom az atomenergia arányának fenntartását, a megújuló energiák térnyerését, az úgynevezett tisztaszén-technológiával a szénkészletek lehetséges hasznosítását és a gázerőműveket is. A bányászat egy jellemző példája az üzleti és az állami gondolkodás közötti különbségnek. Az állam valamikor néhány évtizeddel ezelőtt azt mondta, be kell zárni a szénbányákat, mert veszteségesek. Senki nem vizsgálta, hogy miként lehetnének nyereségesek, és nem adtak erre esélyt a bányászatban dolgozóknak sem. A Molnál 11 dolláros olajár mellett éltük át a mélypontot, de kidolgoztuk a gazdaságos hazai szénhidrogénbányászat modelljét. A honi gázmezők termelése ugyan fokozatosan csökken, de mivel a gázigények még ennél is nagyobb mértékben esnek, a felhasználáson belül a belföldi kihozatal 15 százalékos aránya lassan 20-ra ér. Úgy érzem, a bányászatnak is meg kell adni az esélyt. Gondolhatok itt például a szén vegyipari hasznosítására is. A Vértesi Erőmű kapcsán az elfogadott kormányhatározat úgy szól, hogy jelenleg 2014-ig látjuk biztosan a márkushegyi bányában kitermelt szén ottani hasznosíthatóságát. Ám erőteljes munka folyik annak érdekében, hogy a honi szénbányák által termelt szenet a továbbiakban is hasznosítsuk. További feltételezésekbe most még korai lenne bocsátkozni.

 − A nemrég átadott csúcskategóriás gázerőművek hatalmas törlesztőrészleteik miatt oly drágán termelnének, hogy vevő híján állnak, és zúdul be az olcsó importáram. Ez a jövő?

− Ehhez az állami szabályzónak nincs köze. A magánvállalkozások saját üzleti kockázatra beruháztak. Kétségtelen, az energiaiparban érdemes túllendülni a balatoni lángossütő-filozófián, és nem a három hónap alatt bezsebelhető maximális haszonra utazni. A kormány a kívánatos, főként a kibocsátást csökkentő kutatás-fejlesztési irányokat ösztönözné.

− Akkor miképp értelmezhetők a kormány közműszolgáltatások államosítását célzó elképzelései?

− Az energiapolitikai szakmai területnek nem feladata a tulajdonosi elképzelésekkel kapcsolatos stratégiának sem megalkotása, sem véleményezése. Nekünk az a dolgunk, hogy tulajdonosi háttértől függetlenül mindenki számára egyenlő feltételeket biztosítsunk a működéshez. A nagy, magyar tulajdonú cégek mögötti diplomáciai kiállást ugyanakkor a legteljesebb mértékben természetesnek tartom. A hazánkba akkreditált nagykövetek körében sem példátlan saját országuk cégei érdekében eljárni.

− Hogy zajlik ez a lobbi? Biztos mindig azt kérik, hogy emeljék az energiaárat, ugye?

− Nem, ezt nem kéri senki, sem nagykövetek, sem semmilyen nemzetközi szervezet vagy szövetség. Diplomaták. Előadják a szempontjaikat, sokszor dicsérnek bennünket, egyszersmind megosztják velünk a tapasztalataikat, felhívják a figyelmünket más országok gyakorlatára. Sokszor igényelnek például átlátható szabályozást. Mi őszinte nyitottsággal viszonyulunk hozzájuk, és tanácsaikat lehetőség szerint meg is fontoljuk. De azért mindig hangsúlyozzuk, hogy Magyarországon nekünk kell döntenünk az itt alkalmazható leghelyesebb megoldásról.

- Mit ért a kormány nonprofit közszolgáltatások alatt?

- A szociális alapú közüzemi szolgáltatás azt jelenti, hogy a különböző vevőköröket ellátó energetikai cégek lakossági értékesítésén ne legyen haszon. Nem szeretnénk, ha ezek a cégek összességében nyereség nélkül maradnának. De működtetniük kell egy olyan tevékenységet is, amire nem tartjuk kívánatosnak haszon felszámítását. Úgy vélem, a kereskedelmi lánc valamennyi szereplőjénél meg tudjuk állapítani, mi számít náluk lakossági célú tevékenységnek.

- Mikor lesz újra lakossági energiahatékonysági támogatás?

- Ez például nem az én szakterületem, de rendkívül fontosnak tartom az energiahatékonyság ösztönzését. Jelenleg előkészítés alatt áll a Szemléletformálási Cselekvési Terv. Fontosak persze a források is. Ezek előteremtésén dolgozunk. De talán még feszítőbb ama szemlélet térhódításának elősegítése, hogy mindenki a maga szintjén tegyen a takarékosságért, hogy esetleg szánjon pár száz forintot egy ablakszigetelő szalagra - amivel tízezreket spórolhat meg -, figyeljen az energiafogyasztásra, húzza lejjebb pár fokkal a fűtést. Ennek szép példáját hozta az az amúgy sajnálatos esemény, amikor nem jött Oroszországból gáz. A magyar fogyasztók erre érzékelhetően reagáltak és lejjebb csavarták a termosztátot.

- Mi a terve a távhőszektorral?

- Ott is nagyon sok a rendkívül rossz hatásfokú erőmű. A rendszerszemlélet jelentős hatékonyságnövekedést okozhat. A szolgáltatók és termelők közötti párbeszéd javításában komoly lehetőségeket látok és gondolkozunk az ösztönzőkön is. A hatékonyságnövekedés nálam egyenlő az árcsökkenéssel. Ha spórolnak a kiadásokon, az energián, a működési költségeken, az így keletkező többlethasznon osztozhat a fogyasztó és a cég.

- Mi a véleménye arról, hogy egyes önkormányzatok nem fizetnek bizonyos hőtermelőknek, például az E-Starnak?

- Hozzánk ezzel kapcsolatban semmiféle megkeresés nem érkezett és nem is érzem a szakterületet érintettnek a kérdésben. A felek polgárjogi szerződéseket kötöttek, egymással kell megegyezniük.

Névjegy

Holoda Attila 1989-ben végzett a moszkvai Gubkin Olaj- és Gázipari Egyetemen. Az okleveles bányamérnök 2000-ben a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetemen szerzett MBA-diplomát. 1989–1999 között a Mol hajdúszoboszlói bányászati üzemében látott el irányító feladatokat, közben vezérigazgató-helyettesként közel két évig a Mol képviselője volt az Embavedjoil kazah–magyar vegyes vállalatnál. 1999-től a Mol kutatás-termelés részlegének területi igazgatója, ez évi távoztáig pedig a Mol eurázsiai – így többek között Magyarországért, illetve az orosz területekért felelős – kutatás-termelési igazgatója volt. Helyettes államtitkári kinevezéséig a Magyar Bányászati Szövetség elnöke volt.

Energiatakarékos izzók Kanizsáról

A General Electric (GE) még az idén megkezdi az energiatakarékos LED-izzók gyártását nagykanizsai gyárában, ahová a zalaegerszegi üzeme szállítja majd az alkatrészeket – jelentette be Phil Marshall, a cég regionális elnök-vezérigazgatója. Az ehhez szükséges befektetés nagyságát a GE-nél üzleti titokként kezelik, annyit közöltek csupán, hogy a LED-technológia fejlesztésén több mint ötven mérnökük dolgozik Magyarországon, a gyártásban több mint százan vesznek majd részt, míg eddigi kétezres beszállítói körük további húsz céggel bővül. (Munkatársunktól)