Az élelmiszer-ipari alapanyagoknál az áremelkedés már kezd beépülni a feldolgozott termékek árába, s ennek az inflációnövelő hatása is egyre jobban érzékelhető. Tavaly augusztushoz képest a növényi termékek ára 22,1, az állatoké és állati termékeké 10,4 százalékkal nőtt.

Különösen szembeötlő a gabonafélék drágulása, ami előbb-utóbb liszt, s ezen keresztül a kenyér árába is begyűrűzik. Átlagosan 24,2 százalékos volt az augusztusi drágulás, szemben az egy hónappal korábban mért egy százalékkal. Augusztusban a gabonaféléken belül a búza ára 30, a kukorica és az árpa ára pedig több mint 21 százalékkal emelkedett az aszály miatt.

A vágóállatok termelői ára augusztusban 13,3 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A vágósertés felvásárlási ára kiugró, 20 százalékos, míg a vágómarha hét-, a vágócsirke 9,6 százalékos drágulást mutat. A takarmány drágulását az élőhús átvételi árának is követnie kell, ami a fogyasztói árak újbóli erős növekedését vetíti előre.

A csirketermékeknél például újabb tíz százalék körüli áremelést akarnak végrehajtani novemberben a baromfiipari cégek – jelezte Csorbai Attila, a Baromfi Termék Tanács elnöke. Megnövekedett költségeikre hivatkozva szeptemberben hat-hét, októberben öt-hat százalékkal drágítottak.

Az pedig borítékolható, hogy a drágulás itt sem áll meg. Tresó István, a K&H agrárüzletág-fejlesztési főosztályvezetője szerint a rossz időjárás csupán részben okolható az áremelkedésekért, a másik árfelhajtó tényező a túlnépesedés mellett. A mezőgazdaságnak egyre kisebb területen egyre több embert kell eltartania, ami hosszú távon mindenképpen drágulást okoz.

Globális tendencia, hogy az energiaárak emelkedése a szállítási és termelési költségeken keresztül jelentősen megnöveli az agrárágazat költségeit. Másrészt a városok és az úthálózat bővülésével a termőterületek nagysága fokozatosan csökken. Harmadrészt a népességnövekedés miatt több élelmiszerre van igény, és bár ennek közvetlen hatása hazánkban kevésbé jelentős, világszinten mindenképpen meghatározó tényező.

Az sem mellékes – tette hozzá Tresó István –, hogy az egyre kisebb területen előállított egyre nagyobb elvárt termésmennyiség óriási innovációs készséget igényel, amely szintén a költségek növekedését, ezzel együtt pedig drágulást eredményez.