S lényegében erre a jelenségre utalt csütörtökön reggel Tokióban Christine Lagarde, az IMF francia vezére is, amikor azzal érvelt a közgyűlést megnyitó sajtóértekezletén, hogy Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak is időt kell adni, mert a mai ütemű megszorítás a korábban számítottnál nagyobb gazdasági visszaesést okoz. Minél jobban zsugorodik a nemzeti össztermék (GDP), annak arányában egyre nagyobbnak látszik a deficit és az adósság, amelyet egyre nagyobb erőfeszítéssel és mind súlyosabb szociális feszültségek közepette kell csökkenteni. Ellenben Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter azt fejtegette: ha most megállnak, azzal csak rombolják a programok hitelességét, vagyis az időkérés okoz több kárt, mint a megszorítás.

Az IMF vezére viszont azt magyarázta: nem kéne ragaszkodni a nominális célokhoz, inkább az intézkedések bevezetését és minőségét kellene számba venni és értékelni, s ahol lehet, nagyobb teret adni az automatikus stabilizátoroknak, azaz lazábbra engedni az állami költekezést. Berlin ezzel nem nagyon ért egyet. S az S & P döntését is nagyban befolyásolta, hogy Németország – Hollandiával és Finnországgal együtt – kihátrált az eurózónának abból a júniusi megállapodásából, amelynek mihamarabbi végrehajtását egyébként az IMF halaszthatatlannak ítéli, hogy a spanyol bankokat feltőkésíteni lehetne a ma már működő európai stabilitási alapból (ESM), amint létrejön a közös pénzügyi felügyelet. Ezzel lehet megtörni a mélyülő recesszió ördögi köre mellett a másik lefelé tartó spirált, a bankok megroggyant helyzete és az általuk finanszírozott államok adóssága közötti szoros kapcsolatot.

Ám Schäuble véleménye szerint az örökölt problémák kezelését nem vállalhatja az ESM és az új pénzügyi felügyelet – melynek formáját, szavazási rendjét, jogosítványát egyelőre éles viták övezik –, vagyis Spanyolország esetében nem tőkésítik fel az európai alapból az ingatlanpiaci lufi felfújásába beleroppant bankokat, tehát a spanyol államadósság is növekedni fog, ha a pénzintézetek rendbe rakására Madrid igénybe veszi a felajánlott százmilliárd eurót, vagy az összeg egy részét.

Az S & P nyáron azért nem minősítette le Spanyolországot, mert azt hitte, az államadósság aránya a GDP-hez képest 80 százalék alatt marad az eurózóna döntése nyomán. Ám most azt hiszi, jövőre 90 százalék fölé emelkedik – az említett három ország vonakodása miatt. Ez egy másik helyzet. Az idén és jövőre jóval egy százalékot meghaladó visszaesés miatt a drákói megszorító intézkedések ellenére is igen nehéz lejjebb vinni a büdzsé hiányát.

A leminősítés arra kényszerítheti Mariano Rajoy kormányfőt, hogy átfogó mentőprogramért folyamodjék az ESM-hez, ekkor kezdhetné az Európai Központi Bank vásárolni a spanyol államkötvényeket a másodpiacon a hozamok csökkentése végett. De Rajoy vonakodik, mert a feltételek nem tisztázottak, s Berlin le is beszélné a segélykérésről.

Christine Lagarde a közgyűlésen