A válasz az európai és az amerikai döntéshozóktól függ, s az IMF abból indul ki, lesz bennük annyi alkukészség, hogy elkerüljék a stagnálást vagy a recessziót. De elképzelhető, hogy minden másképpen alakul, s ha így lesz, az Egyesült Államok gazdaságának megtorpanása globális fékezőhatást fejt ki, míg az európai válság eszkalálódása az eurózóna szétesése felé nyithat utat.

A friss számok ráadásul megerősítik azt is, hogy Magyarország leszakadóban van a térségben. Az IMF másik tanulmánya a költségvetési kiigazításokról pedig azt sugallja, hogy az idei 2,9 százalékos GDP-arányos büdzséhiány után egészen 2017-ig 3,8 százalék lehet a deficit, vagyis további kiigazítási szükségletet vetít előre az általa július végéig megismert magyar kormányzati tervek alapján. (A pénteken bejelentett megszorításokkal jelentése összeállításakor még nem számolhatott az IMF.)

Néhány tizedet csíp le a júliusi világgazdasági prognózisából a valutaalap. A globális bővülés üteme így idén 3,3, jövőre 3,6 százalék lehet, ezen belül az Egyesült Államok 2,2 és 2,1, az eurózóna mínusz 0,4 és 0,2, Németország 0,9, Kína 7,8 és 8,2, India 4,9 és 6, Brazília csupán 1,5 és 4 százalékkal növekedhet 2012-ben és 2013-ban. A magyar gazdaság visszaesik ebben az évben egy százalékkal, a következő évben 0,8 százalékkal bővülhet. A térségben csak Csehország hoz azonos mutatókat, de megítélése és pénzügyi helyzete sokkal jobb, illetve Szlovéniának kell súlyosabb hanyatlással szembenéznie. Szlovákia és Lengyelország, Bulgária és Románia, valamint a balti államok növekedési üteme jóval meghaladja a magyar gazdaságét. Igaz, az eurózónában Olaszországra, Spanyolországra, Görögországra, Portugáliára és Ciprusra mély válság vár, méghozzá mindkét vizsgált évben.

Nem csoda, hogy az IMF viszonylag kevesebb figyelmet szentel a jövő év elejétől automatikusan életbe lépő adóemelések és kiadáscsökkentések miatt az Egyesült Államokra leselkedő fiskális veszélyre, mert reméli, a törvényhozás a választások után csak módosítja a pályát. Az eurózóna döntéshozóinak viszont azt javasolja, hogy mihamarabb hozzák létre a júniusi csúcs megállapodásai nyomán a bankuniót, amelybe be kell illeszteni a szanálási intézményt és a betétbiztosítási alapot is. Túl persze a most vitatott közös felügyeleten, amely előfeltétele annak, hogy a valutaövezet pénzügyi mentőövét a bajba jutott bankok közvetlen megsegítésére is fel lehessen használni. S miközben az IMF általánosságban is borús képet fest a pénzügyi rendszerről, a bankok állapotáról és a hitelezés elégtelen helyzetéről, sürgeti az alacsony európai kamat fenntartását, sőt csökkentését, s arra ösztönzi az európai jegybankot, hogy bő likviditással lássa el a bankokat. Sürgeti az IMF a reformokat is, de a növekedés serkentése érdekében, s javasolja, hogy inkább a strukturális javulást mérjék az eurózóna-tagállamok büdzséjében, ne csak a számszerű célok teljesülését.

Ahogy a gazdaságok növekedési üteme lassul, úgy válik egyre nehezebbé a szükséges fiskális kiigazítások végrehajtása és az adósság csökkentése. A deficitek lefaragása zajlik – derül ki az említett Fiskális Monitor című kiadványból –, s a legtöbb fejlett országban igyekeznek a növekedést legkevésbé érintő kurtítást bevezetni, ilyen például a jogosultsági programok reformja, s az ingatlanadó. Az IMF úgy véli, hogy a megszorítások kedvezőtlen társadalmi és foglalkoztatási hatásait megfelelően progresszív adózással és a szociális juttatások érzékeny adagolásával lehet tompítani.

A rengeteg adatot és összehasonlító elemzést tartalmazó kiadvány szerint a magyar államadósság GDP-hez mért aránya a 2011-es 80,6 százalékról és a 2012-es 74 százalékról 2017-re 76 százalék fölé emelkedhet, miközben igen magas a finanszírozási igény is. Idén a GDP 16,7, jövőre 18,9 százaléka lehet, s a feltörekvő országok körében ennél csak Pakisztánban és Brazíliában, a fejlettek között pedig például Japánban, Olaszországban, Görögországban, az Egyesült Államokban, Spanyolországban és Franciaországban nagyobb.