Jelentős pontokon módosulna az elektronikus hírközlési törvény. A Rogán Antal és Cser-Palkovics András által jegyzett egyéni indítvány csak látszólag nyugszik szakmai alapokon: nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy kivehető legyen belőle, a kormányzat és a szektor idei nézeteltéréseit a kétharmad erejével próbálják lerendezni – már amennyiben az kiállja az alkotmányosság és az uniós szabályok normáját. Ez egyébként a részletes indoklás több pontjából is kiolvasható.

A módosító egyik lényeges pontja korlátozná a csekkdíjat. A szabály arról szólna, hogy a számla – legyen az papíralapú vagy elektronikus – kiküldéséért ne lehessen adminisztrációs díjat elszámolni aszerint sem, hogy miként történik a befizetés (mindkét tevékenység ugyanis elválaszthatatlanul kapcsolódik a szolgáltatáshoz). A javaslat egyébként a maga módján állást foglal a kívánatos fizetési mód mellett: arra ösztökéli a szolgáltatókat, hogy kedvezményekkel ösztönözzék az elektronikus számlázás és befizetés használatára az ügyfelei ket. A szolgáltatók nem ellenérdekeltek ebben, mert már eddig is milliárdos költségeik keletkeztek a csekkes fizetés miatt, amit a tranzakciós illeték növelni fog.

Az ügyfelek körében népszerű lesz az a szabályozás is, amely lényegében megtiltja az extra adók áthárítását. A tervezet – igaz, csak a határozott idejű szerződések esetében, vagyis a hűségidő alatt – nem engedné az egyoldalú szerződésmódosítást, azaz az áremelést. Ezt a szolgáltatók a körülmények jelentős megváltozására hivatkozva eddig megtehették. Az, hogy e körülmények valóban jelentősek voltak-e, mosta náig lényegében a cégek döntésén múlott, vagyis nem volt valódi kontroll a szolgáltatók fölött.

A tervezet alapján különösen tiltott a szerződésmódosítás akkor, ha a jogszabály olyan adó- és illetékfizetési kötelezettséget ír elő, melynek adóalanya az érintett szolgáltató. Borítékolható, hogy ha a parlament ebben a formában hagyja jóvá a javaslatot, akkor abból kemény – akár Brüsszelig is elvezető – jogi viták támadnak az érintett cégek és a kormány között. Mivel a változtatás egyben azt az üzenetet is hordozza, hogy a kormányzat legközelebb is a távközlési ágazat profitjához nyúl, ha pénzre lesz szüksége (márpedig lesz), nem lenne meglepetés, ha a szolgáltatók úgy reagálnának, hogy kivezetik üzleti modelljeikből a hűségszerződéseket, továbbá azokat a készülék- és tarifakedvezményeket is, amelyeket ezekért cserébe adtak. Vagyis a listaárak és a készülékek drágulhatnak, ami viszont nem fogja javítani a kormány megítélését.

Az előterjesztők indokolása szerint a médiahatóság úgy tapasztalta, hogy a szolgáltatók eddig erre a lehetőségre hivatkozva emeltek árat, holott az adók célja az arányosabb közteherviselés volt.

Rogánék javaslata törvénybe iktatná azt is, amin elcsúszott a negyedik szolgáltató ügye: piac elemzés nélkül lehet belső roamingra kötelezni a jelenlegi szolgáltatókat a hatóság által meghatározott áron. Ez ellentétes az uniós szabályozással, s csak azért nem kellett brüsszeli vizsgálatot kérni a frekvenciaaukció során, mert a jogsértés eddig a magyar jogból is levezethető volt. Ha ez a szabályozás megváltozik, s egy következő tender után perre menne az ügy, akkor a bíró közvetlenül alkalmazhatja az uniós szabályt, „átnézve” a magyar jogon – hívják fel a figyelmet szakértők.

A Kúria adna jogorvoslatot

A törvénymódosítás korlátozná a jövőbeni frekvenciaaukciókkal kapcsolatos jogorvoslatok „bürokráciáját” is: az eddigi kétlépcsős jogorvoslat egylépcsőssé válna. Jelenleg az a vállalkozás, amely jogsértőnek ítéli az aukciót lezáró határozatot, első fokon az NMHH hivatalához fordulhat jogorvoslatért, elutasítás esetén pedig a bíróság a másodfokon eljáró szerv. Ezentúl azonban csak a Kúriához lehetne felülvizsgálatért folyamodni, ahol 90 nap lenne a döntésre. A háromtagú tanács döntése ellen további perújításnak nem lenne helye.