Makóra hozták az ízeket a svájciak
– Makóra azért esett a választásunk, mert jó helyen van, közel az autópálya, van elég alkalmas munkaerő, és nincs messze a szegedi egyetem, ahol élelmiszer-ipari mérnököket, technológusokat, közgazdászokat képeznek – mondta el a tegnapi gyáravató előtt a Népszabadság tudósítójának John Pares, a Givaudan Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója. A svájci központú cég a jövőben új zöldmezős beruházásokat valósít meg, Kelet- és Közép-Európában terjeszkednek. Ebben a sorban az első a makói, ízfokozó aromákat előállító gyár, amely 130 millió euróból (mintegy 39 milliárd forintból) épült. Más forrásból úgy tudjuk, hogy a magyar állam 1,2 milliárd forinttal támogatta a cég letelepedését.
Ebben az üzletágban a makói ma Európa legnagyobb gyára, innen fogják ellátni az európai, az afrikai és a közép-keleti régiók piacait sós, porított ízesítőanyagokkal. A Givaudan márkanévvel nem találkozik a vásárló a boltok polcain: termékeik a legjobb nevű levesporokba, italokba, fagylaltokba kerülve jutnak el a fogyasztókhoz.
Az üzemben már megkezdték a próbagyártást, már mintegy 200 dolgozót foglalkoztatnak. A termelés 2013 elejére fut föl, akkorra a létszám eléri a 300-at. A makói térségben, ahol nagyon súlyos a munkanélküliség, különösen fontos, hogy a mérnököktől a betanított munkásokig sokféle képességű és képzettségű embernek teremt munkalehetőséget az ízesítőanyag-gyár. John Pares elmondta: igaz, hogy a térségben jelentős hagyományai vannak az élelmiszer-ipari tevékenységnek, ám ezt a speciális munkát eddig sehol sem végezték errefelé. Ezért szinte az összes dolgozót képezni kellett: egy részüket Svájcban, másokat Hollandiában, Angliában, Egyiptomban tanították be a leendő munkájára.
Karkas Mihály, a makói gyár igazgatója körbevezette munkatársunkat a most felavatott üzemben. Elmondta: 40 ezer tonna az éves gyártási kapacitásuk. Megfelelnek a legszigorúbb higiéniai és élelmiszerbiztonsági előírásoknak is. Az üzemet, amennyire csak technikailag lehetséges, automatizálták. Így is viszonylag sok embert foglalkoztatnak, mert nagyon széles a termékskálájuk: 2500-féle alapanyagot szállítanak be, tárolnak és kevernek össze ötezerféle késztermékké.
Kérdésünkre Karkas Mihály elmondta: természetes alapanyagokat használnak, a megfelelő előkészítés után. Mind a vöröshagyma, mind a fokhagyma ezek közé tartozik. Tesztelik a magyar beszállítókat, mert terveik között szerepel, hogy minél több hazai termelőtől vásároljanak árut. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az illető cégek képesek a Givaudan különleges követelményeinek megfelelni.
A makói telephely összterülete 23 hektár, tehát bőven van hely a bővítésre. John Pares szerint nem véletlenül vásároltak ekkora ingatlant, bíznak abban, hogy a piaci igények a közeli jövőben szükségessé teszik a gyártókapacitás bővítését. Az angol szakember szerint a makói beruházás sikeres tevékenysége igazolhatja a cég igazgatóságának azt a stratégiáját, hogy Kelet-Európában, zöldmezős beruházásokkal kell terjeszkedni. Más forrásból egyébként azt hallottuk: a makói gyár nyitásához kapcsolódóan bezárták a zürichi és liverpooli gyárukat, ahol a szakszervezetek zokon vették a termelés keletre telepítését.
A Givaudan vezetői aláírtak egy szerződést a magyar állammal arról, hogy igénybe veszik a helyi beszállítók kínálatát – ezt azonban nem lehet számon kérni, elmaradását szankcionálni, mivel ellenkezne az európai versenyjoggal. John Pares, aki Angliából érkezett Makóra, mindenesetre azt mondta: a szolgáltatásokat máris helyi és környékbeli vállalkozásoktól veszik igénybe.
39 MILLIÁRD
A MAKÓI gyárat 130 millió euróból, azaz mintegy 39 milliárd forintból hozták létre.