A Liikanen-jelentés legjelentősebb javaslata, hogy – hasonlóan a brit Vickers-bizottság javaslatához, és az amerikai Volcker-szabályhoz – a bankok jogilag elkülönített intézménybe szervezzék a magas kockázattal járó kereskedelmi tevékenységet, és a hagyományos, betétesekre koncentráló ágat. A különválasztás csak akkor lenne kötelező, ha a kockázatos tevékenységek a hitelintézet mérlegének 15-25 százalékát teszi ki, és a kereskedelmi eszközök értéke eléri a 100 milliárd eurót. Ebben az esetben a tőkekövetelményeket is külön kell kezelni: a jelentés így óvná meg a betéteket, és magukat a bankokat a pénzügyi intézetek „kaszinózásától.” A bankszanálási tervek kidolgozása után – melyekről az Európai Bizottság már készített tárgyalási alapul szolgáló anyagot – a bankfelügyelet javaslatot tehetne majd további tevékenységek jogi leválasztására, ha azt szükségesnek ítélik. Liikanen ugyanakkor ígéri: ez nem jelenti az univerzális bankok végét.

A másik jelentős javaslata a szakértői testületnek, hogy a bónuszokat részben „adósságban”, kötvényekben fizetnék ki, ezzel csökkentve az ösztönzőket, amelyek a válság előtt a bankárokat nagyobb kockázatvállalásra késztették. Plafont javasolnak az alkalmazottaknak kifizethető összegekre is, így megakadályozva a botrányosan magas béreket, juttatásokat, bónuszokat.

Liikanenék átalakítanák a bankok irányítását is, és több figyelmet szentelnének a vezetői kompetenciáknak, mert a válság előtt előfordult, hogy a pénzintézetek élén állók nem értették, vagy nem ismerték azoknak a pénzügyi eszközöknek a működését, amelyek végül a bankok bukását okozták. – Több tisztánlátást, és kevesebb komplexitást szeretnénk – jelentette ki a finn jegybankelnök.