Az említett szociális törvény alapján a 2013-as költségvetésben összesen 220,7 milliárd forint azonosítható be olyan, az önkormányzatokon keresztülfolyó kiadásként, amelynek egy részéhez plafont kapcsolhat a törvényhozás. Ebbe a kalapba a szociális ráfordítások mellett a gyermekjóléti célokra fordított források is beletartoznak. A még korántsem végleges költségvetés beterjesztői szerint ez az összeg nagyjából megegyezik azzal, amit idén beterveztek – arra azonban még nem adott választ a kormány, hogy a felső határ bevezetése mennyivel apasztaná – ha apasztaná egyáltalán – ezt a kiadási tételt.

A törvényjavaslat arról árulkodik, hogy a szociális támogatások egységes kezelése nem a plafon meghúzásával indulna: a segélyek egy része kikerül a jegyzők hatásköréből, s a jövőben a járási kormányhivatalok döntenek például az időskorúak támogatásáról. Azok a segélyek pedig, amelyekről továbbra is a jegyzők intézkednek, ezentúl egységes rendszerben, „létalapként” kerülnek el a rászorulókhoz, de az egyes élethelyzeteket továbbra is figyelembe veszik. A létalap alaptámogatási és kiegészítő támogatási komponensekből áll: előbbi a jövedelem emelését biztosítja, a rendszeres szociális segélyen, illetve a foglalkoztatást helyettesítő támogatáson keresztül, utóbbiba pedig az „egyéb szükségletekhez”, mint a lakásfenntartás, nyújt segítséget.

Minderre a költségvetés a törvényjavaslat szerint 117 milliárd forinttal járul hozzá, amit tulajdonképpen az önkormányzatok igényelhetnek vissza a büdzséből, s további 39,1 milliárd forint juthat még a településeknek, egyebek mellett a létalap „önrészének” fedezetére. A járási kormányhivatalokon keresztül pedig 19,1 milliárd forint áll jövőre rendelkezésre a többi szociális támogatás finanszírozására.