A hónapok óta egyre nyomasztóbb dilemmára a héten a Fitch hitelminősítő is felhívta a figyelmet, és borús képet festett arra az esetre, ha mégsem jutnak egyezségre demokraták és republikánusok. Nemcsak az amerikai gazdaság süllyedhet recesszióba, hanem ennek nyomán lendületének felét elveszítheti az amúgy is lassuló világgazdaság. Az amerikai gazdaság az eurózónánál jobb teljesítményt nyújt, de a növekedési irama lanyha, ráadásul a szárazság is sújtja. A felülvizsgált adat szerint a második negyedévben csupán 1,3 százalékkal bővült éves szinten a GDP.

A munkanélküliségi ráta nyolc százalék felett ragadt, és e tény késztette az amerikai jegybankot (Fed) a „mennyiségi könnyítés” harmadik fordulójának meghirdetésére, hogy értékpapírvásárlások révén pénzt pumpáljon a gazdaságba, amíg a gazdaság erőre nem kap, és a munkanélküliségi ráta nem csökken érdemben. Ám Ben Bernanke jegybankelnök is jelezte, hogy a Fed nem oldhat meg minden problémát. Az amerikai politikai képes beszédben fiskális szirtnek nevezett veszélyt a törvényhozásnak kellene kezelnie, de a költségvetési zuhanással fenyegető helyzet a két nagy párt mind élesebb ideológiai szembenállásának a következménye.

Csakhogy ez lesz a negyedik pénzügyi év, amelyben a deficit jóval meghaladja az ezermilliárd dollárt, a GDP hét százalékát, és közben a teljes államadósság a nemzeti össztermék száz százaléka fölé kapaszkodott. Tavaly csak úgy sikerült az adósságplafon emeléséről egyezségre jutni, hogy a deficit mérsékléséről is vita folyt. De alku híján most jönnek az automatikus kurtítások, amelyek a kongresszusi költségvetési iroda (CBO) friss számítása szerint januártól 500 milliárd dollárral viszik lejjebb a hiányt 641 milliárd dollárra, a GDP négy százalékára, a GDP félszázalékos zsugorodását, azaz recessziót okozva és emelve a munkanélküliséget.

A kiigazításban a legnagyobb szelet a Bush-kormány idején meghirdetett adócsökkentések kivezetése. A 2013 és 2021 között évente végrehajtandó 109 milliárd dolláros kiadáscsökkentés fele a Pentagont érinti, de a szigorításból egyelőre a jogosultsági programok zöme kimarad. Függően attól, hogy a demokrata Barack Obama vagy a republikánus Mitt Romney kerekedik-e felül novemberben, és hogy miként alakulnak majd a kongresszusi erőviszonyok, számos forgatókönyv létezik, miként lépnek hátra a pártok a sziklaszirt széléről – de a sikerre nincs biztosíték.

Jelenleg arról folyik a szócsata, vajon a tehetősek adóterheinek növelésével vagy a kiskapukat bezáró adócsökkentés révén lehet-e megszabadulni a pénzügyi válság örökségétől. A jelöltek inkább kerülni igyekeznek a legkényesebb téma részletes kifejtését, nevezetesen azét: milyen módszerrel lehetne kordában tartani az időskorúak egészségügyi ellátását szolgáló Medicare programra és a társadalombiztosítási alapból finanszírozott állami nyugellátásra fordított kiadások növekedését mint a deficit két fő forrását?