A tegnapi, újabb 25 bázispontos kamatvágás megszavazásáról ugyan még nem áll rendelkezésre a jegyzőkönyv, de az augusztusi, hasonló döntés körülményeit ismerve, valamint figyelembe véve, hogy a szavazati arány ugyanaz volt most, mint egy hónapja, feltételezhető, hogy a négy külsős tag szavazott a kamatcsökkentés mellett, a három belsős pedig tartani akart.

Az MNB elnökének folyamatosan olyan döntéseket kell képviselnie a nyilvánosság előtt, amelyeket szakmailag nem tud elfogadni.

Simor az elmúlt időszakban több interjúban is kifejtette, miért tartja elhibázott lépésnek a tanács augusztusi döntését, ám a jelek szerint ezt az üzenetet figyelmen kívül hagyták a külsős tagok (akik az Orbán-kormány ideje alatt kerültek be a testületbe). Ez pedig fölveti a kérdést, hogy meddig lehet hitelesen vezetni a jegybankot, ha közben a monetáris eszköztár használatában áthidalhatatlannak tűnő különbség van a jegybanki szakmai műhelyek és a tanács többségi álláspontja között. Erre mondja azt neve elhallgatását kérő nyilatkozónk, hogy sokáig nem.

Gerhardt Ferenc, a monetáris tanács egyik kormánypártok által delegált tagja hallgatja Simor Andrást a tegnapi kamatdöntő ülést követő sajtótájékoztatón

Leginkább azért, mert a négy külsős tag – ahogy a szakember fogalmaz – nem autonóm személy, s ettől nem függetlenül teljesen mást gondolnak a mandátumukról, mint a belsős tagok.

Az egykori MNB-s hozzáteszi, Simorék kizárólag az inflációt szem előtt tartó szemléletét sem érzi helyesnek, de amikor 6 százalék környékén jár az infláció, s tudható, hogy az élelmiszerek felől komoly nyomás fog nehezedni az árakra, akkor sok komolyan vehető érvet nem lehet felsorakoztatni a kamatcsökkentés mellett. Főleg, hogy a forint nem a dezinflációs tartalékot jelentő 270-es szinten jár, hanem 280 felett az euróval szemben.

Simornak és két alelnökének még bő öt hónapja van hátra a mandátumából. Mivel a tegnapi döntésről kiadott közlemény nyitva hagyja a lehetőséget egy újabb kamatcsökkentésre – amivel a tanács mostanában élni is szokott –, az elnöknek nyilván fontolóra kell vennie, hogy mennyire kezdi ki a jegybank – és saját – reputációját, ha fennmarad a megosztottság a tanácsban.

Az Orbán-kormány alatt őt ért politikai támadások nem ingatták meg pozícióját, ám most a szakmai tevékenysége válhat sérülékennyé, ami pedig eddig biztos támaszt nyújtott neki a különböző (nem kizárólag jegybanki munkájával összefüggésben álló) vádakkal szemben.

Egy másik, az MNB vezetésében egykoron szintén helyet kapó szakember szerint a helyzet mindezzel együtt nem olyan súlyos, ami indokolná Simorék idő előtti távozását, az 50 bázispontos csökkentés nem okozott földrengést a piacokon. A jelek szerint az MNB vezetése is hasonlóan értékeli a kialakult helyzetet: a jegybanktól tegnap a kamatdöntő ülés után azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az elnök és az alelnökök nem mondanak le.

Kérdésünkre, hogy megítélésük szerint az elnök hitelesen tud-e képviselni egy olyan döntést, amellyel egyáltalán nem ért egyet, azt válaszolták, hogy „a mindenkori kamatdöntés indoklása a többségi álláspontot tükrözi, ugyanakkor az egyéni vélemények a beszédekben és az interjúkban jelenhetnek meg”.