Tegnap az Országgyűlés több, az erről szóló jogszabályhoz benyújtott módosító indítvány között megszavazta azt is, hogy el lehet majd számolni költségként a kisadózó által kibocsátott számlát, illetve megoldódott az a kérdés is, hogyan viszonyul egymáshoz a tételes kisadó és az iparűzési adó. Ha az új teher nem lesz is képes teljes egészében kiváltani az evát, de az eredeti elképzelésekhez képest a tegnap megszavazott változata biztosan többeket fog átlépésre késztetni.

Ahogyan a lapunkat tájékoztató adószakértő mondja: az, hogy a tételes adót választó vállalkozás számlája költségként elszámolhatóvá vált, jelentős könnyítés. Az eredeti változat ugyanis azoknak a cégeknek, amelyek beszállítanak egy másik vállalkozásnak, csak akkor érte volna meg, ha a vállalkozások különalkut kötnek, és olcsóbban szolgáltatnak. Arra azért felhívja a figyelmet, hogy a jogszabály ugyanekkor nem ad lehetőséget a fiktív számlagyárak beindításához, ugyanis ha egy kisadózó egy adott évben egy partnernek egymillió forintnál nagyobb összegben állít ki számlát, akkor az adóhatóság felé adatszolgáltatásra kötelezik, s bizonyítaniuk kell, hogy nem színlelt munkaviszonyról van szó.

Emellett szűkült azok köre is, akik élhetnek a lehetőséggel.

Ahogyan Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője korábban mondta, a tételes kisadó sokkal jobb, mint az eva, mert nemcsak a szellemi, hanem a fizikai munkát is érinti. Ez annyiban változott, hogy a nem klasszikus vállalkozók, például azok, akik mondjuk biztosítási ügynökök, ingatlanügynökök, nem választhatják az adónemet. Ettől függetlenül piaci szereplők szerint nagyjából százezer cégnek mindenképp megéri majd tételes kisadózónak lenni. Pláne, hogy tisztázódott az iparűzési adó kérdése is.

Az eredeti változatban a tételes adó nem váltotta ki a helyi iparűzési adót, ezért költséget is ki kellett volna mutatni, s emiatt a beígért könyvelési egyszerűsítés sem valósult volna meg. A tegnap elfogadott verzióban a helyi iparűzési adót is tételesen kell megfizetni, amelynek összege legfeljebb évi ötvenezer forint telephelyenként.

A tételes adót hatmillió forint éves árbevételig vehetik igénybe az egyéni vállalkozók, magánszemély taggal rendelkező betéti vagy közkereseti társaságok. Az adózás a bejelentést követő hónaptól kezdődik, és véget is ér, ha a cég túlszalad a bevételi korláton. Akkor a többlet 40 százalékát kell befizetniük az adóhatóságnak.

A jogszabály szerint legalább egy kisadózót be kell jelenteni, aki után havi 50 ezer forintot kell befizetni. Az összeg tartalmazza a személyi jövedelemadót, a társasági adót, az egészségügyi hozzájárulást, az osztalékadót, a szociális adót, a szakképzési hozzájárulást. A kisadózó ezzel valamennyi társadalombiztosítási ellátásra jogosult. Ugyanakkor a fél állásban bejelentett tag, aki után havi 25 ezer forintot kell fizetni, semmilyen ellátásra nem lesz jogosult. Újdonság, hogy legalább 30 napos keresőképtelenség esetén a tételes adót nem kell megfizetni.

A kisvállalati adót az a cég választhatja, amely legfeljebb 25 főt foglalkoztat, s 500 millió forintnál alacsonyabb az árbevétele. A kapcsolt vállalkozásokat és azok árbevételeit is be kell számítani. Az adó alapja az „adózó pénzügyi vagyonának realizált változása és a személyi jellegű kifizetések korrigált együttes összege”, a mértéke pedig a bűvös 16 százalék.

A számítás bonyolult, mert nemcsak azt kellene előre tudni, hogy mi lesz az eredménye a tárgyévi mérlegre kimutatott pénzügyi vagyonból levonva az előző évi pénzügyi vagyont, de nehezen tervezhetők a bérköltségek, illetve több adóalap-csökkentő tétel is van. Csökkenti például a felvett hitel, az adózó által nyújtott kölcsön, a kötvénykibocsátás, a tőkebevonás. Növelheti viszont, ha törleszti valaki az adózótól felvett hitelt, a tőkekivonás, osztalékfizetés.