Számítások szerint 300 milliárd forint hiányzik a költségvetésből a program végrehajtásához, s most azt a megoldást keresik a kormányban, hogy miként lehetne ezt lehetőleg maradéktalanul az akcióterv szolgálatába állítani. Úgy tudjuk, az is fölvetődött, hogy a program egy részét – mintegy százmilliárd forintot – majd csak a 2014-es büdzsébe építsék be. Forrásunk szerint azonban ez az ötlet nem nyerte el Orbán Viktor kormányfő tetszését, ő ragaszkodik ahhoz, hogy egyetlen lépésben, már 2013 elején megvalósuljon a program.

Az akcióterv, illetve annak forrása vélhetően az egyik legvitatottabb pontja lesz az előttünk álló hiteltárgyalásoknak. A kormány szerdán küldte el válaszlevelét Brüsszelnek, illetve Washingtonnak, melyben a hitelnyújtók nyár közepi látogatása után készült felvetéseikre válaszolt. A levélben a kormány – tudomásunk szerint – igyekezett „nem kiteríteni” a kártyáit, vagyis próbálta nem beszűkíteni mozgásterét konkrét ügyekkel kapcsolatos álláspontja rögzítésével. Inkább arra játszik, hogy a hitelnyújtók fejtsék ki részletesebben véleményüket, a kabinet nem akarja maga előtérbe helyezni a konfliktusosnak számító intézkedéseit.

Ebből persze azt is kiolvashatják a levél címzettjei, hogy a kormány nem törekszik a tárgyalások gyors lezárására. Forrásunk sem tudott ez ügyben határozottan állást foglalni, mint mondta, lehet ősz, de lehet tavasz is, mire megállapodunk, sőt szavaiból az derült ki, adott esetben a megállapodás elmaradása sem lehetetlen.

Egy tegnap a parlamenthez benyújtott, a jövő évi költségvetést megalapozó intézkedésekről szóló előterjesztéshez kapcsolódó módosító javaslatnak mindenesetre olyan üzenete van, hogy a kormány maga is igyekszik elbontani néhány téglát a megállapodás előtt tornyosuló falból.

A költségvetési bizottság – mely testület voltaképpen a kormány akaratát tolmácsolja – azt javasolta, hogy a büdzsé főszámait azt követően is módosítani lehessen, hogy azokról már a nyár elején döntött a parlament. A felhatalmazás különlegessége, egyben ereje, hogy a kormány változtathatna a számokon egy módosítón keresztül. Ezzel mellőzhetni lehetne a teljes költségvetési vita újranyitását, vagyis időt lehetne spórolni. A módosítás indoklása nem titkolja, miért lenne erre szükség: például ha nemzetközi szervezettel kötött szerződés alapján szükségessé válna a büdzsé átírása.

Ez a – nyilván a parlamenti többség támogatását élvező – javaslat egyben annak elismerése, hogy a kormány, illetve a miniszterelnök korábbi fogadkozásai ellenére a költségvetési főszámok még sincsenek kőbe vésve. Elemzők, szakértők, illetve lapunk is többször felhívták a figyelmet arra az elmúlt hónapokban, hogy nehéz lesz úgy tárgyalni a hitelnyújtókkal, hogy az állam gazdálkodásának kereteit előre rögzíti a kormány.

Más vélemények szerint azonban a tegnap történtekből elhamarkodott lenne levonni azt a következtetést, hogy a kormány meghátrált. A korábbi hónapok (évek) tapasztalatai alapján az sem kizárt, hogy ezzel is időt akar nyerni: a költségvetés elfogadási rendjének megváltoztatásával a megállapodás iránti elkötelezettségét jelzi, de ez korántsem garancia arra, hogy valóban aláírják majd a szerződést. Időnyerésre, illetve a piacok megnyugtatására viszont alkalmas lehet a javaslat benyújtása.

A kormányzati nyilatkozatok sem teszik egyértelművé a megállapodási szándékot, bár mostanában sűrűn olvasni, hallani, hogy a szerződésre szükség van. Az elmúlt napok megszólalásaiban feltűnő volt, hogy a tárgyalások előtt álló akadályok esetében csak a Nemzetközi Valutaalapot említették a megszólalók, mint amely intézménnyel lesznek még vitáink. Ilyen a makropálya megítélése: tudható, hogy ebben nincs egyetértés a felek között, az IMF, illetve az Európai Bizottság mérsékeltebb növekedésre lát esélyt 2013-ban, mint a kormány. Ennek ellenére a magyar főtárgyaló, Varga Mihály annak a reményének adott hangot a kormányzati levél elküldése után, hogy az jó fogadtatásra talál. Vagyis a kompromisszum felé való elmozdulás esélyét pendítette meg. Egy másik nyilatkozatában viszont arról beszélt, hogy a makropálya kapcsán változatlanul megvannak a véleménykülönbségek a tárgyaló felek között, s ezen a levél sem fog változtatni – márpedig ahogy egy fenékkel nem lehet két lovat megülni, úgy az alapkonfliktus fennmaradása esetén teljességgel kizárt, hogy a tárgyalások a megfelelő mederbe kerülnek.

Az IMF emlegetése azért is érdekes, mert kormányzati berkekben inkább az Európai Uniót tartják a kerékkötőnek, miszerint Brüsszel állít elfogadhatatlan, mégpedig politikai feltételeket a megállapodás elé. A háttérben mások mellett Viviane Redinget, az Európai Bizottság igazságügyért felelős tagját sejtik. Róla lapunknak több kormányzati szereplő is úgy vélekedett, hogy nyomást tud gyakorolni a bizottságra a magyar ügyben. A kormányban tehát többen is úgy gondolják, hogy egyértelműen politikai természetű viták hátráltatják a gazdasági, pénzügyi alapon nyugvó hitelmegállapodás megkötését.

Politikai ütközetek Brüsszellel

Bár a magyar igazságügyi reformmal kapcsolatosan általános kritikát is megfogalmazott Viviane Reding, a Európai Bizottság alelnöke, a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztos két konkrét elemet is kifogásolt az elmúlt másfél évben: aggályosnak tartja a létrehozott Országos Bírósági Hivatal elnöke Handó Tünde – Szájer József felesége – kezében koncentrált hatalmat, amely révén kizárólag ő döntheti el, ki lehet bíró vagy bírósági vezető.

Ez sérti a bírói függetlenség elvét.

Ezzel összefüggésben Reding vitatta a bírókra vonatkozó nyugdíjkorhatár leszállítását 70-ről 62-re – amivel hirtelen száznál is több bírót nyugdíjaznak – , amit aztán tíz év alatt fokozatosan 65-re emelnek. Mindezt végül sarkalatos törvénybe is foglalták, megfosztva ezzel az Alkotmánybíróságot a lehetőségtől, hogy a hozzá forduló bírók ügyében döntsön.

Az adatvédelmi biztos intézményének tavalyi – az új alkotmány életbelépése révén elért – megszüntetését is aggályosnak tartja az EU-biztos. Az így mandátuma lejárta előtt elmozdított Jóri András helyett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak kellene ellátnia ezt a feladatot, amelynek élére, a kormányfő javaslatára Péterfalvi Attila került. Reding szerint mindez kétségessé teszi, hogy az adatvédelmi intézmény kormányzati nyomás nélkül működhet.

Reding ugyanakkor háttérben maradt a médiatörvény megvitatásakor.

Itt a főszerepet Brüsszelben Neelie Kroes médiaügyekért felelős biztos vitte, noha ebben Reding is exponálhatta volna magát. (Ny. G.)

Varga Mihály főtárgyaló szerint maradt véleménykülönbség a makropályáról