Ki ad enni az éhezőknek?
Az élelmiszerár-emelkedések miatt tüntettek néhány napja a palesztin területeken, és hasonló utcai megmozdulások voltak másutt is. A drágulás miatti társadalmi elkeseredés pár éve éhséglázadásokat indított a harmadik világban. Most újabb rekordmagasság felé közelíthetnek a globális élelmiszerárak, és ezt már tudni lehetett, amikor a nyár közepén tragikus képek érkeztek az Egyesült Államokból: kiszáradt búzamezők, üresen csörgő kukoricások. Az aszály elpusztította a termés nagy részét.
Hasonló csapás érte Európa keleti felét, így Magyarországot is. Az idén viszont az orosz hatóságok megtiltották a gabonakivitelt, és ez érzékenyen érintheti a közép-ázsiai országokat is. Kazahsztán, a térség egyetlen jelentős gabonatermelője is rossz termést jelzett. Az aszály okozta rossz termés áremelkedésben jelentkezik: a kukorica ára a világpiacon 25 százalékkal emelkedett a nyáron, a szójáé 17 százalékkal. Csak a rizs ára csökkent négy százalékkal, de a világ élelmiszerárainak mozgását jelző index tízszázalékos növekedést mutat. A tendencia még jobban sújtja az afrikai országokat. Mozambikban a kukorica ára 113 százalékkal nőtt, más helyi gabonák, így a cirok ára is megduplázódott. Rossz volt a termés Indiában is búzából és kukoricából – ott negyvenszázalékos áremelkedést jeleztek.
Az élelmezéssel foglalkozó világszervezet, a FAO és a világbank kerüli a globális élelmiszerválság kifejezést, de a jelentéseikből kiderül: az áremelkedés válsághelyzetet okoz a legszegényebb régiókban. 2008-ban, amikor több országban éhséglázadás tört ki, a gabonaárindex 238 volt, 2012 augusztusában pedig 260-ra nőtt, ami közelíti az eddigi 270-es csúcsot.
Jelentős élelmiszer-drágulást, akár az árak megduplázását is lehetségesnek tartja Ladó Lóránt. A gabona-nagykereskedelemmel foglalkozó Granaco cég ügyvezető igazgatója szerint minden jel arra mutat, hogy a rossz időjárás egész régiónkban emelni fogja a gabona és az olajos magvak árát és következésképpen a hús- és tejtermékekét is.
Ha ez nem következik be, úgy az állattenyésztők képtelenek lesznek takarmányt venni, telepek zárhatnak be, kisebb lesz az állatállomány. Legalábbis addig, amíg a magasabb árak hatására meg nem fordul a tendencia.
Ladó emlékeztet: mára a mezőgazdasági árukkal való kereskedelem is globális lett: hatásai azonnal érzékelhetőek Magyarországon is. Az idén több nagyon kellemetlen egybeesés volt. A déli féltekén, ahol fél évvel korábban aratnak, rossz volt a termés. Az Egyesült Államokban a szárazság elpusztította a kukorica nagy részét, pedig korábban rekordmennyiségre számítottak. Az aszály érintette Európa déli sávját: Északkelet-Olaszországot, Horvátországot, Magyarországot, Szerbiát, Romániát, Ukrajnát és Oroszországot. E két utóbbi állam az utóbbi évtizedben szintén exportőr lett, jelentős árbefolyásoló potenciállal rendelkezik gabonából és olajos magvakból is. Ez a kiesés – mutat rá Ladó Lóránt – már a világpiacot érinti, és a világméretű árakat, amelyet azon országok különösen érzékelnek, amelyek csupán vásárlók, de nem termelők, mint például a Közel-Kelet államai. A szárazságot megúszta Nyugat-Európa és Lengyelország. Utóbbiban olyan jó a termés, hogy a magyar piacra lengyel kukorica, árpa kerülhet; erre korábban nem volt példa.
A gabonakereskedő azt mondja, ma már a legkisebb hazai termelő is tisztában van a pillanatnyi tőzsdei árakkal, s érvényesíti az eladáskor. Sok „játékra” nincs lehetőség ezen a világpiacon, Kína például „immúnis az áremelkedésekre”: Ladó szerint bármilyen árat megfizet például a szójáért. Az élelmiszerek és a takarmányok áremelkedése tükrözi a világ tendenciáit: a kínaiak magasabb életszínvonala miatt több húst fogyasztanak, több takarmányra van igény, világszerte emelkednek az árak – jegyzi meg. Ugyanakkor nem gondolja, hogy hosszan tartó élelmiszerválsággal állnánk szemben: a déli félteke nagy termelői (Brazília, Argentína, Ausztrália) növelték a vetésterületeket már csak a magasabb árak miatt is. Ez könnyíthet is a helyzeten, ha nem jön közbe rossz időjárás –mondta lapunknak a szakértő.
A nemzetközi szervezetek igyekeznek javítani az élelmiszer-termelés állapotán, színvonalán a legszegényebb országokban, de a tendencia nem változott: az alapvetően mezőgazdasági területek a gazdag ipari országok élelmiszer-támogatására szorulnak. A helyzet nem lett jobb, mint négy éve. A népességrobbanás és a városiasodás is folytatódik. Olyan gyors fejlődésnek indult igen népes államok, mint Kína és India élelmiszer-behozatalra szorulnak. Ezekben az országokban a javuló életszínvonal miatt egyre több hús fogy, következésképpen nő a takarmányigény. A válság tehát fenyegető: a gazdag és gazdagodó övezetek elviselik a drágulást, viszont a szegény országokat fokozottan sújtja.
