A szereposztás végleg megváltozott, és az alapcél is háttérbe szorult. A jegybank monetáris tanácsában immár a kormánypártok által beültetett külsős tagok diktálják a tempót, s döntenek az alapkamatról, ezen keresztül jelentős részben inflációról, forintárfolyamról, árcédulákról. Ők négyen vannak, a belsősök – Simor András és helyettesei – csak hárman. 

A számok és a folyamatok gyökeresen eltérő megítélése az alapkamat augusztus végi, 25 bázispontos csökkentésében vált teljesen nyilvánvalóvá. Nem is Simorék leszavazása az újdonság, hiszen januárban is elutasították a belsősök kamatemelési javaslatát, ami az unió és a fél világ által ellenünk indított (?) év eleji hadjárat tükrében – akkor – biztonsági lépésnek számított. Az érveléssel vannak komoly problémák. Mint a most publikált jegyzőkönyvből leszűrhető, a második negyedéves előzetes GDP-adat serkentette cselekvésre a külsősöket.

Az 1,2 százalékos visszaesést – amelyet fideszes politikusok frappánsan „negatív növekedésnek” hívnak – kezelni kellett. A tanácstagok többsége júniusban és júliusban azt az álláspontot képviselte, hogy kamatcsökkentésre csak az országkockázati felár tartós és érdemi csökkenése és az inflációs kilátások javulása mellett kerülhet sor. Nem és/vagy, hanem és/és feltételek teljesülése esetén. Az országkockázat az IMF-tárgyalások megindulására és külső hatásokra javult, s ebből fakadóan csökkentek az állampapírhozamok, erősödött a forint.

Az, hogy mennyire lehet tartósnak nevezni a folyamatot, döntően a „jó megállapodásra” törekvő kormány hozzáállásától függ. Az IMF-fel és az EU-val vívott harc mai állása szerint a „tartós és érdemi” jelzőkkel nem érdemes dobálózni. És ha mégis, akkor a májusi 5,3 százalékról augusztusra hat százalékra ugró infláció – amely a következő hónapokban az élelmiszer- és üzemanyagár-robbanás miatt minden bizonnyal tovább gyorsul – óva kellett volna hogy intse a tagokat. Hiszen és/és-ről szó sincs. Postagalamb repült be az ablakon, vagy más segítette volna a megvilágosodásukat?

A gazdasági növekedést elősegíteni remélt jelzésértékű kamatcsökkentés nem érhet célt. Az olyan ortodox törvényszerűségek ugyanis ma már nem érvényesülnek, hogy az alapkamat csökkentésével automatikusan a banki hitelkamatok is mérséklődnek. A hatás nullához közeli, mert a gazdaságpolitikát kunsági folyós homokra alapozta az Orbán–Matolcsy-páros. Minél jobban mocorog, annál mélyebbre süllyed. Ami az inflációt illeti, azzal szerintük nem kell foglalkozni, majd lemegy magától. Sőt: az a jó, ha magas, mert több jön be adóból. A szegények adójából. Az MNB jogszabályban rögzített alapcélja, az árstabilitás elérése és fenntartása most háttérbe szorult. És ehhez még törvényt sem kellett módosítania a Fidesznek.

S hogy mi várható ezek után? Szeptember 25-én ismét tanácsülés lesz, utána Simor kiáll a sajtó elé, és magyarázza a mások döntését. Addigra postagalambra végképp nem lesz szükség, már mindenki tudja a dolgát.