Veszélyes ránk a bankunió
Az eurózóna állam- és kormányfői június végén bízták meg az Európai Bizottságot, dolgozzon ki egységes felügyeleti mechanizmust az EKB vezetésével. Ez volt a – főleg német – feltétele annak, hogy a leendő állandó pénzügyi mentőalap (amelynek jogszerűségéről és jövőjéről pont Barroso beszéde alatt dönthet a német alkotmánybíróság) közvetlenül is feltőkésíthesse az euróövezet bajba jutott bankjait anélkül, hogy az rontana az adott ország költségvetésén. A tervek szerint ez, és a júniusban nyilvánosságra hozott, bankszanálásra vonatkozó jogszabályjavaslat, illetve egy közös betétgarancia lennének a jövőbeli bankunió építőelemei. A mostani javaslatra még az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak is rá kell bólintaniuk, ami küzdelmes tárgyalásokat vetít előre.
A kiszivárgott részletek szerint az EKB adja majd ki és vonja vissza a bankengedélyeket az eurózónában, hatalmában lesz bankokat átalakítani, s a tőketartalékok növelését elrendelni. A nemzeti bankfelügyeleteknek végrehajtó és előkészítő szerepük marad, a döntések Frankfurtba kerülnek át. Az egységes bankfelügyelethez való csatlakozás elvileg mindenki előtt nyitva áll, ám a nem eurózónatagok attól tartanak: míg a szabályokat betartatnák velük, addig nem kapnának beleszólást a döntésekbe, hiszen az EKB vezetésében csak az eurózóna képviselői vehetnek részt. – Olyan rendszerben reménykedünk, amely stabilizálja az eurózónát, hiszen az nekünk is érdekünk, de közben nem rontja az euróövezeten kívüli bankok helyzetét – fogalmazott egy „keleti” diplomata. Ez azért is veszélyes, mert egyes lépések, amelyek segítik az eurózóna stabilitását (például tőkekivonás a keleti leányvállalatokból, hogy többet tudjanak hitelezni otthon), érzékenyen érinthetik az övezeten kívüli tagokat. Kelet-Európában ugyanis az eurózónában lévő anyabankkal rendelkező pénzintézetek piaci részesedése 62 százalék, Magyarországon közel 50 százalék. A kelet-európaiak attól tartanak, hogy a betétesek – látva, hogy az eurózóna tagállamaiban a bankok mögött az európai mentőalap áll, és nem a nemzeti betétgarancia vagy a költségvetés – az euróövezeti tagállamokba viszik át a pénzüket.
Az is aggodalomra adhat okot, hogy az övezethez tartozó bankok esetleg tömegesen fiókteleppé alakítják át a leányvállalatokat (hogy a mentőalapot, azaz 17 országot tudjanak maguk mögött, és egyszerűbb legyen a felügyelet), és így hiába nem eurózóna-tagállamban működnek, mégis az EKB alá tartoznak majd. – Nem lenne szerencsés, ha falat húznának fel egy adott tagállam piacának közepére – figyelmeztetett a Magyarországot is érintő veszélyekre egy diplomata. Az eurózónán kívüli tagállamok úgy érzik, a közös bankfelügyelettel és a közös mentőalappal az övezet bankjai igazságtalan versenyelőnyhöz jutnak. Olyan speciális helyzetek is előfordulhatnak, mint Észtország esete, mely eurót használ, viszont bankjai svédek, amely nem tagja az övezetnek. Hasonló helyzetbe kerülhet például az OTP Szlovákiában. Eközben kérdés az is, hogyan alakul át a döntéshozás az Európai Bankfelügyeletnél, ahol fennáll a veszélye, hogy az eurózóna tagjai állandó többséget élveznek majd. A tíz, eurózónán kívüli tagállam nagykövete hétfő este külön egyeztetett, igaz, problémáik igen eltérőek. – Azt szeretnénk, hogy reális lehetőség legyen a csatlakozás, de legyen élet kívül is – fogalmazott a tárgyalásokat ismerő egyik diplomata. A „tízek” garanciákat szeretnének, hogy nem maradnak ki a döntésekből és bankjaik nem szenvednek hátrányt. Ezért pénzügyi garanciák kitárgyalása sem elképzelhetetlen.
A bizottság azt szeretné elérni, hogy a javaslatot decemberben elfogadják a tagállamok. Egyhangú döntésre van szükség, így minden tagállamnak vétójoga van. Ezzel a fegyverrel azonban senki sem szeretne élni. Hiszen akkor fennáll a veszélye, hogy az övezet tagjai, meg még aki akar csatlakozni, az uniós szerződés keretén kívül, új mechanizmusban egyeznek meg, ami a pénzügyi szektorban bebetonozná a többsebességes Európát. A terv bizottsági érvelés szerint azért ennyire ambiciózus, mert az euróválság megmutatta, hogy például a kis spanyol takarékbankok (cajas) is tudnak rendszerszintű destabilizációt, károkat okozni. Ezt vitatja Németország. Berlin nagyon is támogatja az egységes bankfelügyeletet (a németek szerint az eddigi közös intézmény, az Európai Bankhatóság megbukott a válság során), de szerintük elég lenne, ha csak az igazán nagy bankokat felügyelné az EKB, mert nem életszerű, hogy képes hatezer bankot ugyanolyan szigorral kontrollálni, és például a német tartományi takarékbankokat nem lenne hatékony Frankfurtból ellenőrizni. Kételkednek abban is, hogy a bizottság által javasolt rohamtempóban sikerül-e hatékony szervezetet felállítani. A javaslat szerint ugyanis 2013 januárjától az EKB felügyelné az állami segítségben részesült bankokat, júliusban átvenné a rendszerszintű nagy bankok felügyeletét, 2014-re pedig az összes bank felett őrködne.
A bírálók azt is kiemelik, hogy az EKB bankfelügyeleti szerve feltehetőleg a nemzeti bankfelügyeletekből toborozna munkaerőt, így kérdéses, hogy azok a szakemberek (például Spanyolországban), akik adott esetben a szőnyeg alá söpörték az országukban lévő bankok problémáit, miért járnának el szigorúbban az EKB égisze alatt.
