Sokan igyekeznek továbbgondolni a kormányfő szavait, melyek oly homályosak, hogy sok az egymásnak ellentmondó, a nyilatkozó szája íze szerinti értelmezés. Forrásaink mindazonáltal sem az állami, sem a magántulajdonú cégeknél nem tapasztaltak semmiféle nonprofittá alakítási kezdeményezést. Az elképzelések tehát a jelek szerint egyelőre nem terjednek túl a politikai megszólalásokon. Elemzők szerint ennek egyszerű, bár kimondatlan okát az IMF-tárgyalások szolgáltathatják: a valutaalap ugyanis – csakúgy, mint Romániában – állítólag gázáremelést akar, amit a kormányfő a haszonkulcs lenullázásával ellensúlyozna.

Természetesen ez nem csökkenti a megnyilatkozások jelentőségét. Az Orbán-kabinet az energiaárak terén már megmutatta, hogy az olykor demagógnak és megvalósíthatatlannak ítélt kívánságait is képes az ágazattal végrehajtatni. Tény, a korábbi árformulák alapján most magasabbak lennének az energiaárak. Ráadásul az érintett energiacégek túlnyomó többsége azóta is nyereségről ad számot, vagyis még papíron sem sínylették meg különösebben az áremelés tompítását, az állítólagos áttételes haszonkivételi lehetőségekről nem is beszélve.

A közszolgáltatás nonprofittá alakítása mégis kemény diónak ígérkezik. Jelenleg ugyanis egyik ágazatban sincs élesen különválasztva a kötött tarifás lakossági és a szabad áras egyéb közszolgáltatás. A Magyar Energia Hivatal ugyan évtizedek óta számon tartja a lakossági ellátás cégeken belüli költségeit, de ezek a dokumentumok nem nyilvánosak. Időről időre érik is támadások a módszert, de a hivatal ezeket rendre visszautasítja. A rendszeren belül engedélyeznek ugyan bizonyos árrést a lakossági ellátásban részt vevő nagy- és kiskereskedők számára, ám ez –figyelmeztetnek szakértők – messze nem haszon, hanem bevétel, amiből fedezniük kell a költségeiket. Eme számítás alapján pedig manapság számos energiacég, így például épp az E.ON gáznagykereskedő vagy az áramszolgáltatók lakossági ellátása kifejezetten veszteséges. Tehát ezektől, ha a nyilvántartásokból indulunk ki, nincs mit elvenni.

A kormányfői szavak rugalmas értelmezhetőségére példa, hogy egyes energiacégek azokból egyenesen áremelési szükségletet olvasnak ki: logikájuk szerint ugyanis nonprofit működésükhöz meg kellene szüntetni a veszteségeiket. A lakossági ellátáson keletkező hiányt tehát e cégek más, piaci bevételeikből fedezik, illetve tartják fenn. Kétségtelenül fura ugyanakkor, hogy mindezek ellenére egyikük sem mutat különösebb hajlandóságot lakossági üzletága leválasztására és eladására. Erre a kérdésre általában a hosszú távú gondolkodást hozzák fel, és sokan a piac ellátását is önálló értéknek tekintik. De tartják magukat a különböző egyéb pénzkivételi technikákról szőtt összeesküvés-elméletek is. Igaz, egy tevékenység önmagáért való fenntartása sem mehet a végtelenségig: a Mol is a hosszú távú megtérülés bizonytalanságai miatt adta el 2006-ban a szóban forgó gáznagykereskedőt és tárolóhálózatot az E.ON-nak; a kevésbé tőkeerős EMFESZ pedig belebukott a veszteséges terjeszkedésbe.

Hiányozna a költségvetésből

A nonprofit elképzelés felvetése éles ellentétet mutat a költségvetési egyensúly helyreállítása és az állami cégek felvirágoztatásának szándékával is. A villamosenergia-szektorban a központi nagykereskedő az állami MVM Magyar Villamos Művek, amelynek jelentős bevételei származnak a lakossági célú áram továbbértékesítéséből. A Orbán-kabinet mind ez idáig el is várta az MVM-től a nyereség növelését. A lakossági értékesítés nyereségének elvonása ugyanakkor csökkentené az MVM pénzügyi mozgásterét. Pedig erre legalábbis az MVM-tulajdonú Paksi Atomerőmű tervezett bővítéséhez mindenképp szükség lenne. Az sem látható, mit is jelentene az E.ON gáznagykereskedőjénél, illetve tárolócégénél a nonprofit ellátás a gyakorlatban. Ezeknek a cégeknek sincs közvetlen lakossági ügyfelük, és tevékenységük messze nem csupán e kör igényének áttételes kielégítésére korlátozódik. A lakossággal a szolgáltatók állnak kapcsolatban. A kormányzati kommunikáció fókusza viszont most nem rájuk irányul. Orbán Viktor szavait úgy is lehet értelmezni, hogy az állam a jövőben egyszerűen lemondana a saját tulajdonában álló közszolgáltatók éves osztalékáról, de azt nem a cégekbe forgatná vissza, hanem valamilyen módon rezsicsökkentésre, avagy annak szinten tartására fordítaná. Ám ezek a tételek túl kicsik és ráadásul a céges gazdálkodás függvényében kiszámíthatatlanok. Az évi több ezermilliárdos közműszektoron belül néhány milliárd forint segítség nem gyakorol érzékelhető hatást a tarifára. (Az energiatarifákban nevesített „filléres” tételekből évente általában tíz- vagy akár százmilliárdok is összegyűlnek.) Mindezek kapcsán szintén nem említett és nem tisztázott, ám rendkívül égető kérdés, hogy az intézkedések nyomán kieső tetemes költségvetési bevételeket a kabinet miből tervezné pótolni.

Feszültségforrás. A Démász szegedi telepe