Az ingatlanpiaci hitelőrületből kialakult bankválság Írországban rendkívül súlyosnak bizonyult, kezelése a nemzeti össztermék (GDP) negyven százalékát emészti fel. A versenyképességi veszteségek egy részének ledolgozása után azonban az ír gazdaság tavaly – három év után először – növekedett, 1,4 százalékkal. A mozgatórugó azonban az export volt, s nem a belső kereslet. Idén a növekedés 0,4 százalékra eshet vissza. Jövőre ismét gyorsulhat a gazdaság, aztán 2014-től évente 2,7 százalékos átlagot érhet el 2017-ig, ha a külső környezet is jól alakul, és az EU betartja ígéretét, hogy megszakítja a bankok és az államok pénzügyeit összekötő ördögi kört. Vagyis az eurózóna pénzügyi alapjai a bankok feltőkésítésére közvetlenül a pénzintézeteknek nyújtanak hitelt, és nem az államoknak, így utóbbiak adóssága nem növekedne.

Az IMF számítása szerint az ír államadósságnak a GDP-hez viszonyított aránya 2013-ban tetőzhet 119 százalékon, s 108 százalékra csökkenhet 2017-re. Ha azonban az eurózóna pénzügyi alapja a szükségesnek vélt 24 milliárd euróval megtámogatná a bankreformot, akkor az adósság aránya már 2013-ban 105 százalékra esne vissza. Ám ha a növekedés irama fél százalékon beragad, akkor az adósság a GDP 129 százalékára kapaszkodna fel 2017-re. Az ír kormánynak az IMF szerint sikerült stabilizálnia a helyzetet. A kitűzött célok teljesítése és az uniós ígéret nyomán 2010 után először Dublin a nemzetközi tőkepiacról is finanszírozni tudta magát. Külföldi befektetők jegyezték le a júliusban több mint négymilliárd euró értékben kibocsátott öt- és nyolcéves kötvényeket, méghozzá hat százalék alatti hozamon. Ezt azt sugallja, hogy Dublin leválhat a programországokról.