Forrásunk viszont – aki az IMF-tárgyalásokkal kapcsolatos információkat ismeri – elárulta, a magyar kormány „nem követeli” az időpontot a tárgyalások folytatására, hiszen az államháztartás finanszírozható a hitelmegállapodás nélkül is. A miniszterelnök nem véletlenül időzítette Sárvárra, a kormánypárti frakciók tanácskozására az állítólag drasztikus megszorításokat feltételként szabó IMF-pontokat – jegyezte meg.

Visszatekintve a tavaly novemberi időszakra, amikor a miniszterelnök visszahívta az IMF-delegációt az országba a hiteligényléssel, megállapítható, nem baj, hogy nem siettük el a tárgyalásokat, ma már lényegesen jobbak a kondíciók, a magyar kormány tárgyalási potenciálja, mint akkor volt – tette hozzá a kormányzati szereplő.

A Népszabadságnak először Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke nyilatkozott arról pár hete: megítélése szerint eminens érdekünk fűződik ahhoz, hogy az államháztartás külső forrásbevonása a lehető legolcsóbb legyen, ezért „helyes útnak” nevezte a megállapodást a nemzetközi hitelnyújtókkal, amelyre véleménye szerint valamikor ősszel vagy tavasszal kerülhet sor. A tavaszi időponttal Kovács akkor arra utalt, hogy az adósságlejáratok mikor kényszerítik ki az elérhető legalacsonyabb finanszírozási költséggel járó megoldásokat.

Tegnap munkatársunknak egy másik forrás a kormányoldalról azt mondta, a dolgok mostani állása szerint valóban az hangzott el kormánykörökben, hogy le sem kellene hívni a pénzt, ha megállapodnánk az IMF-fel, a biztonsági hálóra a piaci-befektetői bizalom, a kamatfelár mérséklése miatt lenne szükség. A lapunknak név nélkül nyilatkozó politikus tudomása szerint az IMF-nek is fontos a megállapodás a magyar kormánnyal, annak ellenére, hogy „kis tétel lennénk a 15 milliárd eurós hitellel. – De Brüsszelből van olyan elvárás, hogy az IMF-nek kell a hitelszerződéssel, illetve az ahhoz kapcsolódó szigorú követelményrendszerrel „megrendszabályozni” Magyarországot – mondta forrásunk.

Orbán tegnap már érvelése teljes erejét arra fordította, hogy ördögi jellegűnek mutassa be a 2008-as IMF-hitelmegállapodást, amihez viszonyítva kell neki egy méltó, megfelelő megállapodást kötni. A részletekkel persze nem bíbelődött, s azt sem taglalta, hogyan viszonyult az ő kormánya a megállapodáshoz: mit vont vissza, mit alakított át, mit nem hajtott végre? Megismételte viszont, hogy az új megállapodásra nem Magyarország, hanem Európa bajai miatt van szükség.