Az E.On egyelőre nem riadt meg Orbánéktól
Az állami MVM tavaly már átvilágította az E.ON hazai üzletrészeit. Tavaly év elején az MVM a német cég áram- és gázszolgáltatóinak (vagyis a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló társaságainak) átvilágítását követően bejelentette, hogy lemond részvényvételi szándékáról. Mint utóbb kiderült, ezután a magyar lakossági ellátás mögött álló központi gáznagykereskedő, az E.ON Földgáz Trade, illetve a honi gáztárolórendszer szinte teljes egészét magába foglaló E.ON Földgáz Storage könyveinek alapos áttekintése kerül sorra. Ez tavaly év végén két boríték cseréjében csúcsosodott ki: az MVM 800 millió eurót (225 milliárd forintot) kínált, míg az E.ON 1,2 milliárd eurót (340 milliárd forintot) kért.
A tárgyalások ugyan itt megrekedtek, de a két fél időnként azóta is egyeztet. Szakértők szerint a vagyon messze nagyobbik felét a 4,4 milliárd köbméternyi mobilizálható gáz tárolására alkalmas rendszer adja. Ennek értéke könnyebben becsülhető: befolyásolhatja a térségbeli – jelenleg cudar – kereslet mellett az is, hogy az állam milyen tárolási tarifákat szab meg.
A nagykereskedő értéke viszont a mínusztól a pluszig nagymértékben változhat. Az E.ON Földgáz Trade-nek egy komoly vagyoneleme van: az állami jogelődje által 1995-ben kötött és 2015 végéig hatályos magyar–orosz „központi” gázbehozatali szerződés. A cég esetleges vételárát viszont az határozza meg, hogy az E.ON ezen belül milyen árakban tud megállapodni az orosz Gazprommal. A két fél által közzétett, konkrétumokat nélkülöző nyilatkozatok szerint tavaly az automatikus képleten túl csökkentettek a magyar tarifán. Igaz, ezt külső adatsorok nem igazolják vissza. De önmagában ez sem ér semmit, ha a kormány alacsonyan húzza meg azt a tarifát, amennyiért a cég a lakosságot ellátó szolgáltatók felé értékesítheti a gázt.
A vállalat értékét tehát a várható forgalom mellett az a kettő közötti árrés határozza meg, ami az elmúlt évek során rendkívül hullámzó képet mutatott. Ez számos konfliktust szült a cég gazdája – korábban a Mol, hat éve az E.ON – és a mindenkori kormány között.
A 2015-ben kötendő új gázbeszerzési szerződés tartalma pedig attól függ, a cég mennyi gázeladási szerződést tud kötni 2015 utánra, azaz a lekötendő mennyiségre lesz-e vevője. Az orosz állami multi bizonyára szívesebben tárgyal az E.ON-nal, mint más magyarországi érdeklődőkkel, de az új helyzetben – például mert az Orbán-kabinet kifejezetten az MVM-re testálta az új, hasonló szerződés megkötését – szerepe csökkenhet. Nyereségtermelő képességét ugyanakkor ez nem feltétlenül rontja.
A jelek szerint tehát Orbán Viktor a központi gáznagykereskedő és -tároló céget szemelte ki. Ezt szakértők értetlenkedve fogadják, hisz a lakossággal mégiscsak a szolgáltatók állnak kapcsolatban. Ha a szerdai megbeszélések nyomán a két vagyoncsoportot összekapcsolnák, egy teljesen új tárgyalási folyamatra lenne szükség. A honi E.ON-csoport egészének ára pedig nagyságrendekkel magasabb lehet: a németekre ugyanis tapasztalataink szerint egyelőre nem hatnak különösebben riasztólag az Orbán-kabinet multiellenes kiszólásai.
Értesülésünk szerint az MVM kasszájában sincsenek félretéve az ügylethez szükséges százmilliárdok. Ugyan valóban az MVM a kiszemelt állami vevő, a pénzt tulajdonosától kapná. Ez az összeg pedig csak a költségvetésből érkezhet. A forrás elemzők szerint a 2008-ban felvett IMF-hitel megmaradt tartaléka lehet, a tavalyi Mol-részvényvételhez hasonlóan.
Szakértők szerint, mivel még rendkívül sok a homályos pont – amit a ritka kormányzati nyilatkozatok sem tisztáznak –, Orbán Viktor ama kitétele, hogy az ügyletet pillanatok alatt nyélbe lehetne ütni, erős túlzásnak minősíthető.
