Orbán nem blöffölt az E.ON-ról, de ki fizeti a gázbizniszt?
Nem csak azért nem lehet kétségbe vonni, hogy valóban elkezdődtek a tárgyalások a magyar kormány és az E.ON között, mert Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes erről már nyilatkozott a Hír TV-nek, és Fónagy János államtitkár is azt mondta az üggyel kapcsolatosan, hogy Magyarország energiaellátási biztonsága alapvetően megköveteli, hogy a földgázkészlet és a tárolására alkalmas berendezések nemzeti tulajdonban legyenek.
„Ezt korábban is hangsúlyoztuk. Nem titok, hogy a Mol adta el ezeket az elemeket az E.ON-nak, s akkor is szorgalmaztuk az energiatörvény, akár a konkrét lépések kapcsán, hogy alapvető nemzetstratégiai érdekeket szolgáló és biztosító berendezéseket, készleteket, hálózatokat nem szabad kiadni a nemzeti kézből” – fogalmazott.
Lehet a kormánynak olyan terve is, mely lehetővé tenné, hogy a gáztárolást végző E.ON Földgáz Storage és az E.ON Földgáz Trade gáznagykereskedő cég visszavétele (utóbbi jelentőségét a 2016-ig szóló, oroszokkal kötött hosszú távú gázszerződés adja) ne a költségvetést terhelje. Feltételezések szerint – erre utalnak egyes friss jogszabály-módosítások – az állam a Magyar Villamos Művek (MVM) révén lépne ismét a földgázpiacra. Ha ez a verzió valósul meg, akkor a 2013-as büdzsét nem terhelné a becslések szerint 300 milliárd forint értékű ügylet.
Egyik forrásunk arra hívta fel a figyelmet: a miniszterelnök nem jelentette volna be a visszavásárlást, ha az sok százmilliárdos mínuszt jelentene a büdzsének akkor, amikor „várjuk az IMF-tárgyalások folytatását és a megegyezést”.
Az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap delegációjának – ahogyan arról már beszámoltunk – az a feltétele, hogy a költségvetési hiánycélt tartsa a magyar kormány, nem növekedhet az államadósság, illetve legyen határozott a növekedési pálya.
– A kormánynak is látnia kell, hogy az adósságot a második negyedévben 253 milliárd forinttal mérsékelte a forint erősödése, ami az IMF-tárgyalások elkezdésének köszönhető. Orbán Viktor nem kockáztathat, ha meg akar állapodni, és most például a munkahelyvédelmi akcióterv 300 milliárdos tétele miatt is százmilliárdok „mozognak” –mondta forrásunk.
Azt munkatársunknak is megerősítették: a magyar kormány meg akar állapodni az IMF-fel. Hogy mikor szeretnék a hitelszerződést aláírni, arra nincs egyértelmű válasz. Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke a Népszabadságnak nyilatkozva néhány hete nem zárta ki a tavaszi megállapodást sem.
Márciustól jön az új jegybanki vezetés, mely várhatóan nyitottabb lesz az alapkamat csökkentésének kérdésében. Orbán Viktor jóval a 2010-es választások előtt hatszázalékos alapkamatot szorgalmazott.
Ez az óhaja most, úgy tűnik, a monetáris tanács külsős, a kormánypártok által delegált tagjainak füléhez is elért. Általános meglepetésre a jegybank tegnap 25 bázisponttal 6,75 százalékra csökkentette a tavaly december óta változatlan alapkamatot. Simor András jegybankelnöknek a döntést bejelentő sajtótájékoztatóján elmondott szavaiból arra lehetett következtetni, hogy 4:3 arányban a tanácsba tavaly tavasszal delegált tagok juttatták érvényre akaratukat az óvatos, a fölös kockázatokat kerülő jegybankelnök és két alelnöke fölött.
A kormányzati szándékot, a gazdasági növekedés felpörgetését azonban ezzel még nem lehet elérni, az érezhető hatáshoz legalább 50-75 bázispontos csökkentés kellett volna. Ez a következő hónapokban meg is valósulhat, a döntéshez fűzött kommentárból, annak értelmezéséből ezt ki lehet következtetni. Lazításra mindaddig módot lát a tanács, amíg inflációs sokkok nem érik a gazdaságot és a kockázati megítélésünk javul.
Miután az élelmiszerek és az üzemanyagok drágulása épphogy elindult, és az inflációt felpörgető kormányzati adóemelések zöme is csak jövőre lép be, a kockázati felár alakulása szabja meg a következő pár hónapban a tanács mozgásterét. Ha a nemzetközi befektetői hangulat nem romlik, akkor önmagában az EU/IMF-tárgyalásokon követett taktikával is el lehet érni a kockázati felár javulását.
