Amikor megérkeztünk, nem tudtam, hogy mi ez a hely, de első látásra megtetszett. Odavoltam a hatalmas játszótérért, a mosolygós gyerekekért, és szinte rohantam be a hatalmas házba, amire azt mondták, hogy ott fogunk élni – idézi fel emlékeit Melinda.

Kiderült, hogy a hely neve: SOS Gyermekfalu. Az immár főiskolát végzett fiatal nő hajdan egy hatgyerekes családból került új családjába. Édesapja, miután elveszítette munkáját, összeomlott, a családban mindennaposak lettek a veszekedések, és az ital hatására a verekedés is.

Otthonra találva

Az SOS Gyermekfalu bemutatkozó anyagában az egyik sikertörténetként szereplő Melinda példája nem egyedi, a felmérések szerint a hálózat otthonaiban, és a hozzájuk tartozó nevelőszülőknél élő fiatalok iskolai eredményei, átlagos végzettsége összemérhető a magyarországi átlaggal. És ami még inkább figyelemre méltó: a SOS-gyerekek eredményei jobbak, mint a klasszikus állami és önkormányzati gyermekotthonokban élőké. Az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa első intézménye a battonyai volt, 1986-ban, azóta félezer fiatal – azaz immár fiatal felnőtt – került ki otthonaikból. Battonyán, Kecskeméten, Kőszegen, Szegeden, Lajosmizsén és Sén összesen 350 gyermek él a védőszárnyaik alatt, közülük lakásotthonokban – ahová a 16–24 évesek költözhetnek – éppen 40.Mint Gosztonyi Gábor, az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítvány ügyvezető igazgatója mondja, a kecskeméti önkormányzattal kötött szerződésük keretében most bővítik nevelőszülői hálózatukat, hogy még több gyermeket tudjanak befogadni. A nevelőszülők felvétele és képzése már javában zajlik Kecskeméten.

Veszélyben a gyerekek

A befogadóképesség növelésére a gyermekszegénység terjedése és a veszélyeztetett gyerekek számának emelkedése ad szomorú, de reális apropót. Egyre több család szegényedik el a szülők munkanélkülisége miatt, de a szegénység még nem elég ok arra, hogy a gyerekek átmeneti nevelésbe kerüljenek. A gyermekvédelem célja ugyanis a család megerősítése, onnan a gyerekeket csak akkor emelik ki, ha testi, lelki és szellemi fejlődésüket szüleik nem tudják biztosítani, vagy éppen ők veszélyeztetik azt.

A súlyosan elhanyagolt, esetleg tetves, vagy égési sérült, beszéd- és mozgásfejlődésükben elmaradott gyerekek szülei általában alkohol- és drogproblémákkal is küzdenek. A különböző felmérések nagyságrendileg megegyeznek abban, hogy jelenleg körülbelül kétszázezer veszélyeztetett gyermek van Magyarországon, közülük minden tizedik olyan fokban, hogy az állami gyermekvédelem folyamatosan figyeli, és ha kell, azonnal intézkedik.

A nevelőszülők szerepe itt kezdődik, és sok esetben soha nem ér véget, hiszen a rájuk bízott gyerekek felnőtté válva is visszajárnak hozzájuk. A legfontosabb döntésben, a szakma-, illetve pályaválasztásban is a nevelőszülők tanácsai, útmutatása nagyon fontos. Mint Gosztonyi Gábor hangsúlyozza, munkaerő-piaci aranyszabály, hogy a képzettség az elhelyezkedés esélyeit növeli.

Családi háttér

Az SOS Gyermekfalvakban is igyekeznek a kurrens szakmák felé irányítani a fiatalokat, mert a cél az, hogy a lakásotthonokból kikerülve önállók és önellátók legyenek. A legutóbb négy éve végzett követéses vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az SOS Gyermekfalu védőszárnyai alól felnőttként kikerültek túlnyomó többsége semmilyen tekintetben nincs elmaradva a vér szerinti családjukban felnőtt kortársai átlagától.

SIKERES UTÓÉLET

Partnerkapcsolatban él az egykori gyermekfalusok 65 százaléka, többségük 2-3 fős háztartásban. Több mint háromnegyedük elégedett a lakáskörülményeivel. 40 százalékuk saját tulajdonú, 15 százalékuk részben saját tulajdonú ingatlanban lakik, 13 százalékuk bérelt lakásban. Az általános iskolát mindegyikük elvégezte, kétharmaduk a középiskolát is, ami majdnem kétszerese az országos átlagnak. Diplomát 7 százalékuk szerzett, ami viszont fele az összlakosságban mértnek. Fontos, hogy a megkérdezettek közül senkinek sem lett 18 évesnél fiatalabb korban gyermeke.