Kétféle kamatdöntés lehet
Ha csak a döntéskor figyelembe vett legfontosabb számokat nézzük, a kamatvágásnak nagyobb az esélye. Az euróárfolyam az elmúlt egy hónapban 4,5 százalékkal, 290-ről 278 forintra gyengült, az országkockázati felár 514-ről 428 bázispontra, azaz tavaly szeptemberi szintre süllyedt, és a rövid, három hónapos lejáratú állampapírok referenciahozama 6,83-ről 6,66 százalékra mérséklődött. Normális esetben egyedül az uniós rekordernek tekinthető 5,8 százalékos infláció okozhat fejfájást. Csakhogy a mutatók amilyen gyorsan javultak, olyan ütemben meg is zuhanhatnak.
És ehhez nem is kell sok: az eseménytelen uborkaszezon után elegendő, hogy egy félreértelmezhető mondat elhangozzék a nyári szabadságok lejártával visszatérő politikusok szájából. A Magyarország befektetői megítélését, kockázatosságát közvetve meghatározó euróövezeti adósságválság menedzselésében a fontos döntések szeptemberben kerülnek terítékre, ekkor kezdődik a finanszírozásunk szempontjából lényeges EU–IMF-tárgyalások második köre is. Itt a megegyezést váró elemzők vannak többségben, és a piaci konszenzus szerint is év végére pecsét kerülhet a megállapodásra, ami jelentős mértékben megkönnyítené, olcsóbbá tenné Magyarország piaci finanszírozását, s elindíthatná a kamatcsökkentési ciklust. Egyelőre azonban nem tartunk itt.
Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető elemzője szerint a vártnál magasabb, 6 százalékhoz közeli szinten ragadt infláció, az EU–IMF-megállapodást övező fokozódó bizonytalanság és az európai adósságválság megjósolhatatlan kimenetele egyaránt amellett szól, hogy keddi ülésén szinten tartsa az alapkamatot a monetáris tanács. Egy 25 bázispontos esetleges csökkentés érdemi gazdaságserkentő hatást nem tud kiváltani, ahhoz nagyobbat kellene vágni a mostani 7 százalékból.
A csökkentés viszont forintgyengüléssel járhat, s mindent egybevetve nagyobb kárt okozhat, mint amekkora haszonnal kecsegtet. Arról a piaci üzenetről már nem is szólva, amikor a balul sikerült lépést egy kamatemeléssel kell majd korrigálni. A kamatcsökkentéssel a jegybank antiinflációs elkötelezettsége is csorbát szenvedne, a júliusi 5,8 százalékos pénzromlási ütem ugyanis túlmagas egy olyan recessziós környezetben, amilyenben Magyarország van. Az adóemelések árnövelő hatásai és az előttünk álló élelmiszerár-robbanás kockázatai is óva kell intsék a döntéshozókat – tette hozzá érdeklődésünkre Kondrát Zsolt. Az infláció pedig a reálkeresetek folyamatos csökkenése, a belső fogyasztás zsugorodása ellenére sem állt olyan süllyedő pályára, ami recessziós időszakban elvárható lenne.
Maga a monetáris tanács összetétele is kockázatot jelent, mivel a héttagú testületből a három belsősről köztudott, hogy az óvatos kamatpolitika híve, míg a kormánypártok által tavaly tavasszal delegált négy külsős tag közül három adta jelét annak, hogy elérkezettnek látja az időt a kamatcsökkentésre. A negyedik tag, Bártfai-Mager Andrea részéről eddig semmilyen iránymutató megnyilvánulást nem kapott a piac. Ennélfogva most vélhetően az a javaslat kap többséget, amit ő indokoltnak tart. A januári ülésen már egyszer érvényesítették akaratukat a külsős tagok, megakadályozva egy kamatemelést. Most viszont a racionális érveket gondosan mérlegelve nem dönthetnek a kamatcsökkenés mellett – vélekedett Kondrát Zsolt.
A kamatvágás idejét elsősorban az EU–IMF-tárgyalások alakulása, a hitelmegállapodás megszületése szabja meg. Ha a lényegi kérdésekben sikerült megegyezni és csak apróbb simítások lesznek hátra a szerződés aláírása előtt, akkor már léphet az MNB. Elvben akár októberben is eljuthatnánk idáig, ám a december–januári megegyezés valószínűbbnek látszik. Az MKB Bank vezető elemzője szerint első körben 50 bázispontos csökkentést hoz az IMF biztonsági védőernyője. Hasonlóképpen vélekedik Gárgyán Eszter, a Citibank vezető elemzője, aki szerint mozgalmas ősz elé nézünk, az EU–IMF-tárgyalásokon pedig fontos kérdés lesz, hogyan tudják a 2013-as költségvetést túlzott növekedési várakozásokra alapozó kormányt visszahozni a realitások talajára.
A jegybank tranzakciós illetékfizetési kötelezettségének eltörlésével egy nagy akadály elhárulna a megegyezés elől, ám az kérdés maradna, hogyan tudnák a gyengébb növekedés és az adókiesés okozta 4-500milliárd forintos lyukat befoltozni. Különösen úgy, hogy a kormány nem mutat hajlandóságot az egykulcsos jövedelemadó megváltoztatására, elzárkózik a vagyonadó kivetésétől és a szociális kiadások további lefaragásától. Gárgyán Eszter így vagy úgy, de tető alá hozzá év végéig a megállapodást, és akkor csökkenteni lehet az alapkamatot is.
