Saját nevelés
A kevésbé szem előtt lévő gyep természetes szaporítására kiváló módszer a saját mag vetése. Előnye, hogy nem kerül pénzbe, és az állomány egyenletes marad, a beállt gyep saját magát sokszorozza. Pusztán virágozni és magot érlelni kell hagyni a fűféléket. Miután a magot elszórták, szükség van egy szolid nyírásra, majd hengerezésre. A letermett fű nyírása után, a hengerezés előtt érdemes keresztben gereblyézni, ez jobban teríti a magot. Ilyenkor lehet magot gyűjteni az egynyári virágokról is. Nem szabad megfelejtkezni a címkézésről, a mai digitális világban ajánlható a kódolás és a fényképek készítése.
A szaporítás másik nagy csoportja a vegetatív módszer, amikor a növényi részek reprodukálják az eredeti növényt. Genetikai értelemben ez klónozás, vagyis van esély arra is, hogy az adott – a növény többi részétől különböző – tulajdonságot sikerülhet örökíteni.
Többféle dugványozási technika létezik. A dugványozókat segíti a gyökereztető hormonpor is, amely legalább duplájára növeli az eredési esélyt. A megadott dózisnál inkább kevesebbet, mint többet ajánlott használni, ugyanis a bőséges hormonadag leállíthatja a sejtképződést. A szobanövények, félig edzett évelők többsége ilyenkor zöld dugvánnyal szaporítható. A nyár végéig hosszabb szárral szedett leveleit állandóan nedves földben és vízben is lehet gyökereztetni. A növényszaporításhoz soha ne használjanak fémedényt, ugyanis az oldódó fémrészecskék gátolhatják a sejtosztódást. Ha megjelennek a gyökerek, a zsenge dugványokat gyakorta öntözött virágföldbe kell ültetni. Vannak olyan szobanövények, amelyek hajlamosak fiókákat nevelni, ezeket tőosztással lehet szaporítani. Két vagy több növény gyökerét óvatos húzogatással, vízsugárral lehet jól, minél kevesebb veszteséggel szétválasztani, majd külön edénybe ültetve kezdődhet az új élet. A különböző pozsgás és vastag, lágy szárú évelőket levéldugvánnyal lehet a szabadban, hidegebb időben a lakásban fiasítani. A kiválasztott levelet éles késsel kell levágni, majd a levelet vagy a levélnyelet a cserép földjébe ferdén be kell dugni, úgy, hogy egy kevéske a levegőben maradjon.
A cserjék gyökérből előtörő hajtásait kisebb-nagyobb gyökérdarabbal együtt le lehet választani, s új helyre lehet ültetni. Ez a módszer alkalmas sövényfoghíjak pótlására. Cserjék és fák szaporíthatók a lombhullás után szedett vesszők (fás dugványok) hajtatásával. A módszer lényege, hogy a hosszabb vesszőket félig a földbe kell ásni: a vessző föld alatti, rejtett vagy alvó rügyeiből gyökér, a föld felettiből hajtás lesz. Érdemes a hajtás tetejét és a talpát megjelölni, ugyanis fordítva nem ered meg. A legegyszerűbb módszer, ha a dugvány tetejét ferdén, a talpát a szárra merőlegesen vágják.
A sövénynövények szaporítására is ajánlható a dugványozás. Cserjéket, fákat, fenyőket a nyár derekától kora őszig szedett félfás dugványokkal lehet szaporítani. Ezzel a módszerrel az kísérletezzen, aki képes kalapácsos dugványt készíteni. Ennek lényege, hogy a kiválasztott kicsi, de teljes értékű hajtáshoz egy kicsi, 2-3 centis fás részt is kell a főszárból nyesni. A hajtás fás részhez közeli alsó leveleit el kell távolítani, és a meghagyott fás ágrészt hosszában ketté kell vágni. A cserépbe ültetett dugványt fóliazacskóval kell borítani.
A nyár vége a muskátlik házi szaporításának ideje is. Először hajtásdugványokat kell készíteni, a legalkalmasabbak a fejdugványok, ezeket a hajtás csúcsából kell levágni. A fejdugványok három-négy, a törzsdugványok két-három levelesek legyenek. A nagyobb leveleket is meg lehet hagyni, de ezeket körül kell vágni, hogy csökkenjen a párolgási felületük. A leveleken kívül minden más részt el kell távolítani a dugványról, amit homokos földbe vagy tiszta homokba kell ültetni, lehetőleg hajtatóládába, egymás mellé.
A jövő héten a gyümölcsszedés előtti előkészületekről írunk.
