Ez azonban még nem annyira kétségbeejtő, mint az E-Star helyzete: a tőzsdei cég az anyagi problémáit legutóbb azzal indokolta, hogy állami kötődésű ügyfeleinek már 85 százaléka nem fizet. A Dalkiánál nem akarják megvárni, hogy idáig jussanak, ezért az ügyfelekkel napi kapcsolatot tartó csoport alakult. A Dalkia Energia Zrt. az 1968-ban alakult Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat jogutódja, amelyet 1992-ben vett meg a francia Veolia és EDF tulajdonában lévő Dalkia elődje. Fernezelyi Ferenc szerint Magyarországon ők alkalmazták először az energiamegtakarítási beruházás hasznán a megrendelővel osztozó úgynevezett esco-modellt.

A 90-es években főként önkormányzatokkal és az állami szférával szerződtek. Ez a kör volt a leginkább fizetőképes, elavult berendezéseik felújításával pedig tényleg tetemes megtakarítást értek el. Még inkább javult a helyzet 2002 táján, amikor hatékony energiatermelést támogató tételt építettek be a mindenki által fizetendő áramszámlába. Ilyennek számítottak a hőt és áramot együttesen előállító, gázmotornak nevezett kisebb, illetve kapcsoltnak nevezett nagyobb egységek. A Dalkia is ráállt ezekre, hisz a fűtési megtakarítások mellett az áramot kiemelt áron értékesíthették. (Övék a Pécsi Erőmű is.) Ekkortájt több száz szerződést kötöttek, jellemzően tízéves futamidővel: a törvény ugyanis 2010 végéig garantált biztos megtérülést az üzemeltetőknek.

A helyzet a kereskedelmi igazgató szerint 2007–2008 tájékán változott meg. Tapasztalatai szerint az állami önkormányzati szférában ekkor előtérbe került a választási ciklusokon belüli – és az ezzel együtt járó rövid távú – szemlélet. A pénzügyi gondok miatt is akadoztak a kifizetések. Saját oldalukról tetézte a gondokat, hogy már nem jár támogatás a kapcsolt áramtermelésre. Ráadásul a költségeik jó részét kitevő – olajáralapú – gázárak emelkedtek, míg a bevételeiket jelentő áramárak – megfogalmazása szerint – összeomlottak. Ebben a helyzetben sok berendezést egyszerűen nem éri meg üzemeltetni.

Az önkormányzatok oldaláról most még nem tapasztal az E-Staréhoz hasonló nagyságrendű fizetési gondokat. (A tőzsdei társaság közlése szerint a helyhatóságok számláinak mindössze 15 százaléka folyik be hozzájuk. Több esetben a szerződések lejárta előtt már kölcsönösen kezdeményezik a felbontást. Az önkormányzatok a számla kapcsán sokszor az őket megelőző, más politikai táborba tartozó városvezetőket vádolják szakszerűtlen vagy akár korrupciógyanús szerződéskötéssel.) Fernezelyi Ferenc az E-Starról nem kívánt véleményt alkotni, mivel szerződéseit értelemszerűen nem ismeri. Úgy vélte, a fiatal tőzsdei társaság talán épp egy gazdaságilag rögösebb időszakban próbálhatott nagyobb lendületet venni, ami kockázatosabbnak tűnik, mint a Dalkia megfontoltabb, szélesebb alapú, évtizedes tapasztalatokra épülő üzleti filozófiája. Ugyanakkor a mostani időszak mindenkinél, így náluk is a túlélésről szól – hangsúlyozta.

– Olyan nagyobb helyi vagy állami szervezet, amely egyoldalúan fel kívánná bontani a velük kötött megállapodást, nincs – szögezte le a kereskedelmi igazgató. Több száz szerződésük tíz százaléka évente lejár, és ezek egy részét valamely fél kezdeményezésére már nem hosszabbítják meg. Mintegy tíz százalékra tette azok arányát, ahol egy-egy új vezető finomabban, avagy akár erélyesebben kifogásolja az általa megörökölt szerződés szerinte előnytelen pontjait. Fernezelyi úgy véli, az energetika világa sokaknak idegen, ezért egy ilyen szerződés akár a megkötés előtt, akár az utólagos ellenőrzések során bonyolult lehet. Ilyenkor a Dalkia a tájékoztatás és a tárgyalás oldalán áll, amire a cégen belül külön csapat alakult.

Ez Fernezelyi meglátása szerint az esetek kilencven százalékában megnyugtatóan rendezi a helyzetet. (Politikai vagy akár korrupciós vádakkal ők nem találkoztak. Szerinte az iparág amúgy is túl komoly ahhoz, hogy jellemző legyen rá a megengedhetetlen eszközök használata.) Ismerve a helyhatóságokhoz befolyó tételek hullámzását, átmeneti pénzhiány esetén átütemezésre is nyitottak. Állami kötődésű ügyfeleik mintegy harminc százalékánál tapasztalnak állandósuló fizetési elmaradásokat. Esetenként nem rettennek meg akár kemény intézkedésektől sem: tavaly télen Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Somogy megyében zárták el egyes intézmények fűtését.

A pénz néhány napon belül megérkezett, és újraindították a szolgáltatást. Az önkormányzatoktól a Dalkia egyre inkább az ipari felhasználók felé fordul: a cégeket az energiaárak emelkedése mindinkább a hatékonyságban teszi érdekeltté. A cég a lakossági piacon is jelen van: közvetlenül vagy közvetetten 67 ezer háztartás fűtését is biztosítja. A Dalkia csoportszintű árbevétele tavaly 49 milliárdról 42 milliárdra, míg nyeresége négymilliárdról 1,6 milliárdra csökkent.

Túlzott kényeztetés, túlzott szigor

Az utóbbi években talán tényleg túl nagyra nőtt a hőt és áramot együttesen termelő erőművek támogatása, így esetenként oda nem illő szereplők is megjelenhettek a piacon – véli Fernezelyi Ferenc. Ám a támogatás lenullázását szintén erős túlzásnak tartja. Mivel eközben a gázárak fel-, az áramárak pedig lefelé mozdultak, a berendezések működtetése már nem éri meg, ezért egyszerűen leállnak, és idővel tönkremennek. Pedig ha már kiépültek, szerinte valamilyen módon – például a környező országokban tapasztaltakhoz hasonlóan – biztosítani kellene működtetésük megtérülését. Ez szerinte már nem szokásos vállalkozói kockázat. A Dalkia a jelen helyzetben a leállított kapacitások összegyűjtésével az üzemméret növelésére, így egyre rugalmasabb ajánlatok kidolgozására törekszik.