Profittisztítás Orbán módra
A tulajdonosnak – legyen az akár az állam vagy egy önkormányzat – természetesen le kellene mondania az osztalékról is, ami egyes településeken pótolhatatlan lehet. (Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének fideszes elnöke ugyanakkor lapunknak úgy nyilatkozott, ők szívesen lemondanának az osztalékról.) A közszolgáltató cégekben esetleg a tulajdonos kisbefektetők berzenkedése is várható, hisz az osztalék megszűnése mellett bizonyára zuhanó árfolyammal is szembesülniük kellene. Ezenkívül a közösségnek visszafolyó támogatások – önkormányzati tulajdonosok esetén óvodák, kórházak, sportegyesületek szponzorációja révén – is elapadnának. A lépés torzítaná a versenyt, így bizonyára kiváltaná Brüsszel rosszallását is.
Az elemző problémának tartja, hogy az érintett cégek most olyan nyereségérdekelt tevékenységeket is végeznek – például vállalatok kiszolgálását –, amire minden valószínűség szerint nem vonatkozik a nyereségmentességi kívánalom. Így az energiaár-emelésektől hagyományosan védett csoportok – lakosság, mikrovállalkozások és állami intézmények – kiszolgálását először külön kellene választani a szabadáras üzletágtól, ami jelentős többletköltség. Szintén örök követelés a tarifákat alkotó költségek szerkezetének alaposabb vizsgálata – hangsúlyozta. Tudomásul kell venni – véli Kiss Ambrus –, hogy a cégek bizonyos mértékig mindig játszhatnak a költségekkel, amit képtelenség teljesen szabályozni. Ráadásul egy jelentős költségcsökkentési nyomás bizonyára a dolgozókra hárulna, amivel nemcsak a munkanélküliség növekedne, hanem a munkavállalók után fizetett járulékbevételek is apadnának. Arról, hogy mi a lehető legkisebb lakossági tarifa, az elemző csupán parttalan hitvitákba ütközött. Más szakértők szerint a mindenkori kormányok, illetve a Magyar Energia Hivatal saját bevallásuk szerint az elmúlt évtizedekben is csak a legszükségesebb szolgáltatói költségeket „ismerték el” a lakossági tarifában. Ennek jegyében döntöttek több tucat áremelésről, adott esetben nemzetközi áresések közepette is. Ahogy az Orbán-kabinet mostani éven belüli árstopja is meglehetős érzéketlen a nemzetközi energiapiac hatásaira, pedig papíron ezt is a hivatal javasolja. Más szakértők arra világítanak rá, hogy a MEH kimutatása szerint a lakossági energiaszolgáltatás éppenséggel veszteséges. Vagyis egy nullszaldós állapot eléréséhez tarifaemelésre lenne szükség. Kormány-közeli körök szerint a külföldi tulajdonú cégek elismert költségeit addig kellene csökkenteni, amíg részesedésüket vissza nem adják. Kiss szerint viszont e cégek egyéb tevékenységeiknek köszönhetően jórészt ma is nyereségesek. Így bizonyára ma sem vonulnának ki szívesen. Az állami irányítás sem jelentene semmi jót - véli. Ilyen esetben a tarifák alacsonyan tartása érdekében elodázzák a beruházásokat, amikor pedig a társaság már a tönk szélén áll, az adófizetők pénzéből segítik ki.
Ne nyerészkedjenek
Járosi Márton, a magát nemzeti elkötelezettségűként bemutató Energiapolitika 2000 Társulat elnöke ugyanakkor rokonszenvesnek találja Orbán felvetését. Szerinte ilyen elvek mellett is biztosítható a jó minőségű villamosenergia-ellátás. A nonprofit működés számára azt jelenti, hogy a cél nem a vagyonszerzés. A nyereséget közszolgáltatás esetén a minél olcsóbb és biztonságos ellátás fenntartására, fejlesztésére kell fordítani – vallja.
Korábban nálunk is ez volt a helyzet, számos országban ma is így van, mindenféle zavar nélkül. A közszolgáltatás ne legyen a nyerészkedés terepe – fogalmazott. Figyelemre méltónak tartja, hogy a kormány ez ügyben is főképp a fogyasztók és nem a cégek érdekeit nézi. – Azzal sajnos számolni kell – tette hozzá –, hogy EU-tagságunk miatt az energiaszolgáltatások piaci alapúak. Ezt nem lehet egyszerűen megváltoztatni. A miniszterelnök felvetése ennek ellenére tartalommal tölthető ki – véli, hozzátéve, hogy érdemi véleményt csak konkrétumok ismeretében fejtenek ki.
Az olcsó hús és a híg lé
Ha a miniszterelnök nonprofit alatt normál profitot ért, akkor az ötletet magától értetődően támogatja Kaderják Péter, a kormányzatnak is számos háttértanulmányt készítő Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközpont vezetője, a Magyar Energia Hivatal első Orbán-kormány idején szolgált elnöke.
Csak ez a helyzet ösztönzi a szolgáltatókat a beruházásokra – vélekedett. Az viszont megfogalmazása szerint nyilván nem működőképes, hogy egy magáncég ténylegesen nulla jövedelemért dolgozzon. Állami-önkormányzati tulajdon esetén viszont a részvényes természetesen lemondhat az osztalékról. Azokat a felvetéseket, miszerint lehetnek a cégeknél eddig ki nem mutatott felesleges költségek, összeesküvés-elméleteknek nevezte, amit így nem is kívánt elemezni. Arra van a Magyar Energia Hivatal, hogy ezeket a lehető legalaposabban kiszűrje – hangsúlyozta. Emlékeztetett, hogy jelenleg is zajlik egy mélyreható vizsgálat e tárgyban. Reméli, hogy a végeredmény szigorú, igazságos, átlátható és szakmailag megalapozott lesz. Már csak azért is, mert jövő év elejétől az uniós követelményeknek megfelelően az energiaszámlák hálózati tarifáit a MEH már önállóan állapíthatja meg. A közgazdász fontosnak tartja, hogy a cégek ilyen felülvizsgálatok során ne csak a napi működésük, hanem jövőbeni fejlesztéseik fedezetét – az úgynevezett tőkejövedelmet – is megkapják. Enélkül ugyanis a beruházások azonnal leállnának. A szervezet ideig-óráig így is elműködik, de a szolgáltatás minősége már folyamatosan romlik.
Ilyenkor olcsó a hús, de híg a leve – fogalmazott Kaderják Péter.
