A Fidesz nem hazudtolja meg az energiaszektor magánbefektetői ellen intézett választási kirohanásait. Kormányon ugyanakkor érzékelhetően beleütközött a tulajdon alkotmányos védelmébe. Ilyenkor a szándékoknak pénzzel lehetne érvényt szerezni, de pénzből van a legkevesebb a kormány kezében. A párt képviselői nem is ígértek konkrét államosítást sem kivásárlással, sem más eszközökkel. A visszaszerzés érdekében ugyanakkor az Orbán-kormány minden lehetségest megtesz. A befektetők előtt elrettentő példaként a pécsi vízműnek a fideszes városvezetés általi visszafoglalása lebeg, erre még a szocialista kormány idején került sor. Az akciót a jog utólag sem ítéli el egyértelműen: a helyhatóságnak aligha kell visszakoznia, legfeljebb kártérítéssel kell számolnia. Viszont jelentőssel: az ügy a bécsi választott bíróság előtt van, s a Suez milliárdokat követel Pécs városától. A többi magánosított közmű jogi pajzsán ugyanakkor a Fidesznek a választások óta sem sikerült rést találnia. Pedig próbált. Tarlós István főpolgármester például a Fővárosi Vízművek privatizációs szerződését a tűzcsapok elhelyezése miatt támadta. Itt ugyanakkor végül a körülményekhez képest korrekt megállapodás született: a város 15 milliárdért – közel az 1997-es vételáron – vásárolja vissza a külföldieknek irányítást biztosító 25 százalékot.

Orbán Viktor kormánya az ellenséges nyilatkozatokon túl elsősorban a kellemetlen közeg megteremtésével igyekszik a közellátás külföldi befektetőit távozásra bírni. De ez sem egyértelmű, hisz azért az ilyenkor német, francia vagy akár EU/IMF-részről érkező tiltakozó delegációkat illik fogadni és legalább látszólagos ígéreteket tenni nekik. Másrészt óvatosak, mert ma már a közszolgáltatások területén meglehetősen nehéz olyan megszorító szabályokat hozni, hogy az ne sértse Fidesz-közeli vállalkozók érdekeit. A külföldi befektetőknek ráadásul mindezenközben javarészt nem akaródzik megmozdulni. A csapásokat csendben tűrik; nyilvános akcióik balul sülnek el. Alighanem még így is megéri nekik.

Noha az Orbán-kabinet főként a költségkímélő taktikázások területén érzi magát elemében, a pénz hiány mint érv sem mindig igaz. A jelek szerint az igen jövedelmező Magyar Villamos Művek (MVM) a csoporthoz került lendületes Fidesz-közeli vállalkozók és a régi gárda közötti halk összecsapások színtere. Atomerőművet mindenképp bővítünk – vallhatják –, de közben elhappoljuk a gázipart (részben a baráti Moltól), és mellesleg legyűrjük a mobilcégeket. Az MVM ugyanakkor vonakodva költ minderre: a fő cél továbbra is aminél nagyobb nyereség. Így például visszalépett az E.ON cégrészeinek megvásárlására indított tárgyalásoktól, illetve a pletykák ellenére nem vette meg az E.ON és a Mol gázüzletágát sem. Igaz, a kormány saját hatáskörben egy szemvillanás alatt leakasztott félezermilliárd forintot a tartalékokból a Mol 21 százalékának megvásárlására. Az ezzel kapcsolatban hangoztatott „nemzeti” célokkal ellentétben az erősen veszteséges ügylet egyelőre kizárólag azt látszik elősegíteni, hogy a Mol menedzsmentje holmi kistulajdonosok zavarkeltése nélkül irányíthasson tovább. Noha a megmaradt tartalék bőven elég lenne a közműszektor külföldi tulajdonosainak kivásárlására, az Orbán-kabinet ezt nem lépi meg.