A jó szándék kevés
Az IMF–EU-delegáció – és a megbeszéléseken megfigyelői szerepkörben jelen lévő Európai Központi Bank (EKB) képviselője – mintegy ötven tárgyaláson van túl, szerdán Orbán Viktor kormányfőnél is látogatást tett. A szeptemberben folytatódó tárgyalássorozat első fordulójáról mind az EB, mind az IMF külön közleményben fejtette ki álláspontját, ám jelentős nézetkülönbség ezekből nem vehető ki.
A gyenge és bizonytalan külső és belső környezet, a magas országkockázat, a gyorsan változó politika és intézményi keretek következményeként a magyar gazdaság rövid távú kilátásai nem rózsásak, ráadásul a gazdaságot mozgásban tartó export is ütemet veszített. A beruházások volumene negatív rekordot döntött, a hitelezés padlón van, a lakossági fogyasztás gyenge, a belső és külső adósságállomány magas, a befektetői bizalom hiányzik – ezeket a tényezőket tekinti az EB a gazdasági növekedés legfőbb gátjainak.
Az IMF ehhez a banki mérlegekben rejlő feszültségeket, a magas kockázati prémiumot teszi hozzá mint potenciális veszélyforrásokat. Mind a két szervezet üdvözli a kormánynak a költségvetési konszolidáció érdekében tett lépéseit, elkötelezettségét a hiány- és az adósságlefaragás mellett. A jó szándék azonban kevés: a konvergenciaprogramban vállalt célok és a brüsszeli elvárások teljesítéséhez határozott intézkedésekre lesz szükség – jegyzik meg.
Jövőre például további lépésekre lesz szükség annak érdekében, hogy a kormány 2,2 százalékos GDP-arányos költségvetési hiánycélja elérhető legyen. Az IMF szerint az alkalmi jellegű adóemelések helyett az állami kiadások ésszerűsítésére kellene fókuszálni, és kiegyensúlyozottabbá kellene tenni a konszolidációs folyamatot. Ennek viszont nem lehetnek vesztesei a társadalom sebezhető csoportjai, őket megfelelő szinten támogatni kell – szögezi le a sokszor szociális érzéketlenséggel vádolt IMF, amely az olcsóbb, hatékonyabb állam megteremtését is kulcskérdésnek tartja.
Ahhoz, hogy az adósságcsökkentés folyamatosan és stabil makrogazdasági környezetben mehessen végbe, kiszámítható politika és intézményrendszer, befektetőbarátibb környezet és a Széll Kálmán Tervben megfogalmazott szerkezeti reformok folytatása szükséges. Ez hozza magával a gazdaság, egyben a foglalkoztatottság növekedését – emelik ki. Tanosz Arvanitisz, az IMF küldöttségvezetője szerint ehhez azonban idő kell, 2012-ben a reál GDP várhatóan visszaesik, és 2013-ban is csak mérsékelten növekszik.
A két közlemény a dátumokon kívül egyetlen konkrét számot sem jelöl meg, az viszont tudható volt, hogy a kormány által felrajzolt optimista, recesszióval egyáltalán nem számoló növekedési pálya tarthatóságát illetően súlyos aggályaik vannak a nemzetközi szervezeteknek. Az EB szerint a fenntartható fiskális pálya biztosítása érdekében középtávú költségvetési tervezést kell bevezetni, összhangban az uniós követelményekkel, megerősítve és szélesítve ebben a Költségvetési Tanács elemzői szerepét.
Az IMF a jegybanknak is tett egy gesztust azzal, hogy monetáris politikáját megfelelőnek értékelte, indokoltnak tartva a magas országkockázatra és a maginfláció megugrására adott válaszokat. A foglalkoztatást elősegítő, befektetőbarát adórendszer kialakítását sürgeti az EB, amely azzal kapcsolatban azonban nem foglalt még állást, hogy a munkahelyvédő akcióterv mennyiben tud ehhez hozzájárulni. A nők munkaerő-piaci helyzetének erősítését kifejezetten támogatja az EB (az IMF közleménye ezt nem emelte ki), ami egybecseng a kormány szándékaival. Az oktatás és a képzés versenyképesség-növelő szerepét is hangsúlyozták.
Az egyes szektorokat sújtó ad hoc jellegű terhek kivetésével fel kell hagyni, ideértve a jegybank megadóztatását. Ezt a tranzakciós illeték révén tervezi a kormány, de erről hivatalosan sem az EB, sem az IMF nem fejtette ki véleményét, szemben az azt elutasító EKB-val. A bankrendszer erejét, megbízhatóságát vissza kell állítani, hogy eredeti feladatának eleget téve támogatni tudja a gazdaság fejlődését.
A kormánynak át kell alakítania, életképessé kell tennie a veszteségtermelő állami vállalatokat, különösen a tömegközlekedés területén, és egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania minden piaci szereplő számára. Gárgyán Eszter, a Citibank vezető elemzője is úgy látja, a nemzetközi szervezetek közleményei konkrétumok helyett csak irányokat szabnak meg. Fontos fejleménynek tartja, hogy a tranzakciós illetéken a kormány szükség esetén hajlandó lenne változtatni, azaz puhult a véleménye.
Félő azonban, hogy ha az MNB mentességet kap, akkor a többletterhet részben a bankszektorból szedi be a kormány. Egyik közlemény sem említi az egykulcsos jövedelemadó-rendszer feladására vonatkozó igényt, noha ezt a kérést Varga Mihály, a tárgyalásokkal megbízott miniszter az MTI-nek adott csütörtöki interjúban elismerte.
A növekedési vitában csak az eltérést rögzítették: míg a kormány 1,6 százalékos jövő évi GDP-bővüléssel számol, a Reuters elemzői konszenzusa csupán 0,8 százalékot mutat. A Citibank számításai szerint 450 milliárd forintos, a GDP 1,5 százalékával egyenlő kiigazítást kell végrehajtania kormánynak, hogy ne vétse el a jövő évi hiánycélt.
És ez nem tartalmazza a MNB esetlegesen kieső 100 milliárdos tranzakciós illetékének a pótlását. Gárgyán Eszter szerint egy ekkora költségvetési kiigazítás még a politikailag vállalható kategóriába esik, ha ez a hitel feltétele. Szerinte a tárgyalások őszi lezárását a külső piaci kényszer mint katalizátor meggyorsíthatja.
Melyik hitelről tárgyalnak?
Az EB memorandumában egy Magyarországnak nyújtható elővigyázatossági program lehetőségét említi, ami biztató fejlemény lehet a biztonsági hitelkeret elővigyázatossági jellegéhez ragaszkodó – s abból pénzt csak szükség esetén felhasználni szándékozó – kormány számára. Az IMF eredetileg keményebb feltételekkel, rendszeres felülvizsgálattal együtt járó készenléti hitelt kínálna Magyarországnak. A 15 milliárd eurósra becsült hitelkeret formájáról és forrásairól szeptemberben tárgyalnak a felek, az viszont biztosra vehető, hogy az EU és az IMF egységes feltételekkel teszi be a csomagba a maga hitelrészét, és az ellenőrzést is közösen, egységes elvek alapján végzik el.
