A szervezet ügyvezető elnöke szerint ezt elősegítendő a következő négy évre létre kellene hozni egy beruházási alapot, éves szinten 300-500 milliárd forintos keretösszeggel. Ennek három lehetséges forrása lehetne: hitelfelvétel, akár az IMF irányából is, az állami részesedések értékesítése, valamint egy úgynevezett szolidaritási kötvény. – Az alapnak kizárólag termelő beruházásokat kellene támogatnia, régiós nagy projekteket, kis- és középvállalkozások esetében az önrész finanszírozását – mondta az elnök.

Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára a régiós szintű projektekről elmondta, hogy az erőforrások egyfajta koncentrálásáról lenne szó, de ez nem azt jelentené, hogy pénzeket vonnának el az intézményektől. A részleteiben még hiányos elképzelés szerint az alap abban különbözne a jelenlegi beruházásösztönző formáktól, hogy úgynevezett beruházási biztosok irányítanák. Minden egyes meghatározó beruházás esetében lenne egy olyan vezető, aki a kormány meghosszabbított karjaként működne: ha vele tárgyalnak a lehetséges befektetők, akkor az olyan, mintha magával a kabinettel folytatnának megbeszéléseket. A biztosoknak teljes döntési jogkörük lenne, ideértve az alapból felhasználható források volumenét is. Ők kísérnék végig a projektet a tervezéstől a megvalósulásig, sőt esetenként azon is túl. Figyelmük kiterjedne például arra, hogy a beruházásba miként lehetne minél több hazai kisvállalkozást bevonni.

A lapunknak nyilatkozó szakemberek szerint az elképzelés egy nagyon célzott, egyablakos ügyintézésnek felelne meg, ez biztosíthatná a hatékonyságot. Volt, aki nem lelkesedett az elképzelésért: a hasznosságát nem vonta kétségbe, de úgy vélte, hogy a befektetésösztönző források már most is rendelkezésre állnak a piacon. Egy ilyen alap pedig feleslegesen teremtene konkurenciát például a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) számára. Egy másik gazdaságpolitikai elemző ennél jóval élesebb kritikát fogalmazott meg. Szerinte nem a forrás kevés ahhoz, hogy Magyarországra csábítsanak beruházásokat, sokkal inkább az a probléma, hogy a kormány gazdaságpolitikája nem teremt megfelelő klímát a befektetők idecsábítására. – Nincs kiszámíthatóság, a jogbiztonság kívánnivalót hagy maga után – sorolta. Egyik sem javítja az ország megítélését.

Az biztos, hogy a magyarországi beruházási aktivitás mélyponton van, ezt támasztják alá a statisztikai adatok. A beruházások kormányzati források felhasználásából történő ösztönzése visszaszorulóban van Magyarországon, a 2006-os négymilliárd eurós rekordról 2011-re 2,9 milliárdra, Ausztria szintjére estünk vissza az uniós statisztika szerint. (Igaz, az osztrák GDP a magyar triplája.) Ez önmagában még nem lenne baj, ha a kiesést a magántőke bevonásával lehetne pótolni, de ez a válság és a kormányzat – kiszámíthatónak és befektetőbarátnak nehezen nevezhető – gazdaságpolitikája miatt nem valósult meg. Olyannyira, hogy a beruházások volumene immár negyedik éve megszakítás nélkül csökken. A legutóbbi, első negyedéves adat 8,6 százalékos visszaesést mutatott az egy évvel korábbi szinthez képest. Az utolsó „pluszos” évben, 2008-ban 4942 milliárd forint értékű beruházást adtak át, míg tavaly 4299 milliárdot – folyó áron.

Elemzők szerint ha a most zajló nagy autóipari beruházásokat leszámítjuk, látható, hogy a hazai vállalkozói szféra aktivitása egyelőre az amortizálódott eszközök pótlására, cseréjére szorítkozik. Érdemi fordulat ezen a téren a következő két évben nem is várható. A helyzetet súlyosbítja a hitelszűke, a hitelezési feltételek szigorodnak és a kamatok sem csökkennek. A kormány 2,3 százalékos visszaesést vár idén a beruházásoknál, míg jövőre már 0,3 százalékos növekedést remél. A jegybank elemzése szerint az idei 4,1 százalékos csökkenést jövőre jó esetben stagnálás követheti.

Demján Sándor változásokat sürget