A mezőny végén kullogunk
Korábban Athénban is csak egyetlen magyar társaság akadt, amelyik a játékok rendezésével kapcsolatosan kiírt tendereken nyerni tudott. Most is ez a helyzet: a budapesti székhelyű Polaritás-GM Kft. nyerte el a londoni játékok evezős és kajak-kenu versenyei pályajelölő rendszerének építését. – Az olimpia egyik fő szponzorának alvállalkozójaként saját fejlesztésű rajtgépeket is működtetünk a játékok alatt – mesélte lapunknak a társaság ügyvezető igazgatója, Grand József.
A Polaritás a Londoni Olimpiai Szervező Bizottság (LOCOG) által kiírt tenderen indult, s nyerte el a pályajelölő rendszer kivitelezési és üzemeltetési jogát. Így részben igaz állítás, hogy a magyarok néhány nap múlva hazai pályán lapátolnak majd. A vállalat ezt a munkát már Pekingben és azt megelőzően, 2004-ben Athénban is elvégezte. Mint az ügyvezető igazgató megjegyezte: a pályázat során az olimpiai referenciájuk valóban sokan nyomott a latban, a szervező ragaszkodik azokhoz, akikkel a korábbi játékokon a megrendelő elégedett volt. – A múlt persze kevés lett volna a győzelemhez, mert nagyon szigorú elvárásokat kell teljesíteni: roppant pontos és világos terveket, elképzeléseket kell letenni az asztalra – mondta az igazgató.
A sikerhez az említetteken túl nagyfokú rugalmasságra, ugyanakkor szigorúságra, a költségtervek betartására van szükség. A rugalmasság azért kell, hogy a LOCOG kéréseire amilyen gyorsan csak lehet, reagálni tudjanak. A költségeket pedig nagyon pontosan kell kalkulálni, mert – mondta Grand József – pótmunkák számláinak érvényesítésére itt nincs lehetőség. A költségkeret a vállalkozási szerződés elfogadásakor tudomásul vétetik – szándékosan nem említett aláírást, mert itt az adott szó szignót is jelenthet –, és minden körülmények között csak abból lehet gazdálkodni.
A britek ezt valószínűleg másként gondolják. A Guardian arról cikkezett, hogy a kezdetekkor becsült költségek rendesen „elszálltak”. A londoni pályázati dokumentumokban 2,4 milliárd fontra becsülték a költségeket, ehhez képest mindössze két évvel később a sportért felelős miniszter, Tessa Jowell már azt mondta: 9,3 milliárd fontba kerülnek majd a játékok. A parlament számvevő bizottsága azonban már 11 milliárdnál jár, sőt akad olyan szervezet is, amely szerint ha a teljes infrastrukturális fejlesztéseket is figyelembe vennénk, akkor a rendezés 24 milliárd fontba, vagyis az eredetileg tervezett összeg tízszeresébe kerül majd (ezekre a beruházásokra azonban sok esetben az olimpia nélkül is szükség lett volna).
A magyar cégek azonban még így sem tudnak labdába rúgni. Nem biztos, hogy ezért csak a megrendelő a hibás. Az igazgató példaként említette: 2004-ben, amikor a pályázatot már elnyerték, a görög szervezők érdeklődtek náluk építőipari cégek után, amelyeknek munkát adhatnának. – Kapcsolatba léptem egy nagyvállalkozással – folytatja az igazgató –, s vázoltam, milyen munkára lenne lehetőség. Annyit válaszoltak, „írjam le, mit akarok”. Jeleztem, hogy én semmit, de sürgősen repülőgépre kellene ülni, s tárgyalni a megrendelővel, hogy milyen feltételek mellett tudnának eleget tenni a feladatnak. A következő válasz csaknem megegyezett az elsővel. Ezek után nem lett az egészből semmi. Pontosabban lett: a munkát egy német vállalat végezte el – tesz pontot a történet végére Grand József.
Pedig egy cég számára olimpiai beszállítónak lenni komoly referenciát jelent más pályázatokon, akár a jövőjét is megalapozhatja ezzel a vállalkozás. – Rajtunk keresztül is lenne lehetőség, hiszen a következő, brazíliai olimpia üzleti szempontból már nincs messze. Gondolkozunk azon, hogy létrehozunk egy „Sport – Technológiai Inkubátor Ház” vagy másmilyen elnevezésű szervezetet, mert így segíteni tudnánk azoknak, akik ilyen projektekbe szeretnének belevágni – közölte az igazgató, aki több magyar céget ismer, amelyek magasabb szintű technológiát tudnának szállítani néhány sportághoz annál, mint ami az olimpiákon megszokott. Vagyis több itthoni vállalkozás lehetne ott a következő olimpiákon.
Próbáltunk olyan vállalkozásokat is keresni, amelyek a nyári játékokhoz kapcsolódó projektbe esetleg mint beszállítók kapcsolódtak be, ám nem jártunk sikerrel. Építőipari gyűjtőszervezeteket kerestünk, hátha a tagjaik között akad ilyen, de rendre csak annyit válaszoltak, nem tudnak ilyen cégről. Korábban ezek a szervezetek is bíztak abban, hogy a magyar cégeknek lesz lehetőségük bekapcsolódni a kivitelezésbe vagy a tervezési munkákba, ám ezek csak remények maradtak. A miértekre általánosságban annyit mondtak, a kivitelezés esetében itthonról nehéz olyan ajánlatot tenni, amely versenyképes egy helyi céggel.
Már Rióra figyelnek
A vízi küzdelmeknek otthont adó pályával már régen elkészült a Polaritás-GM K ., az olimpia előtt egy évvel megtartott tesztversenyeken jól vizsgázott a rendszer. Grand József kifejtette: ők már a következő négy évre tekintenek, a 2016-os riói játékokra készülnek.
