Az érintett cégek nem szívesen nyilatkoznak arról, hogy miként oldották meg a bérkompenzáció finanszírozását, Koji László, az Építő ipari Vállalkozók Országos Szakszövetségének alelnöke ezt azzal magyarázza, hogy az ágazatban finoman szólva nem életszerű az intézkedés, mi több, gazdaságilag irreális többletkiadásra kényszeríteni az amúgy is a csőd szélén álló cégeket. Mindazonáltal megtudtuk, hogy a társaságok egy részénél a béren kívüli juttatásokat nyirbálták meg, vagy vették el, azaz étkezési jegyre, üdülési támogatásra, és van, ahol az úgynevezett nem szokványos egészségügyi vizsgálatokra sem telik immár.

Kiskapuk is vannak, például az alkalmazottakat vállalkozóként próbálják foglalkoztatni, rájuk ugyanis nem vonatkozik a bérkompenzációs kötelezettség. A másik kiskapu az, hogy a közbeszerzési piacon maradás érdekében az azonos tulajdonosi körhöz tartozó cégeknél sajátos profiltisztítást végeznek: azoknál az érdekeltségeknél, amelyekkel indulni akarnak a közbeszerzéseken, végrehajtották az elvárt béremelést, a többinél nem. E nyakatekert megoldások is azt bizonyítják, hogy a bérkompenzáció nem megy simán.

Alvó cégek

Speciális építőipari jelenség az alvó cégek nagy száma, erre egyetlen más ágazatban sincs példa. A 82 ezer működő vállalkozás mellett még csaknem 13 ezer alvó cég (amelyik tényleges tevékenységet nem végez) létezik, ezek a túlélés érdekében vannak készenlétben.