Az elhúzódó válságtól szenvedő magyar építőipar számára egyelőre nem látszik a kiút. Koji László szerint különösen a közbeszerzési piacon súlyos a helyzet, ahol a nehezen lehívható brüsszeli forrásokra épülő beruházások sorra hiúsulnak meg finanszírozási gondok miatt. A nagy értékű, hosszú átfutási idejű munkálatokra irreálisan alacsony áron szerződnek az élet-halál harcot vívó kivitelezők, akik aztán akár egy évig is várhatnak a pénzükre. Gyakori, hogy a közbeszerzési pályázatokon végül ugyanazért a pénzért az eredetitől eltérő műszaki tartalmat várnak el, de az európai uniós pénzek esetében minden egyes változtatás időigényes, mert az NFÜ és Brüsszel felé adminisztrálni kell, és ilyenkor a projekt lefagy. Vagy el sem indul.

Az építőipar termelési értékének minden egy százalékkal történő csökkenése 1200-1500 ember elbocsátását okozza. Mivel az ágazatban már nincs hatékonysági tartalék, vagyis a szakképzetlen munkaerőt sehol sem tartják állományban munkára várva, a létszámleépítés zöme nem a betanított és segédmunkásokat, hanem alapvetően a szakmunkásokat és a mérnököket érinti. Az elhúzódó válság egyelőre elfedi a szakképzési gondokat, hiszen nincs szükség szakember-utánpótlásra. Ha majd lesz, akkor égetően fog hiányozni a szakképzett fiatal munkaerő.

Az építőipar legnagyobb zuhanást elszenvedő területe a lakásépítés: az elmúlt hat évben piacuk 75 százalékát vesztették el a lakásépítő cégek. A felújítási terület is alig mozog, a meglévő lakásállomány karbantartásához évente 400 ezer otthont kellene korszerűsíteni, ehelyett az idén legfeljebb 130 ezer valósulhat meg.