Vasárnap este szörfölök a tévécsatornák között, hát az egyik adón azt dörmögi egy fideszes megmondóember a bajsza alatt, hogy nincs szükségünk az IMF pénzére. Megyek tovább egy másik, a kormánnyal szemben elfogultsággal szintén vádolható adóra, ott meg arról beszél a tárgyalásokért felelős miniszterünk, hogy gondok lehetnek jövőre a piacokon, ezért nem kizárt, hogy hozzá kell nyúlnunk a hitelhez.

Innen már tényleg csak egy ugrás a Házibuli Attilával, a következő számot én kérem!

Történik mindez akkor, amikor az IMF delegációjának tagjai Washingtonban az utolsó pár zoknit pakolják be a bőröndjeikbe, a műkarvalyorr és az „Így szipolyozzuk ki a KGST-utódállamokat” kézikönyv mellé. Talán már landoltak is Budapesten, ahová invitálást kaptak úgy nyolc hónappal ezelőtt, s a látogatástól még az sem vette el a kedvüket, hogy a meghívó tele volt firkálva cerkával írt káanyázós szövegekkel.

A bajszos ember, aki egyébként a Tisztelt Ház elnökeként tekintélyes méltóságnak számít, nem lesz ott a tárgyalásokon. Ezt tekinthetjük biztató hírnek. A miniszter névtáblája ellenben ott lesz az asztalon – ismerjük el, ez nem a legrosszabb, ami velünk mostanában előfordulhat.

Ha a bajszoson múlna, az a repülő, amellyel a védőháló érkezik, sose jutna el a magyar légtérig, valahol az óceán fölött megszabadulna fölös terhétől (természetesen a védőhálóra gondoltam). Mivel nem rajta múlik, hanem a miniszteren, ezért a gondosan, nyolcrét hajtogatott védőháló rendben meg fog érkezni, ki is feszítik, s majd a bajszos ember is megtanulja megbecsülni, amikor az ország következő pénzügyi légtornászmutatványa esetleg balul sül el, az elkapó egy kicsit nem akarja majd elkapni.

A koherens kommunikációról újfent árulkodó vasárnapi nyilatkozatok ha mást nem is, de a média kormányzati megítéléséről valamit bebizonyítottak: Orbánék többre tartják a Hír TV-t, a nézőit, mint a királyi televíziót. Csermelyhez elment Varga, elmagyarázni azt, amit ez ügyben el kellett, Obersovszkyt pedig beültették Kövérhez, megmagyarázni azt, amit nem lehet. Volt idő, nem is olyan régen, már ebben a ciklusban, amikor más lett volna a szereposztás. Orbán és köre most így látta jónak.

A washingtoniakat valószínűleg jobban izgatta, hogy az indulás előtt még egy sört legurítsanak a 19th street környékén, az IMF főhadiszállásának közelében, mintsem hogy megismerkedjenek Kövér eszmefuttatásával. Már ha tudják egyáltalán, ki az a Kövér. Őket hívták, hát jönnek. Tudják azt is: olyan nincs, hogy valaki pénzt kér, de nem akarja elkölteni. Aki hitelt vesz fel, az rászorul arra (leszámítva az agyafúrt befektetőket, akik egy jobb kamat reményében fektetik be az így szerzett összeget, de ők is leemelik a hitelt a számláról). A magyar gazdaság idén nem, jövőre viszont könnyen rászorulhat az IMF segítségére. A bajszos emberhez persze akkor is elmegy majd a köztévé riportere, hogy feltehesse a kérdést: ugye ez is a szabadságharcunk sikere, házelnök úr?