Elemzések szerint azon múlik a szerződés, hogy az mekkora beleszólást enged a hitelnyújtóknak a magyar gazdaságpolitikába. Az IMF garanciát akar kapni arra, hogy a hitel felvevője, vagyis a kormány képes lesz visszafizetni a tartozását. Ennek érdekében hosszú listát tehetnek a magyar delegáció elé – állítja Török Zoltán, a Raiffeisen vezető elemzője. Szerinte ebben lesznek húsba vágó tételek, illetve részletkérdések is. A szakértő úgy látja, ez a menüsor nem lesz elfogadható a kormány számára, ezért az sem lenne meglepetés, ha végül nem születne megállapodás.

Minapi televíziós interjújában többször is szóba hozta ezt a lehetőséget Varga Mihály, aki tárca nélküli miniszterként fogja össze a tárgyalásokat. A Hír TV-nek adott nyilatkozatában jelezte, nem lehetetlen, hogy egyezség nélkül állnak fel a tárgyalóasztaltól, bár ennek esélyét nagyon picinek mondta a kormánytag.

Varga Mihályról az a benyomás alakult ki, hogy elkötelezett az IMF-szerződés mellett, ezért a piaci várakozásokra jótékonyan hatott főtárgyalói kinevezése.

Az említett interjúban egyébként arról is beszélt, hogy ha jelenleg nincs is szükség az IMF-hitelre, viszont annak birtokában lejjebb mehetnének a piaci hozamok a mostani 7-9 százalékról, amelyeknél olcsóbb a valutaalapnál elérhető 4 százalék. Az így megtakarított összeg pedig mehetne például az egészségügyre, illetve a kisebb adósságszolgálat kevesebb adó befizetését engedné meg.

– Úgy érzem, a kormányban valójában ennél kisebb az eltökéltség a megállapodásra – adott hangot szkepticizmusának Török Zoltán, aki szerint a kabinet csak olyan megállapodást fogadna el, amely a saját elképzeléseit tükrözi. – Ilyen azonban nem lesz – tette hozzá.

Az IMF munkatársa a múlt héten világossá tette, hogy Magyarország esetében a készenléti hitelmegállapodás képzelhető el, míg a kormány tagjai szerint inkább a kevésbé szigorú elővigyázatossági szerződést kellene kötni. Arra hivatkoznak, hogy a hitelkeretet úgysem akarjuk elkölteni, csakhogy ilyen kondíciókat a készenléti hitelfajtán belül is kínál a valutaalap olyan országoknak, ahol fizetési mérlegproblémák állnak fent, a gazdasági kilátások a legkevésbé fényesek (különben az enyhébb hitelkeretet is igénybe lehetne venni), és alapos strukturális átalakításra szorul a hitelkérő.

Ráadásul már az sem vehető biztosra, hogy érintetlen marad a hitelkeret: Varga Mihály szerint „ha úgy forognak a szelek” a piacokon jövőre, akkor lehet hogy az 5-6 milliárd eurós magyarországi finanszírozási igény fedezéséhez esetleg pénzt kell lehívni a keretből.

A szervezet honlapja szerint a válság folyamán eddig három ország részesült ilyen, készenlétibe ágyazott elővigyázatossági csomagban: Costa Rica, Guatemala és El Salvador. A sorban negyedik lehetne Magyarország. Csakhogy a megállapodás azzal járna, hogy az IMF delegációja rendszeresen tartana felülvizsgálatot nálunk a program alakulásáról. Ez viszont nincs ínyére az Orbán-kormánynak. Emlékeikben az előző, 2008-as hitelmegállapodás él, amikor a külföldi küldöttségek negyedévente landoltak Budapesten, ahol egy hétig vizslatták a papírokat.

Időközben azonban az IMF megújította eszköztárát, modernizálta, rugalmasabbá tette a hitelprogramjait, ezért már nem magától értetődő, hogy negyedéves gyakorisággal kopogtatnak az ajtón a munkatársai. A látogatásokat az adott ország gazdaságának erejétől, finanszírozási igényeitől teszik függővé.

Kérdés, a kormánynak ez megfelelne-e. Valószínűleg nem: inkább a tisztán elővigyázatossági hitelkerethez szeretne hozzáférni. Ennek az egyik feltétele, hogy a jelentkező ország öt kulcsfontosságú terület közül legfeljebb egyben-kettőben rendelkezzék mérsékelt sebezhetőséggel. Az öt terület: külpiaci kapcsolatok, költségvetési politika, monetáris politika, a pénzpiaci fundamentumok és az ellenőrzési rendszer, valamint az adatmegbízhatóság.

A kabinet nyilván azt fogja bizonygatni, hogy minden területen eleget tesz a kívánalmaknak, míg a másik oldal elő fog hozakodni a jegybanki függetlenséget veszélyeztető intézkedésekkel, a 300 milliárd forintos munkahelyvédelmi akcióterv forráshiányával, a bankrendszer túladóztatásával. Az adatok megbízhatósága eddig nem vetődött fel élesen, de nemrég a KSH volt elnöke, Mellár Tamás célzott finoman arra egy kinevezéssel kapcsolatban, hogy szükség lenne egy átvilágításra.

Arról, hogy ezek a témák valóban előkerültek-e a tárgyalásokon, egy ideig nem tudunk majd meg részleteket, hivatalos kormányzati nyilatkozatokra legalábbis nem lehet számítani. Lapunk értesülései szerint a főtárgyaló a ma kezdődő, jövő héten záródó egyeztetések alatt nem szólal majd meg a nyilvánosság előtt. Azt követően pedig nem lesz miről beszélni: a Varga Mihály által vázolt menetrend szerint a felek augusztus végére tisztázhatják, hogy miben értenek egyet, s onnantól kerülhetnek terítékre azok a témák, amelyekben vita van közöttük.

Az nem derült ki az interjújából, hogy a magyar gazdaság kilátásait melyik csoportba sorolja, mindenesetre az első helyen említette a témakörök közt. Török Zoltán szerint viszont ebben a kérdésben alapvető eltérések lehetnek az álláspontok között.

Vasárnap esti mondatok az IMF-hitelről

KÖVÉR LÁSZLÓ: „Nem hiszem, hogy a kormány hagyja magát megzsarolni, nekünk a Nemzetközi Valutaalap pénzére nincs szükségünk.”

VARGA MIHÁLY: „Nehéz megmondani, hogy 5-6 milliárd eurós finanszírozási igény meglesz-e a piacon. Ha nem lesz meg… hozzá kell esetleg nyúlnunk.”