Utóbbi elnöke, José Manuel Barroso idén januárban épp a módosított jegybanktörvénnyel kapcsolatban mondta azt, hogy nem elég az uniós jog betűjét betartani, annak szellemiségére is oda kell figyelnie a magyar kormánynak. Márpedig a jegybank megadóztatása akkor is sérti az MNB függetlenségét, ha a terhet tovább hárítja a bankokra, és akkor is, ha nem. Előbbi esetben a kormány közvetve befolyásolja a monetáris eszköztár használatát: mint arról Simor András elnök beszélt hétfőn, a továbbterheléssel a jelenleginél 2,5 százalékponttal alacsonyabb kamatot fizetnének a bankoknak a kéthetes MNB-kötvények után, ami olyan, mint ha a jegybanki alapkamatot a jelenlegi hétről 4,5 százalékra csökkentenék. (A tranzakciós adóról szóló törvényjavaslat hétfőn elfogadott módosításának előkészítettségét jól mutatja, hogy abban nem kötvény, hanem kéthetes jegybanki betét szerepel, vagyis a jogszabálynak ez a része jelen formájában értelmezhetetlen.) A másik lehetőség, hogy az MNB nem terheli a bankokra az illetéket: ebben az esetben a kormány a pénzügyi fedezetek elvonásával akkor is megsérti a jegybank függetlenségét, ha később, a törvényi előírások alapján a következő évben visszapótolja azt.

A hétfőn a parlamentben bejelentett, 300 milliárd forint költségű munkahelyvédelmi akciótervnek azonban nem csak a jegybanki lába bizonytalan. (A kormány tervei szerint a programot egyenlő arányban három forrásból: a jegybankra és a kincstári pénzforgalomra kivetett tranzakciós adóból, valamint a költségvetés tartalékából finanszírozná.) A Magyar Államkincstártól kapott tájékoztatás szerint a kincstári számlák teljes terhelési pénzforgalma meghaladja az évi százezermilliárd forintot. Az egyezrelékes adókulccsal számolva elvileg befolyhatna az innen várt százmilliárd, csakhogy ebből még lejönnek a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaihoz (nyugdíj és egészségügy), valamint a családi támogatások kifizetéséhez kapcsolódó műveletek, melyeket mentesítenének az adó alól. A jövő évi költségvetés tervezete alapján ez a két tétel összesen ötezermilliárd forintot jelent, ami ötmilliárdos kiesést okoz. Ennél lényegesen nagyobb mértékben csökkenti az elvárt bevételt, hogy nem kellene tranzakciós adót fizetni a kincstári saját számlák közötti forgalom után. Hogy ez az említett százezermilliárdos forgalomból mekkora tételt jelent, azt tegnap a kincstárnál nem tudták megmondani lapunknak, de egyes becslések szerint ez akár a pénzforgalom fele is lehet, vagyis így mindössze 50 milliárd forint folyhat be a büdzsébe ezen pénzek után.

Ráadásul a költségvetés számára ez zömében nem jelent új forrást, mindössze annyi történik, hogy az állam az egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt. A kincstár legfontosabb feladata a költségvetés pénzügyi végrehajtása: fogadja a bevételeket, teljesíti a kiadásokat. Emellett a jogszabályokban előírt körben végez számlavezetést (például a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság vagy a Diákhitel Központ számára), valamint a megyei önkormányzatok számláit vezeti. A kincstári pénzforgalom nagy része tehát a központi költségvetéshez kapcsolódik, vagyis a kabinet a két említett védett területet leszámítva mindenhonnan lecsippent ahhoz, hogy a munkahelyvédelmi tervet finanszírozza.