Békesi László közgazdász, volt pénzügyminiszter úgy látja: szó sincs az Orbán-kormány unortodox gazdaságpolitikájának elismeréséről. Sőt a helyzet szerinte tökéletesen ellenkezője annak, mint ahogy azt Orbán Viktor próbálta beállítani.

– Minden elemző tudja – fogalmazott lapunknak Békesi –, hogy az Orbán-kabinet volt az, amelyik meghátrált. A kormány hosszas és az ország számára igen sokba kerülő huzavona végén teljesítette, amit az unió vezetői és a piac is megkívántak. Így a kormányt arra kényszerítették, hogy a 2012–2013-as konvergenciaprogramban már ne olyan mesterséges és rövid távú bevételekkel és kiadásokkal próbálja a költségvetés hiányát 3 százalék alá szorítani, mint amilyen a nyugdíjpénztár-megtakarítások einstandolásából megszerzett összegek elköltése vagy a krízisadók voltak.

Békesi László úgy látja: a „magyar út” állítólagos sikerét semmiféle makroadat nem támasztja alá, a gazdaság megítélése negatív: magas infláció és munkanélküliség, csökkenő GDP jellemzi Magyarországot, és a Matolcsy György által a következő évre vizionált „akár” 2 százalékos GDP-növekedésnek nyoma sincs. Békesi emlékeztetett arra, hogy beruházási rátánk évtizedek óta nem látott mélyponton van. A miniszterelnök a beszédében úgy fogalmazott: a magyar kormány a kohéziós alapok feloldásával „papírt kapott” az uniós vezetőktől gazdaságpolitikája helyességéről.

Róna Péter közgazdász, egyetemi tanár ellenben nem ismer ilyen papírt. Szerinte az unió döntésének nincs köze a magyar gazdaságpolitika megítéléséhez. Róna Péter is úgy látja: egyszerűen csak annyi történt, hogy az uniós feltételrendszert rendre megszegő magyar kormány az unió elvárásainak megfelelően rendre korrigálta és visszavonta a korábbi lépéseit.

A munkahelyvédelmi akciótervben megfogalmazott célokkal Békesi László egyetért, a közgazdász szerint is szükség van az élőmunka terheinek csökkentésére. Az viszont kérdéses, hogy pusztán ettől több lesz-e a beruházás. – Csak attól, hogy olcsóbb a munkaerő, még nem lesz több munkahely – mondja. A foglalkoztatásbővülés a kereslet növekedésétől függ, ám erre a magyar gazdaság gyengélkedése miatt jelenleg kevés a remény. Keményebben fogalmazott Róna Péter, aki szerint a most bejelentett akcióterv ékes példája az Orbán-kormány dilettantizmusának.

Lényegében arról van szó, hogy a kormány a súlyosan elhibázott gazdaságpolitikája által ütött sebekre próbál valamiféle tüneti kezelést alkalmazni. Róna rámutatott: jelenleg 1,2 millió olyan munkavállaló van, aki semmiféle piacképes végzettséggel nem rendelkezik, arányuk az Orbán-kormány tragikus adó- és oktatási politikájának köszönhetően a jövőben tovább nő. Ez a képzetlen népességtömeg csak a mezőgazdaságban vagy az építőiparban tudna munkához jutni, ám a kormánynak egyik területen sincs értékelhető elképzelése arra, hogy ezekben a szektorokban hogyan élénkülhetne a foglalkoztatás.

Róna és Békesi is éles kritikával illette a program finanszírozásáról szóló elképzeléseket, amit lényegében közgazdasági nonszenszek sorozatának látnak. Róna szerint a tranzakciós illeték kiterjesztéséből várt 300 milliárd forintból 100 milliárdot már most, kapásból elfelejthet a kormány. Róna, aki egyben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) felügyelőbizottsági tagja is, arra figyelmeztet, hogy a jegybanki kéthetes kötvények tervezett megadóztatásából várt 100 milliárd forintot a költségvetésnek a törvény szerint vissza kell pótolnia az MNB kasszájába. Azaz itt nem keletkezik semmilyen bevétel: az állam az egyik zsebéből pakolja át a másik zsebébe az összeget. Simor András jegybankelnök ezzel kapcsolatban tegnap kifejtette: az MNB nem hárítja át ügyfeleire az illetéket, mert az 2,5 százalékos alapkamat-csökkenést jelentene.

Ráadásul Róna Péter arra is figyelmeztet, hogy a jegybank „megadóztatásával” Matolcsyék dupla öngólt lőhetnek, mivel a kabinet eddig nem kérte ki az ügyben az Európai Központi Bank jóváhagyását, így ez a lépés könnyen visszavetheti a küszöbönálló IMF-tárgyalásokat is. Hasonlóan cifra a helyzet a várt 300 milliárdos adóbevétel másik százmilliárdjával, mely a központi költségvetés tranzakcióinak a megadóztatásából jönne össze. Ebben az esetben is csak fiktív bevételről lenne szó, mivel az állam a saját átutalásait adóztatja meg – többletet csak az jelenthet, ha az állam a piaci szereplőkhöz hasonlóan „áthárítja az adó terhét”, vagyis a tranzakciós illetékkel csökkenti például a közalkalmazottak fizetését vagy az önkormányzatoknak, illetve a költségvetési szerveknek folyósított összeget.

A 300 milliárdos keret egyetlen, ténylegesen a kormány rendelkezésére álló tétele a jövő évi költségvetési tartalékból elvonni szándékozott 100 milliárd forint. Azonban Békesi László szerint ez igencsak rizikós lépés lesz. A 2013-as költségvetés tervezete így is számos aknát rejt – például úgy néz ki, hogy jócskán túltervezték az egyes adókból (áfa) – várható bevételt. Ha ez beigazolódik, s a kormány most előre elkölt a munkahelyvédelmi akciótervre a jövő évi tartalékból 100 milliárdot, azzal nemcsak egy kétes sikerű programba önti bele a pénzt, ám súlyosan veszélyezteti a hiánycélt is.

Békesi László