Amíg volt pénz, nem volt probléma
Azoknál az önkormányzatoknál, ahol az önmaguk számára súlyosan hátrányos, az RFV Nyrt. számára egyoldalúan előnyös feltételeket tartalmazó szerződéseket kötötték, vagy a városvezetés, vagy a testületi többség volt fideszes. Ami persze nem független attól, hogy 2006-tól a települések vezetésében már megváltoztak az erőviszonyok, s jobboldali dominancia kezdett kialakulni.
Ami megállapítható: az önkormányzatok adott esetekben sajátosan értelmezték az összeg nagysága miatt egyértelműen kötelező közbeszerzési eljárást. Az is jellemző, hogy a szerződésekben rendkívül elnagyoltan szerepel a beruházás műszaki tartalma – nem lehet tudni, pontosan mit és mekkora értékben építettek be a fűtéskorszerűsítés során. További közös vonás a szerződésekben, hogy az RFV által megvalósított beruházási összeg sokszorosát kell visszafizetni – úgy, hogy nem különül el a többnyire szolgáltatási díjnak nevezett havi összegben a cég által ténylegesen elvégzett munka költsége és a vállalkozó profitja.
Az önkormányzatok a számukra rendkívül előnytelen feltételeket tartalmazó szerződést csak rendkívül előnytelen feltételekkel mondhatják fel: a szerződésbontás esetén kifizetendő összeg, az úgynevezett megváltási díj többszöröse a beruházás teljes összegének. Az RFV-vel szerződést kötő önkormányzatok nemcsak a közbeszerzési törvény előírásaira, hanem – ahol ilyen eljárásra a konkurencia jogorvoslati igénye miatt sor került – a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) határozatára is fittyet hánytak.
A hódmezővásárhelyi önkormányzatot például 2006-ban amiatt marasztalta el a KDB,mert egyértelműen az RFV-re volt kiírva a tender. A vásárhelyi önkormányzat kifizette az 500 ezer forint bírságot, majd pályáztatás nélkül Az újfehértói önkormányzatot 12 millió forintra büntette meg a KDB, mert bizonyítva látta, hogy szándékosan megszegte a közbeszerzési törvényt. Az önkormányzat képviselői a döntőbizottsági eljárásban összevissza érveltek. Arra hivatkoztak például, hogy rendkívüli sürgősséggel kellett dönteni, mert életveszélyesek voltak a fűtési berendezések – de azért vidáman végigvitték velük a fűtési szezont.
Arra is hivatkoztak, hogy a nagy sürgősség miatt nyilvánosan meg nem hirdetett, egyszemélyes közbeszerzési eljárást folytattak – ennek megtörténtét azonban nem tudták igazolni. A KDB megállapította: a beszerzés becsült értéke mintegy 40 millió forint volt – a megkötött szerződés alapján 12 év alatt 120millió forintot kell kifizetnie érte az önkormányzatnak. Ehhez méretezték a 12 milliós bírságot – amelyet az önkormányzat szemrebbenés nélkül kifizetett az államnak, hogy aztán tovább fizethesse az RFV-nek a horribilis összeget.
Több önkormányzat – például a sárospataki, a józsefvárosi, a Veszprém megyei és a Fejér megyei – közös céget hozott létre az RFV-vel, amelyben a tulajdoni megoszlás 51–49 százalék volt az önkormányzat javára, a menedzsment jogok meghatározó részét azonban átengedték az RFV-nek. Általában meghatározó helyi politikus tárgyalt a céggel, és készítette elő a szerződéseket. Sárospatakon például Aros János akkori alpolgármester, jelenleg a város első embere. Józsefvárosban – akkor még Csécsei Béla SZDSZ-es polgármestersége mellett – Kocsis Máté akkor fideszes alpolgármester, jelenlegi polgármester.
A képviselők többsége nem látta át a bonyolult műszaki és jogi konstrukciót, s bemondásra elhitte, hogy az előterjesztett elképzelés úgy jó, ahogyan az önkormányzat részéről a tárgyalásokat folytató vezető felvázolta. Ha valaki bátortalanul javasolta, hogy közbeszerzéssel talán még ennél is előnyösebb feltételeket lehetne elérni, azt lehurrogták. Forrásaink szerint előfordult, hogy valahová ugyanazt a régi, de kicsit felújított kazánt szerelték fel energiamegtakarító beruházásként, amelyet azért vittek el onnan, hogy majd újra cserélik. Sárospatakon már az első fűtési szezonban 100 százalékkal magasabb fűtési számlát kaptak az önkormányzati intézmények, mint akkor, amikor még nem az RVF takarékoskodott nekik az energiával.
Amikor Sárospatak polgármestere, Aros János munkatársunk kérdésére tájékoztatást adott a település költségeiről – öt év alatt visszafizettek egymilliárd forintot, és még további tíz évig kellene fizetniük – a Népszabadság újságírója feltette a kérdést: nem lehetett volna óvatosabbnak lenni, mielőtt megkötötték a szerződést? A városvezető azt felelte: amíg volt pénz, nem volt probléma.
Helyreigazítás
Lapunk 2012. július 2-i számában Amíg volt pénz, nem volt probléma címmel megjelent cikkünkben Újfehértó Önkormányzatával kapcsolatban megalapozatlanul közöltük, hogy „Ehhez méretezték a 12 milliós bírságot – amelyet az önkormányzat szemrebbenés nélkül kifizetett az államnak, hogy aztán tovább fizethesse az RFV-nek a horribilis összeget”. A valóságban a cikkben hivatkozott bírságot az önkormányzat nem fizette ki, az ellen jogorvoslattal élt, és annak összegét a bíróság 3,9 millió forintra le is szállította. A bírság ezen összegét is vitatja az önkormányzat a kérelmük alapján Kúria előtt folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban.
